Tom Cruise egy öntörvényű nyomozót alakít legújabb filmjében. A Jack Reacher Lee Child, angol bestseller író Csak egy lövés című regényéből készült.

Lee Child kötetei Magyarországon kevésbé ismertek, Amerikában és Nagy-Britanniában viszont imádják őket. Regényei mind a titokzatos Jack Reacher-ről szólnak. A férfi háborús veterán, aki egykor katonai rendész volt, egy ideje viszont magányos farkasként jár-kel Amerikában: nincs se állandó lakcíme, se jogosítványa. Lehetetlen megtalálni, kivéve, ha ő is úgy akarja. Jack mindig oda megy, ahol valami igazságtalanságot, vagy érdekes ügyet szimatol, nem érdeklik se a szabályok se a törvény.

A Csak egy lövés című könyv egy látszólag egyszerűen megoldható bűnügyről szól. Egy mesterlövész egy parkolóházból célozva meggyilkol öt ártatlan embert, a rendőrség a nyomok alapján villámsebesen elkapja, a halálbüntetés pedig gyakorlatilag borítékolható a számára. Mikor azonban a gyanúsított elé tolnak egy fehér lapot, a vallomása helyett mindössze annyit ír rá, hogy keressék meg Jack Reachert. Hogy ki az a Jack Reacher, arról senkinek fogalma sincs, de a keresett személy hamarosan megjelenik, és a védőügyvéd nyomozójaként nekilát, hogy mélyebbre ásson az ügyben. Nem akarok egy poént sem lelőni, úgyhogy a történetről elég ennyi.

Néhány szó a film előéletéről. Ha egy könyvnek óriási a rajongótábora, akkor egy filmadaptációt ehhez mérten hatalmas várakozás előz meg. A karaktereket mindenki olyannak szeretné látni a vásznon, ahogy olvasás közben elképzelte őket. A könyvben Jack Reacher egy két méteres, szőke hajú óriás. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a leírás egyáltalán nem illik rá Tom Cruise-ra. Ment is a panaszkodás hónapokon át, hogy miért ő lesz a főszereplő, és az író hiába hangoztatta, hogy higgyék el, nagyon jó lesz így, nem akartak hinni neki.

Remélem, hogy most már hisznek. Ahogy nézegettem a kritikákat és a fórumokat, úgy látom, hogy igen. Tom Cruise ugyanis tökéletes erre a szerepre, és ezt nem csak azért mondom, mert ő a kedvenc színészem. Vele kapcsolatban az a jó, hogy szinte soha nem okoz csalódást. Minden filmjén keményen dolgozik, ő maga csinálja a legveszélyesebb kaszkadőrmutatványokat is, és mivel az egyik legnagyobb filmsztár a világon, így több százmilliós költségvetésből gazdálkodhat. Sok pénzből pedig könnyebb jó filmet csinálni. És a Jack Reacher jó film lett.

A film posztere és az előzetese sokakhoz hasonlóan engem is megtévesztett. Egy akciófilmet vártam, de nagyot tévedtem. (A könyvet ugyanis nem olvastam. Még.) Egyébként szeretem az akciófilmeket, de pozitív meglepetés volt, hogy egy thrillert kaptam, krimis elemekkel. És hogy mi volt még a jó benne? Főleg az, hogy nélkülözte a filmes kliséket. A Jack Reacher-ben a gonosz végre igazán gonosz, olyan, akitől kirázza az embert a hideg. A romantikus szálat sem erőltetik. Bár vannak arra utaló jelek, hogy Jack és az ügyvédnő között lehetne valami, de nem viszik el ebbe az irányba a sztorit, és ez pont így jó, mert nem lesz szájbarágós. A film végéről ugyanezt lehet mondani: nem az tipikus hollywoodi vége van, hanem inkább olyan, mint maga Jack: kellően titokzatos, de azért lezárja a dolgokat.

A Jack Reacher egy okos és izgalmas film, ahol a mellékszereplőket is kitűnően válogatták össze. Van benne egy csomó jó megszólalás, olyanok, amiket a film után is emleget az ember. Legnagyobb erénye pedig az, hogy tökéletesen egyensúlyoz a különböző műfajok között. A nyomozás izgalmas, de ha lassulna a tempó, beraknak egy autós üldözést (ez gyakorlatilag az egyetlen akciójelenet) vagy egy verekedést, és ha túl sötét tónusúvá válna a sztori, feloldják egy-két komikus elemmel. Jó film, csak ajánlani tudom. A könyvet is el fogom olvasni.

Weninger Andrea

Hozzászólások