Karácsonyi verscsokor versbarátoknak 2017-ben is – A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre és a Toll és Ecset Alapítvány képviselői: Kovács István József és Nagy L. Éva kellemes karácsonyi ünnepeket kívánnak minden verskedvelő, versrajongó kedves barátnak, ismerősnek ezzel az ünnepi verscsokorral!

Szilágyi V. Zoltán

László Mészáros (Berkesz)
MAGÁNY

Félelmeinken magam kell osztoznom.
Láthatod, embertelenül gyönyörű rettenet:
aludni térnék, de egy ágy sem vetett!
S mintha utolszor ölelne fel a reggel,
világból kiszakadt karral, fehér erekkel:
érintéseid selymét még magamra gombolom.
Melyen keresztül legtisztábban látható talán,
a hűség présein csordul ki feketén a magány.

Pődör György (Szombathely)
KARÁCSONY ÁRVÁIHOZ

Szikrázó most a föld,
csak a faág gyászol,
apró félelmünknek
jaj, hol is a jászol?

Egyedül didergők!
Ki lehel majd rátok?
Ködök tömjénfüstjén
béke száll vagy átok?

Megkérdi-e bárki:
– Jut oda is mirha?
Heródes magánnyal
haj, de ki is bírna?

Az ablak jéghályog,
csak a csillag tiszta,
mint háromkirályok,
a remény térjen vissza!

Szívünk fenyvesére
térjen puha szárnyon,
karácsony csöndjére
mint hópihe szálljon…

Gösi Vali (Győr)
TALÁN A VÁRAKOZÁS

Talán valóban a várakozás
teszi meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik végre
a Tiszta Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután az ünnep a világban,
ha kigyúlnak az égi fények a várakozás
leghosszabb éjjelén; valami szent béke lángol majd
mindenütt, áhítatos, a Kisdedet áldó
dallam születik meg a szánkon, és a sok,
badar szó, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi
a karácsony…
*”Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek, állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt.”

*(Babits Mihály: Az előkelő tél)

Böröczki Mihály (Szombathely)
SZALONCUKOR

Csak cukor, víz, meg ősi hozzáértés
s a lehetetlent nem ismerő két kéz,
talán még kellett hozzá pár akármi,
és ebből-abból néhány gondolásnyi,
de forrás után, ha kihűlt a massza,
meglapogatta ujjnál vastagabbra,
a konyhakéssel, óvkodva, vigyázva,
kis téglaforma darabokra vágta,
a csomagolást nem jegyezte írka,
de betekerte sztaniolpapírba,
és mindkét végén párat csavarintva,
már kész is volt, egészen olyan, mintha
egy angyal hozta volna messziségből,
én persze mit se tudtam az egészből,
és azt se, hogyan került a szobába
a világ leggyönyörűbb fenyőfája,
mert az a karácsonyfa olyan szép volt,
mint csillagjaival a téli égbolt.

Kökény Éva (Kecskemét)
KARÁCSONY

Tegnap még sárgult faleveleken
Nap tündökölt aranyfénnyel,
Mára zúzmara lepett be mindent,
Angyalok sóhaja a fákon csillogó kristály,
S viaszkönnyet sírnak a gyertyák.

Lehet, hogy ott legbelül mélyen
A lélek is megfagy reggeli dérrel?
Ködben a táj, hópelyhek, ha szállnak –
Tán a szív is didereg gyémánt-éjjel,
Mikor viaszkönnyet sírnak a gyertyák.

De
Ha eljő
Karácsony este,
Betlehemi csillag fényénél,
Örömtáncot lejtő gyertya lobogásánál,
Kisjézuska jászolánál felmelegszik lelkünk.

Fehér Katalin (Szeged)
MOST LENT A KERÉK

Pár nap van az évből, mely csupa sorscsapás,
Fejemben megannyi gondolat cikáz’.
Megfásultan állok, már csodát sem várok,
S újabb rossztól tartva, a hideg is kiráz.
Annyi bölcsesség jön szembe velem,
Problémámra gyógyír melyik lehet.
Mindig álltam a sarat keményen,
Vajon mi a jó, most nincs felelet.
Kétségek gyötörnek, de juszt sem félek,
Csak harc közben győzhet le bármi,
Én soha nem adtam könnyen magam,
Nem fogok a rosszra tétlenül várni.
Ha az élet kátyú kivet majd magából,
Mert szeretetem nem tudja legyőzni,
Akkor tudni fogom, nem éltem hiába,
S oktalanság tovább e földön időzni.

Szokolay Zoltán (Fülöpszállás)
CSENDES ÉJ

A betlehemi gyermekgyilkosságokat
kisebbíti a média minden évben.
„Ki tudja, úgy történt-e – kérdezik.
Az sem tisztázott, először ki lőtt,
ki szúrt, ki taposott.
Ki ölt?
Mindenre elszánt, síró kisdedek
megtámadták a rendelt hitedet.
A szabadságot veszélyeztetik
az elvetemült, cseppnyi csecsemők.
Falhoz kell vágni mindet mielőbb.”

Mélységes mély a történelem verme.
Jóvátételre nem marad esély.
Az áldozatok földdel elkeverve.
Nő belőlük birodalmi dudva,
indázó reklám, égi fényfüzér.
Az hirdeti, hogy egy még mindig él.
S a születésnap idén is letudva,
visszafekszünk a langymeleg alomba,
ó csendes éj, szentséges, véres éj.

 

Kamarás Klára (LETENYE)

SZEGÉNY GYEREK IMÁDSÁGA 

Gyertyafényes szép karácsony,
Hogy eljöjjön, alig várom!
Nem vágyom én fenyőfára,
Csak meleg legyen a kályha.

Nem kell cukor, csokiszelet,
Csak kapjunk kis friss kenyeret.
Ha nálunk is angyal járna,
Lenne csizma, meg kabátka.

Ha az apám munkát kapna,
Nem is kéne az angyalka!
Megvenne ő minden szépet,
Miről anyám mond meséket.

Szegő Judit (Budapest)
KARÁCSONYÉJI ÁLOM

Pókháló lágy selymén álomhalak úsznak.
Gyorsan nyúlok értük, de elhalványulnak.
Egy-egy bátorodik, kezemmel elérem.
Álom-víz csobban tenyerem tengerében.

Fickándoznak vígan, mosolyog az angyal.
Betakarja őket kócos aranyhajjal.
Szaloncukrok hada száll körbe és körbe,
Majd ráhullanak a mokány kis fenyőre.

Száll az üvegdíszek színes szivárványa.
S telepszik gőgösen egy-egy zöld kis ágra.
Felcsendül egy dallam, sosem hallott csoda…
Gyertyák jönnek és velük a lángok sora.

Nagy fényesség támad, s minden elcsendesül,
Érkezik a fődísz, és a csúcsra leül.
Kishalak úszkálnak az álom-habokban.
Aranyhajat szórnak, s rejtik a falombban.

Halkan dudorásznak apró tűlevelek.
Mennyből angyal legyen veletek, emberek!
Megkondul távolban a templom harangja.
Legyen boldog a föld apraja és nagyja!

 

A verseket válogatta: Nagy L. Éva

Illusztráció: A kecskeméti (de erdélyi származású) grafikusművész, rajzfilmrendező, Szilágyi Varga Zoltán karácsonyi képeslapjai. Az a csodálatos bennük, hogy Zoltán bármilyen anyagba képes belelátni a karácsonyfát, a betlehemi csillagot és a szeretetet. Mindezek mellett derűt, vidámságot, a természeti világ szeretetét és az ember számára reményt fejeznek ki.  Kedves Zoli, köszönjük szépen, hogy kölcsönadod nekünk a rajzaidat!

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások