1996 óta írok verseket. Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének. 2001-ben Ott fenn a csillagok című kötetemben jelentek meg válogatott verseim dr. Kovács László lektorálásával és Vörös József fedéltervével és fotóival. Műveim a Magyar parasztköltők antológiájában, valamint az Üzen a Homok című folyóiratban jelentek meg.

2008-ban Lajos így vallott magáról. Mentora, Vörös József halála nagyon megérintette ezt a tisztaszívű, igaz embert. Majd egyre ritkábban látogatta körünket. Tavaly már nem is találkoztam Lajossal és párjával. Remélem, hogy nem adta fel az írást, és minket sem feledett el.

Kedves Lajos! A Baráti Kör tagjai ma is szeretettel várnak, ha teheted, gyere ismét közénk!

Hit és remény

Egyszer majd a földről elmegyünk,
odaát egy új világba érkezünk,
örök boldogság, szeretet lesz a kenyerünk,
betegséget, bút, bajt, bánatot,
haragot, minden földi rosszat
örökre elfeledünk.

Az elképzelt túlvilági élet tanulsága:
legfontosabb a lélek szabadsága,
összhang, harmónia, nyugalom, béke.
Itt a földön mindent megteszünk-e érte?


Tanyavilág

Itt születtem én, itt keresem
ma is a kenyerem, az Alföld
ez az alig látott táj, tanyavilág,
domb, síkság, a szem messze ellát…
homok, agyag, érc, sár, ide
a természet mindent összeválogatott.
Ősidők óta érintetlen táj, kopár világ,
én mégis szeretem, olyan meseszerű,
hisz ki hinné el, hogy itt élni is lehet.
Az emberek idősek, öregek, csak itt-ott
találni fiatalt, sivár itt az élet.
Kikapcsolódás, szórakozás szinte csak a tv.
Növénytermesztés, állattartás öröklött
életforma − ez lekötött, időigényes,
csak kevesen vállalják.
Sokan kényszerűségből, mert ehhez értenek,
én magam is ezt az utat járom.
Valamennyit megtanultam belőle az évek alatt.
Igazán megtanulni sosem lehet, sok fortélya van,
hagyománya, múltja. – De vajon lesz-e jövője?

Töprengő

Az idő múlását
percekben,
cselekedeteinket
tettekben,
munkánkat
eredményekben
mérhetjük.

A fütyüri madár

A fütyüri madár a fán szépen muzsikál,
hallgatom zenéjének a dallamát,
a zeneszó a szívem zengi át,
bennem múltat idéz:
amikor még boldog voltam én,
gondolatban ott ültem a fa tetején,
onnan néztem büszkén szét,
azt hittem, az egész világ az enyém.

Ma mindennek vége már,
nem szól a fütyüri madár.
Élek csendesen, nap-nap után…
Hej, fütyüri madár! Hallgass el végre már!
Nem látod, mily nagy a bánatom?
Egyedül maradtam, és nincs tovább…
Vagy csak én vagyok a szamár,
hisz az óra visszafele nem jár,
de szavamra mondom, meghalok,
ha végleg magamra maradok,
fütyüri madár.

Írnom kell

Egyszer minden véget ér,
nyomában jár a feledés;
magamtól kérdezem:
sorsom, életem kit érdekel?
Helyettem erre senki nem felel!
Írnom kell, valami hajt,
belső késztetés, de ez
jutalom s nem büntetés.

Közhírré tétetik

A becsület az életünkből
itt-ott elveszett, kerestetik;
a szerencsés megtalálónak
csak jutalom ígértetik.
Segítségül talán annyit,
hogy van, ahol létezik.

Amikor megszületünk,
életünkkel együtt kapjuk;
emberi mivoltunk törvénye,
míg élünk, megtartsuk.

Aggodalomra semmi ok,
Az ember a jóra hajlamos,
majd megérti, hogy magának árt,
ha e ritka kincsére
nem vigyáz.

A tehén elégiája

Jó idő van, nevelő,
nőhet a fű, legelő,
A bika jár, legel Ő.
Szemet vet egy tehénre,
felakasztja a „gémre”.
Megyen tovább morogva,
ez se lesz már meddő.
Borjú lesz ez esztendőn,
Ő járhat majd legelő.
Ha jó idő jár, nevelő,
s nem fogy el a legelő.

Köszöntelek, tündérleány!

Hódolatom jeléül
köszöntelek e szép nap hajnalán.
Odakünn fehér havas táj,
idebent két szép szemed tekint
reám.
Ha rám nézel, elolvadok,
mint odakint a hó,
ha olykor nap süt le rá.

Beszélhetek én…

Szép, mondhatom, szép!
Beszélhetek én magának,
úgyse hisz az ember
szavának!

Munkám az sok van,
szabadidőm az kevés,
pedig az lenne minden
kincsem.

El ne higgye, mit most itt írtam,
mint mindig, most is csak sírtam,
láthatóan – nem hullottak könnyeim.

Viccen kívül, azért baj van,
mert sok ember van „sz…-ban”,
csak nyakig látszik a munkából,

Mégsem kesereg a maga
jóvoltából.
Leírom hát helyette:
a fene egye meg az egészet!

Ez egy ebugatta ebbé lett.

Ott fent

Ragyognak a csillagok,
és én hozzád ballagok.
Viszlek magammal haza,
örökre, úgy hiszem.
Találd meg a boldogságot
ott, velem, mellettem.
Az a csillag ragyogjon rád,
melyet én választottam neked.
Életünk harc lesz,
én érted, te értem vívsz,
együtt, egymásért
küzdünk át egy egész életet.
Sok jót, boldogságot
kívánok teneked,
kívánj te is énnekem,
így élünk majd szép életet.

Hozzászólások