Jules Gabriel Verne 1828. február 8-án született Franciaországban, Nantes városában. A világhírű francia regényírót annyira kedvelte a magyar olvasóközönség, hogy szinte magyarként: Verne Gyulaként emlegette. Ifjúkoromban jómagam is faltam érdekfeszítő regényeit. Verne 1905.március 24-én halt meg Amiens városában, pár héttel nagy költőnk, József Attila születése előtt. Szülővárosában Jules Verne Könyvtárat és Múzeumot létesítettek.

Azt kevesen tudják róla, hogy apja ügyvédi karriert szánt neki. Meg is szerezte a diplomát, de őt inkább a színműírói pálya, a művészet érdekelte. E törekvéseiben Alexandre Dumas és fia is segítette. Színművet írt Széttört szalmaszálak címmel, amelyet 1850-ben szülővárosában, Nantes-ban be is mutattak. A mű nem járt sikerrel, de később operákhoz szövegkönyvet írt. Verne Gyula Gábriel kitűnően zongorázott, sőt zenét is szerzett. Több zeneszerző barátjával zenés műveket,
operetteket is alkotott. Amikor sikeres író lett, több művét színpadra is átdolgozta. Többek között a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” című regényéből készült látványos, zenés színjátékát több mint 3600-szor mutatták be Párizsban 1874 és 1940 között. A Sztrogoff Mihály című négyfelvonásos zenés darabját pedig 2500-nál is többször adták elő.

Ám, hogy ifjú korában titokban verseket is írt, arról senki sem tudott sem életében, sem halála után több mint nyolc évtizeden át. Az is titok, hogy miért nem fedte fel írásait. Talán félt, hogy jól megbírálják, vagy nem tartják méltatásra érdemesnek verseit? Nem tudni… Véletlenül találtak rá a Nantes-i Jules Verne Városi Könyvtár és Múzeumban a családi hagyatékok között. Verne szép kézírással, színes borítójú könyvecskékbe írta a verseket. Premier Carnet-nek (Első Füzet-nek) és Second Carnet-nek (Második Füzet-nek) nevezte őket. Christian Robin nantes-i egyetemi tanár 1989-ben rendezte sajtó alá Jules Verne (Verne Gyula) verseit Poésies Inedites (Kiadatlan költemények) címmel.

A 251 oldalas francia nyelvű verseskötettel magam is rendelkezem. Magyarországon az UNIKORNIS Kiadó 80 darabos, szép kiadásban jelentette meg Verne összes könyveit. A sorozat 36. kötetében, a „Dráma Mexikóban…”-nal együtt a Poésies Inedites-ből egy bő válogatást tettek közé Majtényi Zoltán fordításában.

Rövid kis eszmefuttatásommal, tanulmányommal az a célom, hogy a kedves olvasók előtt népszerűsítsem a közismert és szeretett Verne Gyulát mint költőt. Fordításomban pedig megismerjék néhány érdekes versét.

Király Lajos (költő, műfordító, a Krúdy Kör elnöke)
2013. július 27.

A TEMPLOMI CSÖND
Le silence dans une eglise

Templomhajó mélyén hűs pihenőre lelt,
s az éjbe zuhant az est szomorú árnya,
nem űzte már vadászként a fény zsarátja.
A boltozat sötét oszlopokon pihent.

A néma árkádok hallgattak a csöndben,
sötéten ásítottak íves ablakok,
a felszentelt oltár éji ruhát kapott,
az orgona is pihent áldott örömben! –

A kőlapon egy lépés koppant hirtelen!
Minden felébredt, s a zaj terjedt szüntelen:
az oltár felrezzent, orgona felnyögött,

oszlopok visszhangozták lépések zaját,
a boltívek alatt zengett a hang tovább…
Aztán a templomi csönd – mindent befödött!

(1847 áprilisa)

HERMINÁNAK

Azt mondtad, hogy halványul szerelmem,
és a szívem feketévé válik,
hogy számodra csak rideg jég vagyok…
Barátnőm, – lelkem egy tiszta tükör,
amely visszatükrözi a múltat!…
Nézzél bele, ott mindent megtalálsz!

TÉGED LÁTLAK MINDEN KÖNNYBEN

Téged látlak minden könnyben:
mondjad nekem szép gyermekem,
hogy honnét fakadt a bánat?
Mi az mi téged felvidít?

A fájdalmad oly keserű!
Hogy enyhítsem sírásodat?
Sok szép virág vidít talán,
vagy jó anyádnak karjai?

(1847 júliusa)

HERMINA, HERMINA!
Herminie, Herminie!

                A gonosz rettegve látja ezt
                              fogát csikorgatja
                                      és eltűnik!
                                         Zsoltárok könyve, 111

Hermina, Hermina! Gyöngéd szíved oly drága!
Nincs pihenés – küzdeni kell ezen a Földön!
Megnyugvást csak pillantásod adhat örökkön. –
Boldogan élhetünk – ha ez a lelked vágya!

Oly édes a szerelmed, rabul ejt bűvköröd:
angyalom leszel, s én lényed óvó barátja!
Hermina! Olyan vagyok, mint egy kis madárka,
ki égen boldogan repdesve zeng örömöt!

Az őrangyalom vagy, kit Isten küldött nekem,
hogy sziklák között vezessen zúgó tengeren! –
Lenn a Föld: Pokol! Fönn a Menny: Paradicsom!

Barátnőm! Vad viharban légy a
menedékem!
Csak veled lesz a Föld számomra Éden! –
S ha meghalok, jutalmul, a Mennyet megkapom?

(1847 decembere)

EGY KESKENY ÚT
         Lay

Futni a dicsőség után:
rohanás egy fantom után
         a csúcsra!

Azt hiszem – megbolondultál:
mert amire feljutottál –
         egy csúszda!

Mindkettő megalkotása
a pokol ármánykodása:
         közös!

Ez ravasz ajándék néked:
aszpikba csomagolt méreg,
         bűzös!

Egyedüllét, amely rideg:
keserűség és arcideg
         zsába!

Egy hatalmas tintatartó
zuhanás után robbanó
         halála!

(1847 augusztusa)

HŰSÉGES KUTYA
Le chien fidéle

Hűséges kutya ugatott,
a vad, hömpölygő ár rohant,
a vízben gyermek fuldokolt,
és küszködött, hamarosan
a kutya melléje úszott,
s érezte azt: életben van!
A ruhája után kapott,
bár sodorta örvény-folyam,
s a gyermekkel partra jutott!
Anyja ölelte boldogan!
Hűséges kutya ugatott,
farkcsóválva le-föl rohant!

(1847 decembere)

A KORÁNBAN LÁTNI

          „Lesznek ott szelíd tekintetű szüzek, akiket
              még nem érintett meg sem ember, sem géniusz.”
                                           Korán. IV. fejezet, 56. vers

A Koránban látni sok gyönyörű cirádát,
Mohamed égi gyönyört ígért sok hívének:
a mennyben őket szűz hurik epedve várják,
a bőrük illatos, ajkukon csábos ének!
Szelíd szépséget s édes tekintetet az ég
a nomád asszonyoknak örökül nem adott:
így az Úr a muszlimokat jámbor hitükért
égi szüzeknek szerelmével jutalmazott.
Ez a szép gyönyörűség nekünk is kijárna!
Sajnos az Isten az öröklétet nem kínálta
s vele a szüzeket s a mézet – mire vágyunk!
Ám az nagyobb öröm – mint várni mindörökre –
itt a földön találni felhevült szüzekre! –
A messzi egekbe miért is kéne szállnunk?

(1847 decembere)

ISTENEM, HA AZ ÉJSZAKA
Mon Dieu, puisque la nuit

Istenem, ha az éjszaka oly édes és szép,
és pezsdülést ad a szívnek, szerelemnek,
terjeszd ki a hatalmát, és kérlek tedd meg:
a Napnak fényét oltsad el, legyen örök éj!

(1848 júliusa)

AZ ÉLET
La vie

A múlt nem létezik, de lefesthető,
és élő emlékként szinte látni azt;
A jövő nem létezik, ám létező
és fénylő reményteljes képet mutat!
A jelen egyedül való, ám szárnyal,
mint a villám, s elnyeli a messzeség!
Így a létezés teljes pontossággal:
egy remény, egy pont és egy emlékezés!

(1849 decembere)

Hozzászólások