Rövid bemutatkozásom:

ÖNÉLETÍRÁS

1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola.
Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi.
Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma.
Pápa. Dac és hit. Neki az ismeretlennek.
Vasút. Versek. Vonatok.
Pályagörbület. Végállomás. Szombathely.
Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok.
Önálló kötetek: Fénytörések, Vadkörtefák, Vesszőfutás, Jégvirágok, Falufények, Szélevilág, Lábnyomaim.
Antológiák.
Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek.
Befejezés. Kezdés. Új élet.
Szerelem. Öröm. Harmónia.
Jegenyék. Stációk. Végtelen út.
Vagyok. Tűnődöm. Létezem.
Élek. Írok.
Anyám templomba jár.
Szeretem a vadkörtefákat.

Mennyi idős korában kezdett el verseket írni?

Általános iskolás koromban, a felső tagozatban.

Volt-e valaki, aki segített önnek a versírás kezdetén?

A falusi könyvtár. Rengeteget olvastam, örömmel, érdeklődéssel és nagy szenvedéllyel.

Csak verseket ír, vagy más műfajban is jeleskedik?

Általában csak verseket írok, annak persze minden formájával kísérleteztem, a magam világához kerestem formát, ritmust, képet, dallamot.

Hol jelennek meg az írásai?

Folyóiratokban, heti, napilapokban – utóbbi időben inkább az internet világában kerestem irodalmi társulást, megjelenési lehetőséget.

Tagja-e valamelyik Irodalmi Körnek?

Az Életünk folyóirat alkotó körének voltam tagja, ma már az irodalmi portálok, Duna-part, 7torony, Dokk és még pár közösség ritka, vagy majdnem rendszeres közléssel elfogadott tagja vagyok.

Könyve jelent-e meg, vagy szeretné- e könyvformában is megőrizni írásait?

Eddig hét önálló verseskötetem jelent meg, és jó néhány antológiában szerepeltem.

Mennyire termékeny költő, miből merítkezik? Emlékek, vágyak, szerelmek, gyermekek, vagy mindenről és mindenkinek szólnak a versei?
Általában az emlékek, tűnődések, a táj szeretete, a szerelem-szeretet különös varázsa, és a már kialakult tollforgató életforma nógat újabb és újabb írásra.

Kapott-e valamilyen elismerést irodalmi munkásságáért?

A FÉNYTÖRÉSEK verseskötetemért az Életünk folyóirat oklevélben, elismerésben részesített.
Több pályázaton is indultam, ahol általában jó helyezéseket (1-3) értem el, de „civil” munkám – mérnökként dolgoztam nyugdíjazásomig – kevés lehetőséget adott az igazi megmérettetésekhez.

Kedves Mihály, nagyon szépen köszönöm, hogy megismerhettem, és lehetővé tette számomra, hogy bemutassam önt a magazin olvasóinak. További munkájához kívánok nagyon jó egészséget, kitartást. Szeretném, ha minél több emberben felébresztené azt az érzést, amelyet úgy hívnak, hogy katarzis, mert szerintem attól költő a költő, hogy az emberek lelke a verse olvasása közben megremeg, mint a húr a hangszeren.

SÜLT KRUMPLI

Sült krumpli sóval, zsírral estelente,
a fáradtsággal összekeveredve,
s míg sparheltünkből a parázs kilángolt,
a petróleumlámpa rávilágolt,
és mint akik a falatnak köszönnek,
úgy harapdáltuk nyugvással a csöndet,
az árnyak konyhánk zugaiba lestek,
és héjaroppant hangja lett az estnek,
ki törődött akkortájt az evéssel,
csak sorjázódott ujjunk az egésszel,
s míg bevégeztük, így-úgy jóllakottan,
nem figyeltünk rá, hogy az Isten ott van,
mert jó volt, hogy mi télidőt melegszünk,
meg hosszú estét, amit végigettünk,
kint szél fütyült, vén diófa sikoltott,
az éhes meleg széjjel pirosollott,
s míg új hasábfa lobbolt célba érve,
a deszkaplafonunk fölért az égbe,
a krumpli héj a krumpliját kereste,
más nem is történődött aznap este.

ÁTVÁLTOZÁSAID

Néha olyan vagy, mint a fa
zöld levelének illata,
és szélsuhodó álmaid
libbentik lombvirágait.

Néha olyan vagy, mint a kő,
ki hegyet óv, de véshető,
a teste tűz és lelke forr,
mint vulkán lankáin a bor.

Néha olyan vagy, mint a nap,
a sugaraid izzanak,
de olyan lágyan bújsz elő,
hogy boldog lesz a háztető.

APÁM BOROTVÁLKOZÁSA

A szíj, az ajtó szögére akasztva,
úgy lógott, mintha nem is volna haszna,
de bizony feszült, fényült reggelente,
ha apám féltett borotváját fente,
a bal húzott, a jobb kéz ívbe-szögbe,
föl-le mozgatta élre ösztönözve,
s hogy meggyőződjön kés, szíj igazáról,
egy szálat tépett akkor dús hajából,
és megcsippentve, ablak felé tartva,
megelégedve nyeste két darabra,
majd jött a pamacs, s bármiféle szappan,
ha nem is táncolt könnyű léptű habban,
de annyit húzta-vonta, nyűve tőre,
hogy rápuhult a kedvére a bőre,
aztán a kéz, meg ahogyan az ujjak,
a tokja csuklott pengevégre nyúltak,
s a mozdulatok, föl-le, jobbra-balra,
majd újra szíj, s a penge kezdett dalba,
s a tálba mosott sörte ott a végén,
majd kézsimítás arca minden élén,
s míg rendet rakott, bevégezve készre,
még látszott rajt a tükör nevetése.

EURÓPA CSÜCSKÉN

Megfáradtunk. Itt Európa csücskén
még kapaszkodunk, pedig nincs mibe,
karistolunk egy óriásfa rücskén,
és lógatju
k lábunk a semmibe.

Úgy mélázunk, mint gyárkémény a füstjén,
ki nyújtózkodna bármi fölibe,
de fönnakad egy nyárfa színezüstjén
bekormozódott vak tekintete.

Kemény a föld itt. Ezredéve szántjuk,
a dombok ősi hajlatát vigyázzuk,
nem árthat senki ura, istene,

nekünk e csonkolt ökölbe zárt táj jut,
de rónáin és hegy-völgyein átfut
a zabolátlan Kárpátok szele.

Nagy L. Éva

Hozzászólások