Mysty Kata néven jelennek meg írásai, és tudom, hogy számára nagyon fontos a szeretet. De ki is ő valójában? Katikám, kérlek, mesélj magadról, gyermekkorodról, ifjúságodról, mindarról, ami meghatározta kedves, szeretetteljes személyiséged kialakulását. Mert látom, hogy szemedből a jóság, a szeretet meleg fénye árad.

“A szabadság madara” röppent ki: 1950. március 15-én, amikor születtem. Szülővárosomban, Mátészalkán érettségiztem, Tunyogmatolcson nevelkedtem. Nyíregyházán végeztem a tanárképző főiskolát, magyar-orosz szakos tanár lettem. Gyermekkori álmom valósult meg. Ott voltam gyerek, ahol Petőfi Sándor “A falu végén kurta kocsma “című versét írta. Zalka Máté községünk szülötte volt, szülőházán emléktábla jelzi ezt. Váczi Mihály is ott élt a közelben, kissé keletebbre tőlünk. A két Szamos ölelő karja dédelgetett, vigyázott rám gyermekútjaimon.

1956-ban elsős elemista voltam, még ma is elevenek az emlékképek bennem az orosz tankok Budapest felé vonulásáról. Tanyán kezdtem tanítani, Debrecen mellett, Martinkán. Komádiban folytattam, egy román határszéli helységben. 1974-2006 között Nyíradony lett életem színtere egészen nyugdíjas koromig. Szép családdal ajándékozott meg a jó Atya: férjem is nyugdíjas; még együtt vagyunk az informatikus fiammal és szoc.polt. végzett lányommal. Debrecenben élünk. 

Gyermekem

szívem valami erős pengeél
benne életünk őssejtje éldegél
a szívem dús kalászt termő mező
benne léted testőre védelmező
szívem elrejtett sziklakolostor
benne ott van mindig a mentő ostor
a szívem gyógyító angyali üzenet
benne lelkedet orvosló áldott kenet
(Debrecen, 2011.05.04.)

Nyíradony, Általános Iskola 

Pedagógusként élted le eddigi életedet…

Igen, Nyíradonyban tanítottam 36 évig. A tanítás nem munka volt, – Isten a tanúm – , hanem szerelem. A gyermekszeretet ma is meghatározó az életemben, gyermekversekkel igyekszem értük is dolgozni még, tenni egy kicsit a jövőjükért, mert szükségük van rá!

Tanítani

Viharban haladni előre.
Sodró árban hánykolódó hajókban;
partot érni parttalan vizeken…
kikötni ismeretlen szigeten…
úszni árban és lapályban…
hullámhegyek karmaiban mélyen.
Partot érni, homokban hemperegni…
színes léggömböket az égnek eregetni…
gyermeki mosolyban megfürödni…
és sikoltani a Mindenség dalát. 

Nem kis büszkeséggel tölthetett el az a siker, amikor Kazinczy-díjas diákom, Dankó Zsuzsa országos első helyezéssel az akkor még Kölcsey Ferenc Gimnázium és Általános Iskola tekintélyét, rangját emelte.

Egyik legnépesebb osztályom 

Hogyan sodort az élet a költészet felé? Mikor kezdtél el játszani a szavakkal?

Gimnazista voltam, az első szerelem lázában égtek papírra a sorok…Azok nem maradtak meg, az idő és a 68-as szamosi árvíz Tunyogon elsodorta őket. Aztán Naplót írtam diákkoromban, a tanulás évei alatt. Verseltem én folyamatosan a versszeretet örömével, az önkifejezés bátorságával. A versírás szerintem komoly öngyógyítás Sokszor adtak  menedéket a versek, ha megfáradtam. A vers lett gyóntatóm és gyógyítóm, ezért is bízom benne, hogy másoknak is segít, mert a líra sajátos eszközeivel az örökkévalóságot szolgálja. Hiába is beszélnek a művészetek haláláról. “A fájdalom szül, a gyönyör elvetél..”- igazsága bizonysággá vált.

A vers szeretete meghatározó lett egész életemben. Ez elkísér a halálig Természetesen az örömöm akkor többszörös, ha másoknak is az. Ha tetszik, amit írok, amiről gondolkodom. Mindent meg is akarok osztani, adni szeretek, mindig mindet átadni, továbbadni; hiszen a tanári hivatás is ilyen szokást, szenvedélyt feltételez. Az iskolában egy irodalom szakos tanár rendszeres dolga volt az ünnepségek forgatókönyvének írása . Örömmel tettem, készítettem fel diákjaimat a szavalatokra és a műsorban való szereplésre. Legalább vers közelben lehettem állandóan.

Március 15-ére való készülés 

Emlékszel-e még az első versedre? Hol és kinek írtad? Mikor merted megmutatni a ,,nagyközönségnek”?

Amikor komolyabbra fordult a dolog, drága barátnőmnek adtam a kezébe. Ő szintén irodalom szakos volt, sőt tollforgató is. Biztató volt a visszajelzése, neki elhittem, hogy Lelkem a kertem…Érdekes epizód,hogy amikor egyik pedagógus napi ünnepségen búcsúztattuk egy  kedves kollégánkat, ott gyorsan fogant meg egy vers Útravaló címmel, amit kértem, hadd olvassak fel. Merész lépés volt egy szuszra, és azonnal nyilvánosság elé vinni. Ma már többet foglalkozom a versekkel, pihentetem , alakítom őket, mondhatnám, gondozom őket.

Milyen internetes portálokon publikálsz? Tagja vagy valamelyik irodalmi körnek?

Verseimet a Poet.hu oldalon kezdtem el írni, úgymond kiadni, aztán az Amatőr Versek Fórumán, a Napkorongon és Tollal.hu-n is megjelennek manapság. Cikket írok a Feleségek.hu –n  és Honlapjaimon. Nyugdíjasként másfél éve szerkesztői feladatokat látok el, alkotó-otthonom lett az Él
ő Magyar Líra Csarnoka. Kitűnő főszerkesztőm Pete M. László, mentoromnak is Őt tekintem. Szerkesztőtársaim, valamint az ott publikáló alkotótársaim egyben tanítómestereim is. Tovább épülnek a kapcsolataim: a Batsányi Művész Társaság alkotóköre is szeretettel fogadott. Lélekben már ott vagyok. Az egymásra figyelés kölcsönös és tiszteletteljes.

Ma is szorosan kötődöm az irodalomhoz. Sorozatot írok Múzsák és szerelmek címmel. Összesen eddig 15 költőről készült el az írásom. Remélem, komoly segítséget adok ezzel akár az érettségizőknek, akár gyakorló pedagógusoknak a felkészülésben. Az irodalomban való jártasságom így nem vész kárba. Bennem is szinte állandóan felszínen maradhat, sőt, frissülnek az irodalmi ismereteim. Ma már fontos helye van életemben a vallásnak is, hisz a szent fa is innen eredő költői kép.

galamb

vagyok mint mindenki más
erő a lélek tengerén ..
só a a bányák legmélyén
 víz a sziklák lábainál – alant     
öröm a verő öklökön..
árvacsalán völgykatlanok szélén..
csaló egy lyukas csónakon..
galamb a Bárka légterén

Van-e önálló köteted?

Antológiákban jelentek meg verseim: David-Arts Jubileumi Antológia 2002-2012, valamint a Szivárványból szőtt Nap a Napkorong gondozásában. Idén a Verslista és a Poet Antológiáiban is ott lesznek a verseim. Önálló kötettel nem rendelkezem. Kötet kiadását egyelőre nem is tervezem.

Milyen érzés tölt el egy-egy vers megírása után?

Ha írok…

Ha írok, szabad vagyok,
mint a madár és szállok,
szállok gondolat nyomán!
Aztán landolok az Öröm-fokán!

Az anyaság, a szülés, a gyermeknevelés, a család, az otthon, a szerelem, a csalódás, a szenvedés és a szeretet, barátság élménye: életünk attitűdjei mind dalba kívánkoznak. Énekelni jó! Dalban dalra fakasztva frissíteni és frissülni, édes anyanyelvünk magzatvizében fürödni! – A boldogság pillanatainak megtapasztalása. Az írás ma már nem csak hobbi. Alázattal, az olvasók iránti felelősséggel számolva veszem kézbe a tollat! A gyerekek, sőt a felnőttek érzelmi nevelése csak elhivatottan lehetséges. Az írás tartalmassá tette, sőt kiteljesítette az életemet. Engem meg talán bölccsé, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom. Alkalmasabbá váltam az életre, s azt remélem, hogy embertársaimat is azzá tehetem.

Van-e kedvenc költőd? Ha igen, miért pont ő?

Nagyon sokan vannak, klasszikusok is, kortársak is. A “Leg” viszont József Attila! Azért , mert vallom, amit Ő:

„Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,
ily ünneplést én Istenre hagyok.”

Érzem, amit Ő:

Babits Mihály :”Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”
Karinthy Ferenc: ” Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”…kezdetű verse ma is nagy-nagy kedvencem. Versíráskor ez is nagyon motivált.

Irodalmi munkásságodért részesültél-e valamilyen elismerésben? 

Fontos hangsúlyoznom, hogy amatőr költőnek tartom magam, s ez is óriási, mert ott fönn édesanyám, lenn pedig a gyerekeim szemében csillan meg, rejtőzik az öröm! Ez a legnagyobb elismerés nekem! Hát még a ráadás, amikor volt tanítványaim is elolvasnak és vissza is jelzik ezt. Ha valaki írásra adja a fejét, szenvedélyévé válhat, nem tudja letenni a tollat. Ha valaki nyitott természetű, mindent kitár, de mindent be is fogad. A lírai én nem spórolhat magán. Kiírja magából örömeit, fájdalmait. Így kirajzolódik olvasói előtt az ÉLETE.”Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.„ Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.” (Müller P.)

Kedves Katikám, a magam és a magazin szerkesztősége nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Kívánom, hogy az a fény, amely szemedben tükröződik, egész életeden át világítson mindenki számára.

Nagy L. Éva

2013. augusztus 1.

Hozzászólások