Itáliai képek egy kis muzsikával címmel nyílt kiállítás Kecskeméten, a Szert-Györgyi Albert Szakközépiskolában. Ennek apropójából beszélgettünk Dunszt Istvánnal, a kiállító művésszel.

Ez a kiállítás egy itáliai úti beszámoló második állomása. Mi ösztönzött arra, hogy középiskolás diákoknak is megmutasd úti élményeidről készült alkotásaidat?

A Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola valóban jó kiállítóhelynek számít. Gyakran kíváncsiak a munkáimra, ezért tettem eleget a meghívásnak. Bár kicsit csalódott vagyok, mert a zenés megnyitón kis létszámban vettek csak részt a diákok.

Ebben a témakörben láthattuk már képeidet a lakiteleki Pálinkaházban. Mennyiben új a mostani kiállításod az előzőhöz képest?

Ezúttal az olaszországi rajzokon kívül megmutattam a zömében nyáron készült olajképeimet is.

Egész életedet gyerekek között töltötted. Mi a tapasztalatod? Utazásra, illetve festészetre inspirálja-e a diákokat egy ilyen zenés bemutató?

Személyes tapasztalatom szerint a gyerekek általában nagyon érdeklődőek. Pedagógusi pályám aktív szakaszában, főleg a Református Gimnáziumban eltöltött 26 év alatt végig nagy szerepet játszott a rajz és a muzsikálás is a gyerekekkel való kapcsolattartás érdekében.

Tudsz olyan tanulódról, aki a te gitárjátékodat és dalaidat hallva a zenét, illetve az éneklést választotta továbbtanulása során?

A Református Gimnáziumból fel tudnék idézni olyan eseteket, amikor a téli mátraházi tábor, vagy a nyári edzőtáborozások élményei után a tanulók elkezdtek érdeklődést mutatni a gitározás vagy a rajzolás iránt.

Feleségeddel és kislányoddal nagyon sokat utaztatok. Tudjuk, hogy Olaszország a szíved csücske. Biztosan nem mindig Itália volt az utazásotok célpontja. Melyik az az ország, amelyikre legalább olyan nagy szeretettel emlékszel vissza, mint Olaszországra?

Olaszország valóban a nagy “szerelem”. Sokfelé jártam családommal, és a sporttal kapcsolatban is. Érzelmileg Erdély áll nagyon közel a szívemhez. Mindig hatalmas élményekkel térünk haza a világnak erről a szépséges részéről.

Őrzöl otthon olyan festményedet, ami erre az utazásra emlékeztet?

Igen. A jelenlegi kiállítás is bizonyíték erre, hiszen az utazások során készült gyors rajzokat hazaérkezésünk után, itthon, nyugodt körülmények között kiteljesítem.

Mi lesz a legközelebbi utazásotok célpontja?

Sajnos ezek az utazások mindig elég költségesek, ezért most úgymond “nyugiban” vagyunk. De azért egy erdélyi utazás most is a látóhatáron belül van.

Hangszeren játszani hallgatóság előtt fantasztikus érzés, hiszen azonnal leolvasható az emberek arcáról a zenei élmény hatása. Mit érzel olyankor, amikor veled együtt, önfeledten éneklik a látogatók az ismert és népszerű olasz dalokat?

Nem minden nap adódik erre lehetőség, de valóban csodálatos érzés. A hétfői megnyitón is együtt énekelték velem a dalokat, annál is inkább, mert a közönség soraiban nagyjából a középkorú, illetve az idősebb hallgatók ültek, akik még emlékeznek ezekre az olasz slágerekre. Nagyon jó volt ezúttal is.

Az alma nem esik messze a fájától. Lányod, Orsi testnevelőtanár. Követi a példádat a festészetben is? Vagy netán a zenélésben?

Orsikám remekül rajzol, de bánatomra ez nem játszik nagy szerepet az életében. A zene kicsit más, mert egykori “Kodályos” diákként gyakran énekelünk együtt, mint ahogy nemrég tettük ezt a Montázsmagazin rendezvényén is. Fuvolázott és ma is gyakran játszik furulyán.

Tudjuk, mennyire fontos az utánpótlás nevelése az élet minden területén. Így van ez a családi életben is. Nagypapaként hogyan próbálod az unokádat a festés, a zene, a sport irányába terelgetni? Kisgyermekként mutat érdeklődést a festés iránt?

Sajnos, Levike egyelőre nem kedveli az énekes dolgokat. A rajzolás, festés is csak másodlagos nála. Pedig az iskolában nagyon ügyes, lendületes rajzos munkái vannak. A műszaki dolgok jobban érdeklik jelenleg. Részemről mindent megtettem, hogy megszerettessem vele a zenét és a képzőművészeti jellegű dolgokat.

Az úti rajzokon kívül fantasztikus gyorsasággal és ügyességgel készíted a portékat és a karikatúrákat is. Készült már a kis unokádról portré? 

Már egyhetes korában is készítettem rajzot róla, és azóta is folyamatosan. Nagyon hálás dolog, ha az ember az unokáját rajzolhatja.

     

Gratulálok ehhez a különleges kiállítás megnyitóhoz, mely igazán komplex élményt nyújtott a látogatóknak. Kívánom, hogy sok ilyen élménnyel örvendeztess meg bennünket! További sikeres alkotómunkát és sok izgalmas, festésre inspiráló utazást kívánok!

 

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

 

 

Hozzászólások