Dr. Bujdosó Gabriella 1990-ben, a rendszerváltozással egyidőben nyitotta meg a Társaság elgondolásának megfelelően Kecskeméten, a Trombita utca 6. szám alatt a KORDA sajtóapostoli szolgálatához a könyvüzletet. Azért is örült, hogy Kecskeméten újra megnyílhatott a történelmi okok miatt bezárt Korda Könyvkereskedés, mert itt végezte a gimnáziumi tanulmányait, és szoros kapcsolatban maradhatott a kecskeméti ismerőseivel.

A Korda Könyvesbolt a mostani helyén: Kecskemét, Lestár tér

Hol születtél? Milyen volt a gyermekkorod?

*Lajosmizsén születtem, majd Kecskeméten az Angolkisasszonyok Gimnáziumába kerültem 10 éves koromban, és az államosításig ott is voltam. Nagyon érdekes, hogy valahogy már ők is felfigyeltek rám, mert az utolsó évben, 13-14 éves koromban az egyik nővér a hátamra terítette a jelöltek gallérját. Én persze rettenetesen tiltakoztam ellene! Ezután jött a nagy szünet: államosítás, stb., és állami intézménybe kerültünk. Szerencsénk volt, mert mind a katolikus, mind a református iskolából sokan jöttek át. Nagyon jó tanáraink voltak. Így szépen tettük a dolgunkat. S közben Isten alakította nemcsak az én történetemet, hanem a magyar történelmet is. Egy jezsuita atya mondta, sok esetben a társadalmi változások is hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki felismerje a saját útját, a hivatását.*

Mi késztetett arra, hogy csatlakozz a Jézus Szíve Társaságához (Néplányok)? 

Az érettségi után minden fiatal keresi a képességeinek, vágyainak megfelelő élethivatást, én is ezt tettem. Megismerkedtem fiatal, agilis, a munkájukat szerető és annak élő, elkötelezett tagokkal, akik a Társasághoz tartoztak. Vonzó volt számomra ez az életforma: jól felkészültek és imádságos lelkületűek voltak. Megtudtam, hogy a Társaság Pécelen olyan háziasszonyképző szakiskolát működtetett, (bár 1948-ban államosították), amely az én érdeklődési körömhöz közel állt, nagyon tetszett. Úgy gondoltam, hogy ebben az iskolában teljes odaadással tudnék a fiatal lányok, a családi életre készülők képzésében részt venni.

*Egy háromnapos lelkigyakorlaton vettem részt. Az érettségi után ugyanis a falumban, Lajosmizsén találkoztam a Jézus Szíve Népleányai Társaságának három tagjával. Közülük ketten éppen akkor szabadultak az állampusztai börtönbüntetésükből. Ezért mondom, hogy a külső körülmények erősen hatnak, hathatnak negatívan is. Hiszen az apámat is bebörtönözték…*

*A családom nem is tudta, mire készülök, mert abban a rettenetes időszakban az ember nem akart senkinek sem kellemetlenséget… Persze szerintem azért tudták, csak nem beszéltünk róla. Ahogy mondtam, a családomat meghurcolták, a testvéreim meg még iskolába jártak. Az érettségi után évekig otthon segítettem a gazdaságban. A lelkigyakorlat, melyen döntöttem a hivatásom felől és a jelentkezésem között még volt egy időszak a családi nehézségeink miatt, de tartottam a kapcsolatot a testvérekkel. 1955-ben jelentkeztem a Társaságba, és elfogadták a jelentkezésemet. Ekkor kezdtem meg a társasághoz tartozásomat, a tanulmányaimat, a társaság lelkiségével való ismerkedést, akkor alakult ki az imaéletem. 1957-ben, a forradalom után az öcsém is hazajött a munkaszolgálatos katonaságból, ezután Budapesten csatlakoztam a közösséghez. A közösség azt jelentette, hogy egy fedél alatt laktunk hárman, de háromfelé dolgoztunk.*

Később még tanultál is. Milyen képesítést szereztél?

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem diplomát, és genetikus szakmérnöki képesítésem is van. Az egyetem elvégzése után Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben kaptam állást, Dr. Mészöly Gyula alkalmazott. A kutatóintézetben uborka és gyökérzöldség nemesítéssel foglalkoztam, valamint kidolgoztam a tojásgyümölcs termesztés technológiáját, és a Magyarországon eredményesen termeszthető fajta meghonosítását.

Azóta milyen állomásai voltak életednek? Mivel foglalkoztál közben, mely munkaterületeken tevékenykedtél?

A korábbi szakterületemen (a kutatóintézetben) eredményesen és örömmel dolgoztam. Elérkezett a nyugdíjba menetelem ideje, amely egybeesett a rendszerváltással, ezért új területet kerestem, ahol szívesen tudok dolgozni. Úgy döntöttem, hogy elvállalom a Korda Könyvkereskedés és a könyvkiadás munkáját a Jézus Szíve Társaságában. Kecskemétre azért esett a választásom, mert a Társaságot 1924-ben Révész István, a Főplébánia vezetője Kecskemétre meghívta, és ettől kezdve az államosításig számos területen jelen voltak a Társaság tagjai. Többek között a Korda üzletet vezették, valamint Kadafalván egy kultúrházat működtettek. Tehát a 40 év alatt is részt vettek a Társaság tagjai az egyház életében.

Volt részed megpróbáltatásokban, üldöztetésben? Megakadályozták a hivatásod gyakorlását?

Az én életem sem volt kivétel az átlagember életét tekintve az elnyomatás éveiben. Legtöbben kényszerpályán éltük meg a mindennapokat. De nagy volt az emberek közötti szolidaritás, igyekeztünk egymáson segíteni, erről számtalan történetet lehetne mondani, írni. Mindenkinek megvan a saját küzdelmes élettörténete erről az időszakról, de a lehetőségekhez képest megéltük, hogy kibontakozzunk, és kihozzuk magunkból a legjobbat.

Most hogyan éled a mindennapjaidat? Mi ad erőt a hivatásod gyakorlásához, és mi jelent örömet?

Ma is arra törekszem, hogy erőmhöz képest és képességeimnek megfelelően helytálljak a Jézus Szíve Társasága sajtóapostoli szolgálatában. Változások is történtek, a Korda Könyvesbolt már jó ideje a Lestár téren található Kecskeméten. Erőt az ad a munkámhoz, hogy még el tudok olyan feladatokat végezni, különösen a könyvkiadás terén, amely mások javára szolgál.

Milyen terveid, célkitűzéseid vannak a jövőre nézve? Hogyan látod a Jézus Szíve Társaságának jövőjét?

A jövő három kérdőjeles, de ahogy az Egyház 2000 év óta él és dolgozik, és épül Isten országa, úgy megvan a reményem arra, hogy a Jézus Szíve Társasága, és azon belül én is hozzá tudok járulni ehhez.

 

Weninger Endréné Erzsébet

 (A *-gal jelzett részeket egy korábbi interjúból emeltük át: a Kandalló című újságból, dr. Hortobágyi Ágnes “tollából”.)

 

Hozzászólások