Gyerekkoromat „szép, de szomorú” jelzővel illetném. Már gyermekkoromban előszeretettel olvastam verseket, és írogattam rímes szójátékokat, alliterációkat, egy-egy osztálytársamról rímes verseket. Egy-egy jól sikerült írás mindig arra késztetett, hogy gyerünk tovább, ezt folytatni kell.  Első versem Kolozsváron jelent meg az Utunk című folyóiratban. Katolikus pap akartam lenni, be is iratkoztam a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolába. Ahogy József Attilát eltanácsolták Szegedről, engem hasonlóképp Gyulafehérvárról… (egy latin vizsga miatt).

De a versírás vágya nem csillapodott bennem, írtam és írtam. Szépen érlelődtek a fiókban. Egy önálló verseskötetet is fabrikáltam A/4 –es lapokból, – „Egy szem búza az élet” címmel. Álmodoztam, hogy egyszer verseskötetem lesz, de nem mertem volna megjósolni, hogy ez mikor következik be. 1990-ben költöztem Magyarországra, és a kemény munka, az egzisztenciateremtés sem vette el a kedvem az írástól, a verstől. Első fizetésemből egy írógépet vettem, ami azelőtt számomra csak álom volt. Hányt-vetett az élet ide-oda, voltam textilgyári munkás, recepciós, zoknikötő és vállalkozó.

Kolozsvár látképe

Beiratkoztam a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára, kommunikáció szakra. Itt is próbálkoztam verseim kiadásával, volt is ígéret, csak szponzor nem. Verseim szépen porosodtak a fiókban, csak álom volt egy önálló verseskötet. 2012 tavaszán beköszöntött a csoda. Beléptem a (LIM) Lírikusok Irodalmi Műhely társaságába, és itt szerepeltem az első Antológiában nyolc verssel. Ezt követte egy másik és harmadik, mintha elindult volna valami, mintha elindult volna a lavina. Még ebben az évben megjelent első verseskötetem FÉRFI ÉNEK címmel. Már több antológiában jelentek meg verseim, egyre több költővel, íróval ismerkedtem meg, akiktől nem kevés támogatást, segítséget kaptam. Így 2013 augusztus végén megjelent második verseskötetem, a KIFOSZTOTT SZÉPSÉG. Még sok íratlan ötlet lapul bennem iktatlanul.

Hol végezted a középiskolát?

Középiskolai tanulmányaimat a Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceumban kezdtem, és a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában érettségiztem. Felvételiztem a teológiára, de nem jutottam be. Évek múltán iratkoztam be a Szegedi Tudományegyetemre.

Gyulafehérvár, Szent Mihály Székesegyház

Friss diplomával a zsebben merre indultál?

Friss diplomával a zsebemben nem az újságírás volt a célom, hiszen épp abban az időben üzemeltettem egy vállalkozást, ami elég sikeres volt, ami megteremtette az egzisztenciám, hiszen albérletből albérletbe vándoroltam.

Milyen polgári foglalkozást végeztél, végzel? Hiszen még oly fiatal vagy, és a költészetből megélni még a „nagyoknak” is lehetetlen.

Valóban, a költészetből nem lehet megélni. Az egyetemen Bodor Pál író egyszer azt mondta, hogy minden írónak, költőnek legyen egy tartalék mellékállása, mert neki is pénzért adják a kenyeret. Hát nekem is van polgári foglalkozásom, DHL csomagküldő szolgálatnál dolgozom, és ezután jön az írás, a vers…

Mikor jelent meg első írásod és hol? Volt vagy van-e olyan ismert irodalmár, aki bevezetett a „költészet rejtelmeibe”, avagy tudásodat csupán tehetségednek köszönheted?

Első versem Kolozsváron jelent meg az Utunk című folyóiratban. 16 éves voltam ekkor. Bartis Ferenc erdélyi költő, az Összmagyar Testület elnöke az, akivel a költői titkokat, rejtelmeket próbáltuk felfedni, elsajátítani. Ott volt szerencsém egy két ismert írót, költőt megismerni.

Mely irodalmi köröknek vagy a tagja?

Jelen pillanatban a Lírikusok Irodalmi Műhelyének és egy kesztölci csoportnak vagyok a tagja…

LIM – Lírikusok Irodalmi Műhely

Milyen szálak fűznek az Erdélyi Körök Országos Szövetségéhez?

Mivel Erdélyben születtem,  tagja vagyok a Budapesti Székely Körnek, és ezáltal kerültem az Erdélyi Körök Országos Szövetségéhez. Úgy érzem, a szülőföld támogatása, a kulturális élet figyelése kötelező a számomra.

Milyen életérzést jelent számodra egy-egy vers megírása? Elfogadod-e a kritikát? Te szoktál-e tanácsot adni másoknak?

Örömmel fogadok minden építő jellegű kritikát akár szóban, akár írásban. Én is szoktam néha észrevételeimet hangoztatni megfelelő módon. Köztudott, hogy az emberek nem nagyon szeretik a kritikát. Vagy úgy fogalmaznék, még nem nőttek fel erre a feladatra. Volt már, hogy megírtam a személyes véleményem, és sértődés lett belőle. Így csak burkoltan kritizálok.

Kik a kedvenc költőid és miért?

Kedvenc költőm ADY ENDRE. Itt csüng a falamon egy hatalmas portréja figyelő, segítő tekintettel. De nagyon sok költőt szeretek, és mindeniknek megvan a miértje. József Attila, Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Bella István, Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Lator László, Kemény István, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor és Varró Dani….És itt nincs vége, még több tucatot tudnék megnevezni, akit szeretek…

Kaptál-e már valamilyen elismerést irodalmi munkásságodért?

A díjak valahogy elkerültek, Emléklapot meg Fair Play díjat kaptam. De nem is a díjakért írok. Persze jól esik az elismerés, de ha kezembe vehetem a kötetemet, számomra az a legnagyobb díj.

Milyen vágyaid, álmaid vannak? Mit szeretnél elérni az életben?

Vágyamat, álmaimat az irodalom szövi át. Az irodalomban szeretnék a legmesszebb menőkig eljutni. Minden álmom és vágyam, hogy értéket hagyjak az utókornak.

Kedves József, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked minden elképzelhető jót. Töretlen alkotókedvet, számtalan, aranyesővel beköszöntő tavaszt, mézédes, mámoros nyarat, pityókás, vérvörösben fürdő őszt, hósapkával beköszöntő telet.

Zarándok perceim

Mert szimpatizálnak a mindenek
valami jóság tisztán befogad,
mert bolygómon didereg az élet,
mely minden játszmánál komolyabb.
Mert megosztod magad időben
talán végtelenséged fölmelegít,
amikor a lét alkonyán megjelen
lerázom a jóság többleteit.
Lökjön ki a pillanat magából
szeressen át a feltámadásba,
fogadja létezésem a világ,
vagy pusztuljak a legszebb nászba.
Fényeidben élek mindörökre
sejtjeid ízes ódája vagyok,
gordonka hangján kósza sírást,
vagy az életet választhatod!

Előbb még szavakba öltöztetem
rásimulva a zarándok perceket,
kapaszkodom a feltörő kiáltásba,
vagy űzötten oldok kereket..

Sehová utakon

Mert nem vagy képes beállni a sorba,
mégis igyekszel a – sehová utakon –
tovább már nem odázható el a döntés,
lázadást viszek át az őrzött határon,
a forradalom nem falhat fel egy népet
az eszme-görgeteg ránk ne zuhanjon,
hogy porig rombolja az épült egészet
minden új óra – fénylő alkalom.
Millió éber lét szomjasan parázslik
fel nem ismert lehetőségek között,
acsarkodó jövőnk gyötrő szívverése
az édes gyalázattal ütközött, –
és meddig várakozik a türelem?
a szeretet már gyűlöletbe öltözött
minden szóval mélyül a szakadék
de egyszer összeforr a két világ között.
Szép lassan megkezdődik a csoda
hittel tele reszket gyönge sugárban
már kezdem hallani újra azt a hangot,
minden élő sebben piros vér és láz van…

Sóhajtó emlék

Mindig – mint emlék sikolt fel,
az első szerelmi párbaj,
szemérmes szűz tisztaságod,
és egész tested öleli a lányhaj.
Vad szívedben hordtam eszemet
az emlékek fűszereivel élek –
sokat gondolok rád – egyedüllét –
amíg rostálom magvait a létnek.
Csomózom emlékeim egy darabba
lila ébredésünk szétpereg,
ujjamból pattognak fel rügyei,
és egész koszorút építek neked.
Ó, te ifjú élet, nemesíts meg,
nyelved mögül a szó, mi szisszen,
bolond vagy, bamba, zavart lélek,
ki a múltba zuhan vissza egészen.
Sikolt az emlék – hajnalt gyötörve,
a jövő kering, még nincs velünk
s ha útjaimon olykor elbukom,
előragyognak szűz bimbók nekünk.

Régi sebek fakulnak szívemen,
emlékeidbe bámultam vakon,
vergődő árnyak kinőnek hirtelen
szeplőivel, a kristály-zöld ablakon..

Kalandos firka

Tort ülnek bennem a szavak
felszámolom a tétovaságot,
igazat mondj mi mindig igaz –
fogak között szürke csönd szivárog
vérem délutánján a buborékok
mintha kalandos firka lenne,
melyből kibámul a képzelet
s repül a tiszta idővel szembe.
Sebhelyes arcod folyóba mártom,
hogy ne csobbanjon a káromkodás
a mezítelenség súlyos ruhád
szikrázik véremben a csodálkozás.

Körém gyűlnek a legszebb szavak
lassan diktál a tempó iramot,
s megtelepszik a nyüzsgő világon
ha zsebembe gyűröm a lapot.
Kalandos útja befutja a falat,
ős pulzus a szívvel egyidős
szépen könyörögnek a szavak, –
mely vérem délutánján elidőz,

és most hogy a lelkem kiürült
szunnyadó szándékodra ismerek,
szavaim virradat- tüzet fognak
amit az éjszaka belém égetett..

Merj élni

„Merj élni – meghalni bárki tud”
íratlan parancs – őrködik felettem
becsapja reményét képzetemnek
sűrű erdők bölcs sötétje lettem
mint gondolat mikor falra fekszik
kis ujjamat parázsba mártom –
s miközben lassan mind kihűlnek
tovább kell vinnem ritkaságom
melyből kicsordul az elégtétel
s a remény örök betöltésre vár
nem gyógyul az ütötte durva seb
pusztul az élet apály tengerár

merj élni – mosolyod az isten óvja
erről beszél az írás dogma –
légy példa egy ritka pillanatban
amíg futnak a célok káromkodva
de bennem százféle rothadó anyag
küzd az életért modern gépezet –
a napfény melegében kirajzanak
mint ördögi kellék cél emlékezet

és egymásba futnak szürke utak
ujjak szaggatják a szívek erét –
szemügyre veszem az élet-mezőt
és pokolba kergetem egész gépezetét!

Simogató Vénusz

Vénusz neve megint újra töltött
világítsak törvényeik szerint –
magamért ritka pályát választok,
de a szó, a pályákon kívül lakik
körül kell írnom létező magam
nappal a csillagok közt kereslek
részeg bolygókkal koccintgatok,
mi vagyok, – hitszegő vagy eretnek?
Elvesztem magam védtelen leszek
égi kattogás az ablakom alatt,
nem véd tovább megromlott a balzsam,
de a veszélyek ellen beoltanak,
és leszek én a bűnbánat kelyhe
s öltök egyenként ezer alakot –
merülve füstölgő kráterekbe,
csalogatom a mosolygó napot.

Gyűjtöm a szót gyűrött kalapban
megváltozik minden, csak a lényeg
csordogál az üvegen öntudatlan
és simogatja gyönyörét közelséged.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2013. november 30.

Hozzászólások