Többen próbálkoztak már sikertelenül azzal, hogy megtalálják őshazánkat (Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél stb.). A XIII. században viszont egy domonkos rendi szerzetes, Julianus megtalálta azokat a magyarokat, akik a vándorlás során nem tartottak honfoglaló őseinkkel. De sikeres útján kívül személyéről alig tudunk valamit.

 

julianus1

Julianus és Gerhardus barát szobra a budai várban

Születési helye nem ismert. Néhány kutató még azt is megkérdőjelezi, hogy magyar volt. Származását illetően valóban nincs forrásunk, de nagy valószínűséggel magyar lehetett, mert nyelvünket kiválóan beszélte. Az viszont tény, hogy a domonkosok rendjéhez tartozott. Ezt a szerzetesrendet a spanyol származású Szent Domonkos alapította 1211-ben. A rend működését III. Honorius pápa engedélyezte 1216-ban. Magyarországon a domonkosok 1221-ben kezdték meg működésüket egy Bolognában tanult szerzetes, Paulus Ungarus (Magyarországi Pál) munkásságának köszönhetően. A rend tagjai a ferencesekhez hasonlóan szegénységi fogadalmat tettek, és fő céljuknak tekintették az eretnekek és pogányok megtérítését.

 

julianus7

Ezt a szerzetesrendet a spanyol származású Szent Domonkos alapította 1211-ben.

A magyar domonkosok a keleti pogányok, főleg a kunok között végeztek missziós munkát. Ez kezdetben kevés sikerrel járt, de miután a kunok az orosz fejedelmekkel együtt 1223-ban vereséget szenvedtek a mongoloktól, nagyobb hajlandóságot mutattak a kereszténység felvételére. Azután Barc kun fejedelem és népe megkeresztelkedett, így Róbert esztergomi érsek kun püspökséget alapíthatott Milkó székhellyel. A kunok elfogadták a magyar király főhatóságát, ezért 1228 után a kun területek (még ekkor Magyarországon kívül helyezkedtek el) Béla herceg kormányzása alá tartoztak.

 

julianus6

 

Ez lehetővé tette a domonkosok számára, hogy távolabbi keleti területeken is megpróbálkozzanak térítő munkával. 1231-ben négy szerzetes indult Keletre Ottó barát vezetésével, aki valószínűleg osztrák származású volt. Körülük egyedül tért haza, de már súlyos betegen, és beszámolt arról, hogy útja során magyarokkal találkozott. Pontosan nem lehet tudni, hogy ezek kik voltak és hol éltek. Néhány történész úgy véli, hogy az őseinktől elszakadt és a Kaukázus vidékére vetődött úgynevezett szavárd magyarok voltak. Ottó útjáról írásos feljegyzés nem maradt fenn, de mindenesetre ez adhatta az ötletet Julianusnak a keleti magyarok felkutatására.

Korábban sokan úgy vélték, hogy Julianus utazása a legendák körébe tartozik. 1695-ben került elő bizonyíték arra, hogy Julianus történelmi személy volt, és utazása valóban megtörtént. Cselei Márton jezsuita szerzetes bukkant rá az utazásokról készült feljegyzésekre a vatikáni levéltárban. Ezek szerint ismét négy szerzetes indult el Keletre 1235 januárjában, valószínűleg Székesfehérvárról. Vezetőjük Julianus volt, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már tekintélye volt a rendben. Kodolányi János regénye szerint korábban a híres bolognai egyetemen tanult, majd a kunok között végzett missziós munkát. Forrásunk ugyan nincs ezekről, de Julianus műveltsége erre utal. Az utazás költségeit a trónörökös, Béla herceg fedezte.

 

julianus8

IV. Béla király szobra a Parlamentben

Julianus és társai Bulgárián keresztül jutottak el Konstantinápolyba. Ezután hajóval átkeltek a Fekete-tengeren, és Matrika városánál (ma Tamany) szálltak partra. Először a Kaukázus vidékén keresték a magyarokat, majd északnak fordultak, és az alánok földjére jutottak. Nagy nehézségekkel küzdöttek, az éhhalál küszöbére értek, és még az is megfordult a fejükben, hogy kettőt maguk közül eladnak rabszolgának. Ez végül nem történt meg, de két szerzetes visszafordult. További sorsukat nem ismerjük. Julianus és társa, Gerhardus folytatta az utat észak felé, és 37 napi kimerítő gyaloglás után elérték Bunda városát. A nélkülözésekbe Gerhardus belehalt. Julianus azonban nem adta fel, egy muszlim pap szolgálatába állt, és eljutott a Volgai Bolgárországba. Itt találkozott egy magyarul beszélő asszonnyal, aki házassága révén került arra a területre. Az asszony elmondta, hogy népe északabbra él, és elmagyarázta Julianusnak az odavezető utat.

 

julianus4

 

Julianus ezután eljutott a keleti magyarok által lakott vidékre, amit Magna Hungáriának nevezett el (valószínűleg a Volga folyó mellett terült el). Beszámolója szerint nagy vendégszeretettel fogadták, és nyelvüket tökéletesen megértette. Az itt lakókat bátor és jó harcosoknak írta le, akik ekkor még sikeresen verték vissza a tatárok támadásait. Pogányok voltak, nomád életmódot folytattak, fő táplálékuk a hús volt, népszerű italok pedig a honfoglalók által is ismert kumisz. Julianus négy hetet töltött Magna Hungáriában, és bár a keleti rokonok tartóztatták, úgy döntött, hogy felfedezéséről hírt kell vinnie a királynak. Vendéglátói rövidebb és könnyebb visszautat javasoltak neki, így a kijevi fejedelemségen és Lengyelországon keresztül visszajutott Magyarországra. Ez egyébként a kijevi kereskedők által használt, jól ismert útvonal volt.

 

julianus5

Jelenet Koltai Gábor filmjéből

Hazatérése után Rómába utazott, hogy IX. Gergely pápát tájékoztassa útja eredményéről. Domonkos rendbéli felettese, Riccardus részletes beszámolót készített az útról, ami a vatikáni levéltárba került (most is ott található). Julianus sikerén felbuzdulva újabb négy szerzetes indult útnak, de kettőnek nyoma veszett, a másik kettő csak Rjazany-ig jutott. Magyarországra visszatérve Julianus is úgy döntött, hogy még egyszer elmegy Magna Hungáriába. Második útjára 1237-38-ban került sor, de csak egy orosz városig, Szuzdálig jutott el. Itt értesült arról, hogy a keleti magyarok országát a mongolok elpusztították. Arról is hírt szerzett, hogy a mongol támadás legközelebbi célpontja Magyarország és Európa. A szuzdáli fejedelemtől kapta meg Batu kán levelét, amit az a magyar királyhoz intézett. Ebben a mongol vezér feltétel nélküli behódolást követelt. Ezt a levelet akkor még nem vették komolyan Magyarországon.

 

julianus3

Julianus beszámol útjáról a királynak

Julianus 1238-ban tért vissza hazájába. Második útjáról maga írt beszámolót Levél a tatárok életéről címmel, ami ugyancsak a vatikáni levéltárba került. A barát további sorsáról semmiféle forrásunk sincs. Nem tudjuk, hogy túlélte-e a mongol veszedelmet, amiről elsőként hozott hírt IV. Béla királynak.

 

julianus2

 

Julianust egyik nagy magyar utazóként tarthatjuk számon. Veszélyekkel és nehézségekkel teli út után jutott el keleten maradt őseinkhez. Célját soha nem adta fel, és végül sikeresen teljesítette. Az első út szinte elviselhetetlen szenvedései ellenére másodszor is megpróbált eljutni Magna Hungáriába. Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Életéről Kodolányi János írt regényt, bár annak nagy része az írói képzelet szüleménye. Julianusról film is készült Koltay Gábor rendezésében. Julianus és Gerhardus szobra a budai várban található.

 

 

 

 

 

Weninger Endre

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások