Egyszer azt mondta valaki, hogy nem mindegy a gyermek lelki és testi fejlődésének, hogy családjában a fejére borosüveg vagy egy lexikon esik. Bizony ez így igaz! Csabát is annyi lelki és testi sérülés érte apja alkoholos, agresszív magatartása miatt, hogy talán soha nem tudja kiheverni, még ha ki is írja magából a fejében, a lelkében kavargó gondolatokat. Talán a Jóisten megsegíti, de legtöbbször vele is harcban, perben áll. Bemutatjuk István Csaba költőt…

 

istvancsaba011

István Csaba

Megkérlek, Csaba, mutatkozz be az olvasóknak!

Erdélyben, Csíkszeredában születtem 1987-ben, és onnan nem messze, Csíkszentmiklóson nevelkedtem. Az óvodától egészen az általános iskola befejezéséig itt teltek a nem teljesen felhőtlen évek, amint az a fentiekből is kiderült.

Mutasd be pár szóban a faludat is, ahonnan igen hosszú út vezetett a mostani lakóhelyedig!

Csíkszentmiklós egy kis falu, 11 km-re a várostól, Csíkszeredától. A falu létszáma kb. 1200 székely-magyar ajkú főre tehető, vallásukat illetően római katolikusok. A falu életében még mindig jelentős szerepet kap a mezőgazdaság és az állattenyésztés. Bár más ágazatok, vállalkozások is otthont kapnak szép számmal. A falu kulturálisan is folyamatosan fejlődik, főként a helyi ifjúsági szervezetnek köszönhetően programok, rendezvények, foglalkozások jelennek meg időközönként. Sok fiatal vándorol külföldre, de ezek többsége visszatér, hogy otthonában folytassa az életet.

A sok fájó gyermekkori emlék közül van olyan, amelyet megosztanál velünk?

Erről eléggé nehéz beszélni. Számomra olyannyira, hogy még írásaimban is nagyon ritkán köszön vissza a téma. (Ha igen, akkor is csak a sorok között). A mindennapos terror, az elnyomás, a megalázás és félelem jellemezték a hétköznapjaimat. Azt hiszem, hogy nem tudok a gyermekkoromról beszélni, mert igazából nekem nem is volt… És a helyzet, sajnos a későbbiekben sem javult. Apa nélkül nőttem fel, egy “idegen ember” mellett, aki még a fia születésnapját sem tudja. (Tán már azt sem, hogy van neki egy fia is). Számára mindig és mindenkor az alkohol volt előtérben. Minden óvodai, iskolai szereplés, előadás, rendezvény neki a kocsmában kezdődött, és számomra pofonokkal végződött, ok mindig volt rá, napi rendszerességgel.

 

istvancsaba03

 

Mikor gondoltad el azt, hogy elmenekülsz hazulról? Hány országban jártál, mire Angliában letelepedtél? Itt mit dolgozol, hogyan telik el egy napod? Vannak barátaid?

Folyamatosan forrt bennem a lázadás, már a tizenéveim elején menekülési kényszer gyötört. Előfordult, hogy ez csavargásban nyilvánult meg, majd az általános iskola végeztével “beálltam a sorba”, egy helyi gyárba. Ez nem tartott sokáig, idegennek éreztem magam a környezetemben, és már akkor biztos voltam benne, hogy nekem ott kell hagynom mindent, hisz én attól a helytől, ahol éltem, nem kaptam semmi jót, semmilyen értelemben. Elnyomás vett körül, ott minden kapu csak bezárult előttem. (Néha a hátam mögött is.) Az élet csak lét/számban létezett.

Az első szabadságvonatom Nyugat-Magyarországra vitt egy Mosonmagyaróvár melletti kistelepülésre, Dunakilitire. Ez volt az, amikor rájöttem, hogy nekem is vannak lehetőségeim, lehetek a magam ura. Innen kezdődött minden, de a kíváncsiság, a kiszabadulás, a szabadságérzet, az önértékelés fejlődése tovább küldött: rövid ideig Szlovákiába, onnan Ausztria határmentére. És végül Angliában ütöttem le az ideiglenes sátorszegeimet. Viszont lehetőségeimtől függően tartom a tempót kirándulások formájában, amik nem csak fizikális jellegűek különös élménymámoruk miatt.

 

istvancsaba04

 

Ebből kifolyólag írásaimban is gyakran szerepet kapnak ezek az élmények. Volt szerencsém meglátogatni Párizst, a híres múzeumait, sétálni a híres Champs-Élysées-en, és belenézni az éjszaka fényeibe az Eiffel torony legtetejéről. Körbejártam Ibiza mámoros partjain, áthaladtam Norvégiában Európa egyik legveszélyesebb (ugyanakkor szerintem egyik legszebb) hídegyüttesén, ami az “Atlantic Ocean Road” néven ismert. Léptem át Új esztendőbe a Big Ben és a London Eye között, elmentem hitet keresni egész Rómáig, de még a Szent Péter Bazilika sem segített ebben a kérdésben.

Mallorcán tapasztaltam meg, hogy mit jelent a spanyol majális szikrázó napsütésben. Láttam, hogy az óriás szikláknak ütköző, még soha nem látott kék tengervíznek a színe még törés után sem változik. Horvátországban fesztiváloztam egy hetet, Pólában a tengerig világító éjszakai fényekben, a természet oltárán tisztelegve ünnepeltem az életet, nem csak a fesztivál elnevezése alapján… Persze feledhetetlen a tizedik emeleti kisszobám Budapesten, az utolsó metró hangja, ami gyakran nem haza vitt (az a járat hajnali volt, réges rég lekéstem már). Amsterdamban személyesen is találkoztam világsztárokkal “Madame Tussauds” közreműködésével. Eléggé barátságosan viselkedtek friss ismeretségünkhöz képest. Nem túl régen kénytelen voltam beismerni, hogy tényleg lehet repülni szárnyak nélkül is.(Persze, kicsit jólesett, amikor kinyílt az ejtőernyő…)

 

istvancsaba05

 

Napjainkban még mindig Anglia a kiindulópontom, egy édességgyárban, ahol történik a “csoda”. (Nem csak gyerekek számára.) És magam is alkotom néha. (Nem csak bűnösök részére.) Itt rövidebbek a napok, vagy csak jobban telik az idő. Itt egy évig tart az ősz anélkül, hogy rohamosan őszülnék. A párommal élek együtt, akinek nincs mindig könnyű dolga egy ilyen néha kirobbanó, máskor elmélyülő végleteket élő ember társaságában. De hűségesen kitart(unk). A barátok hamar elkopnak egy ilyen életvitel mellett, inkább felveszik a “régi jó ismerős” nevet. Persze akad néhány kivétel.

 

istvancsaba06

 

Most pedig térjünk rá a verselésre. Mikor gondoltad azt, hogy kiírod magadból a gondolataidat, mert így talán könnyebb lesz elviselni a sorsodat? Versekkel kezdted az írást?

A zene mindig is fontos szerepet kapott az életvitelemben, amennyire jól emlékszem, 16-17 éves koromban alakultak át a dalszövegek, majd idővel kimaradtak a dalszövegek és rájöttem, hogy nekem is vannak saját “dalszövegeim”. Ezek túlnyomó többségben rímes vers formájában jöttek a világra. Ma már elszakadtam a versírás minden írott és ír(d)atlan szabályától.

Hogyan, mikor lep meg az ihlet?

Van egy különös “trió”, ami képes besegíteni néha, ez a magány, a fejhallgatómban szóló zene és az egyedüllét. Habár utóbbi több vonatkozásra is érvényes. Természetesen mindez nem elég, hiába áll össze ez tökéletesen, ha nincs meg a bizonyos szikra. Mára már az írás számomra nem csak egy cselekvési forma, nem csak egy terápia részeként van jelen az életemben, ez már egy ösztön…

 

istvancsaba02

 

Talán egyfajta hipnózisos állapotra hasonlítanám, ahol nem létezik: se ki- se belépési pont a pillanatban. Máskor ördögi körnek nevezném ezt az ellenállhatatlan hatalmat. Nem túl régen egy rövid párbeszéd kapcsán egy ismerőssel más szemszögek is szúrni kezdtek, amikor elmondtam, hogy ez nem mindig éppen kellemes dolog (költőset játszani), amikor egy gondolatnak, egy élménynek a kivitelezése néha csak árnyalatokban sikerül, és nem tudni, hogyan kezeljem a maradékát, ebből kifolyólag néha szenvedéssé válik a szenvedély…

Ő ezt teljesen fordítva látta, ami mellbe vágott kicsit. “Én mindig azt hittem, hogy a szenvedés idézi elő, hogy közeledjünk az irodalomhoz, akár írjunk is.” Ezért ez az ördögi kör…

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Leginkább Pilinszky János ragad magával helyszíntől, hangulattól, akarattól függetlenül. Valamint Osho, Müller Péter, Popper Péter írásai is a könyvespolcon vannak.

 

istvancsaba01

 

Úgy tudom, hogy különböző irodalmi köröket is felkerestél. Mondj erről is egy pár szót!

Mára már megjelentek írásaim számos közösségi portálon. Olvashatóak például a Miskolci Irodalmi Rádió honlapján, ahol jelen vagyok alkotóként is, és a nemsokára megjelenő Út a boldogsághoz című antológiában is szerepelek. A Szerelem című antológiában, ami már megjelent az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által. A Pegazus Tv Média és Oktató Kft Pegazus könyvek antológiában is helyet kaptam, ami nemsokára jelenik meg. Reményeim szerint a Montázsmagazin Csodálatos Természet címmel megjelenő antológia kiadásában is ott lesznek a verseim.

Továbbá a tollal.hu, litera.hu, versek.eu, napvilág íróklub, poet.hu, prae.hu, poema.hu, arspoeticamagazin, muveszetek.hu és a 4dimenzio online felületeken is vannak írásaim többek között.

 

istvancsaba08

 

Megjelent az első könyved. Ki volt a kiadója? Mi a címe? Hol olvashatjuk? Hány év alkotásait öleli fel?

Az első kötetem tavaly (2015-ben) jelent meg a Publio magánkiadó által, ami a Bűnös könyv nevet viseli magán. Sajnos nem teljesen tükrözi a kapott eredmény az elvártakat, mind szerkezetileg, mind tartalmilag kerültek bele kifogásolható elemek. Viszont én azt hiszem, hogy első kötet lévén és tapasztalathiány bőségében ez természetes, ezért jelenleg készülök egy arculat- és valószínűleg kiadóváltásra is. Ehhez jelenleg zajlanak az előkészületek, reményeim szerint jövő évben már kezekbe és polcokra kerül a kötet. A könyv jelenlegi formájában továbbra is megtalálható a www.bunoskonyv.webnode.hu oldalon, amelyben az elmúlt közel 15 évem munkái olvashatóak. Viszont az újrakiadás tartalmilag is jelentős változás elé néz, ezért érdemes figyelni, követni a weboldalt.

Én megleltem, és találtam egy ajánlást is hozzá, amelyik így hangzik:

„Szó a szóban, mondhatnánk az egyedi stílusú könyv tartalmának jelentősebb részére. A néhol igencsak mély tudatállapotokat tükröző írások kimeríthetetlen tárhelyében megtalálja magát a Szerelmes, a Magányos olvasó, de semmiképp sem marad zamatos falatok nélkül az Istenfélő, sem a Hitszkeptikus. Ugyanakkor fellelhető a jelenlegi világunk, társadalmunk elleni lázadás is. E kötet a kortárs, és nem kevésbé a sorstárs szerző első publikálása.“
„Jöjj, vándor a lelkembe, add a tested kezembe, és én visszavezetlek Atyádhoz még akkor is, ha sosem volt. Hogy legyen, kit megtagadj, kihez esdekelj, kitől reményt várj. Hisz mi más lennél(?) hitetlen(!)”

Mit tudnál még ehhez hozzáfűzni? Mire gondoltál, amikor ezt leírtad?

Tulajdonképpen rávilágítás, hogy a hétköznapi embert nem hétköznapi dolgok veszik körül a mindennapi életben. Olykor nem kímélve uralják is. Ezek a tényezők mindenkiben vetnek fel kérdéseket, ugyanígy engem sem kímélnek, a válasz az írásokban tükröződik. És mindenki megtalálhatja a sajátját a maga módján.

 

istvancsaba09

 

Milyen céljaid, vágyaid vannak fiatalemberként? Költőként babérokra vágysz, vagy csak gyógyír, balzsam lelkednek az írás?

Elsősorban szeretnék további csodálatos helyeket meglátogatni a világban, a lista egyre csak nő. Remélem, nemsokára sikerül elhagyni a vén Európát is rövid időre. Babérokra vágyni tipikusan kétesélyes… A csúcsról már csak lefelé vezet az út általában. Ezért nem sietném el, hisz élvezem, ha írhatok. Bízom benne, hogy még sokáig “bűnözhetek”.

Kedves Csaba! Köszönöm szépen ezt a nyílt, őszinte vallomást, hiszen általad megint egy különleges élethelyzetet ismerhettünk meg, amelynek te vagy a főszereplője. Kívánom, hogy legyenek most már vidám, boldog napjaid. Írj ki mindent magadból, és kérlek, próbálj meg hinni Istenben! Hidd el, könnyebb lesz számodra az élet, a feledés, a boldogulás.

Köszönöm a kívánságot! Örülök a lehetőségnek! És próbálok bizakodni, bár nehéz eldönteni…

—————

Ízvilág

Rájöttem, hogy a hitem nem Istentől való!
Ez nem azt jelenti, hogy megtagadlak!
Csak rájöttem, hogy mire vagyok képes…
Csak ráéreztem a tökéletesség ízére, amiért ölni tudnék.

Óriás sámánok keverik alattam az univerzumban a poklot, bennem a csillagokat, a sötétséget, a fényt, és hulló csillagok pattognak szerte, a lobogó tűz körül.
A poklot, ami fényévekre van tőlem, mégis rajtam sikít végig minden ártatlan sóhaj, minden hamis bocsánat.

A békét keresni számomra nem más, mint gyilkosság, könyörtelen kivégzések sorozata. Kivéreztetni a haldokló valóságot.

Utakat látok mindenfelé, északnak, délnek, keletnek, nyugatnak… Százezer kilométerek… Fénysebesség, hiperjárművek, égben, földön, vízen és alattuk.
Mégsem visz el semmi…

Nem létezik iránytű ebben a rengetegben! Nincs…csak egyhelyben állni totemoszlopként, és meghajolni alázattal a teremtés előtt.
—————–

Sólymok támadása

Napról napra elhagyom ezt a világot másikat keresve, és rájövök, hogy nem létezik másik világ azon kívül, ami bennem van. Nem tudom, hogy a gyűlölet kényszerít ki magamból, vagy a magány tart fogva odaát magamban.
…Üresen maradt univerzumok közt járkálok. Egyikből a másikba.

És lassan elhanyagolom ezt a világot,
a hiányérzet legapróbb morzsája nélkül.

———

Az én imám

Ebben az életben túl korán hat rám a Korán,
a következőben késő már a Bibliának,
addigra késnek (esnek) a bűneim.

Megtagadták tőlem a megtisztulás szentségét…
Szólhatok még??

Uram, áldj meg! Vétkezni fogok.

————-

Őszinte tévedés

Teljesen más fajta hitem van, láttam már a Bibliát, olvastam a Tórát, ismerem a Korán tanainak egy részét, kaptam buddhista tanítást.
Jézus Krisztus segít a bajbajutottakon,
Allah erőt ad a harchoz,
Buddha által mindannyian megvilágosodhatunk.

Számtalan történet, végtelen írások, csodák.
Egyikükre sincs szükségem, mert minden emberrel vele született a szeretet.

———–

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások