Kedves Dávid, kérlek, mesélj magadról!

Nemrég töltöttem be a huszonkettedik életévemet, de azt ennyi év távlatában is megtapasztalhattam, átélhettem, hogy a szerelem múlandó dolog. Kezdődik a rózsaszín köddel, ami szépen lassan szétfoszlik, és ott marad olykor a rideg, avagy szokatlanul érdekes valóság. Ha jellemezni kellene magam egy szóval, talán ezt mondanám: Egyéniség/Egyedi.

Milyen indíttatásból választottad ezt az egyetemet, ki ajánlotta számodra a diakóniaképzést?

Már kisgyerekkorom óta szerettem volna ide jelentkezni. Egyrészt nem szerettem volna, ha a vallás és a hit eltűnik az életemből, másrészt a Károli Gáspár Egyetem főiskolai kara az én lakóhelyemen, Nagykőrösön van. Először másik szakon kezdtem, de nem voltam biztos abban, hogy azt szánta nekem az Úr. Most viszont eltelt az első a félév diakónia szakon, és már tudom, hogy ezt kell tanulnom. Megvan bennem a belső indíttatás, hogy segítsek másoknak. Empatikus tulajdonságom miatt éveken keresztül én voltam a mások „lelki szemetese”, és olykor merészeltem tanácsokat is adni, amit vagy megfogad valaki vagy nem. Szerencsére már az is jól esik az embernek, ha valaki meghallgatja őt. A könnyű kapcsolatteremtés és a jó beszélőképesség ezen a területen előnyömre válhat.

Mikor kezdted el a gondolataidat vers formájában kiírni magadból?

Amikor az első, mások számára is megmutatott verseimet papírra vetettem, elsős gimnazista lehettem. A magyartanárnőm kérésére próbáltam először verset „szerkeszteni”.Ez egy új kihívás volt a számomra. Idézek a „Neked adom a dalom” című versemből egy részletet:

„Édes Uram Te előtted megállék,
Megnyugvást a lelkemnek, ha találék.
Leborulva égre nézve kérem én,
Amit adtál, ne legyen, csak egy remény.”

A versnek pozitív visszhangja lett. Majd megírtam jó pár további verset, közben rám talált egy kósza szerelem is, ekkor ismételten hosszabb ideig vetettem papírra a verseket. A szakítás megint visszavetett a versírásban, de éveken keresztül többször éreztem a késztetést, hogy újra tollat fogjak. Több száz verset írtam, aminek nagy része a nagytakarítások során elveszett. A későbbieket már digitális formában a számítógépemre mentettem el.

Kacérkodtam ON-LINE versíró versenyekkel is. 7 vagy 8 fordulón vettem részt. Mindig egy adott témára kellett kidolgozni a verset. A 8 forduló alatt háromszor lett egy – egy versem közönségdíjas. Közben egy novellaíró verseny két fordulóján is részt vettem. Életemben először írtam novellát. Az ismerőseim azt mondták, lenne értelme folytatni, akár gyermekmesék terén is… Próba szerencse, egyszer biztosan megpróbálom.

Eltelt jó pár év, közben felvételt nyertem a főiskolánkra, ahol a 20. jubileumra a helyi zenekarral egy általam írt dalt adtunk elő. Itt már évek óta írtam dalszövegeket, rap szövegeket. Nyitott vagyok minden újra, minden lehetőségre, hiszen ha szépen és jól meg van fogalmazva a Rap zene, nálam az egyenlő a megzenésített modern verssel, amit a mai fiatalok is meghallgatnak. Erre pozitív példa volt, amikor tavaly egy segélykoncerten léptem fel Nyíregyházán és az „Utca népe” c. rap dalom végére több ember szemében láttam megcsillanni az együttérzés könnycseppjét. Felemelő érzés volt. Valamit átadtam a közönségnek, tehát nem hiába mentem el! Idézek a dalból:

„Kisírt szemmel épp csak feléd a kalapját tolta,
Gondold végig, juthatsz még te is ilyen sorsra,
Azt kapod az élettől, mit te cserébe adtál,
Ne sajnáld az apró pénzed, inkább bátran adjál…”
„Segíts, kérlek, ember, az Isten bottal nem ver,
Náluk az utcán semmi, s kezedben a fegyver…
Jusson hát eszedbe az a parancsolat,
Mint magadat, úgy szeresd te is felebarátodat!”

Ami miatt újra kezembe ragadtam a tollat, az egy nagy szerelmemnek volt köszönhető. Sok verset és dalt írtam, és kezdem elhinni, hogy van tehetségem hozzá. Közben két felkérést is kaptam, S. Vágó Eta festőművésznő kiállításait nyithattam meg: egyszer saját versemmel, egyszer pedig egy általa választott művel.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Elsőnek Arany Jánost, József Attilát, Petőfi Sándort mondanám. Aranyt lírikussága és a balladái miatt emelném ki, az egyik kedvencem a Walesi bárdok. József Attilától az egyik idézet, ami megfogott:

„Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet…”

Petőfit pedig a hazaszeretete miatt emelném ki. Bár ez így érdekesen hangzik, mert hamarabb érint meg egy vers, mint az írója. Néha egy–egy dalszöveg is tartalmas és mély gondolatokat hordoz, akár egy vers.

Jelentek-e meg írásaid a Cserhát Művész Társaság honlapján kívül?

Szerencsére már több helyen is megjelentek. Internetes oldalon, mint például az Emberi értékek gportal, valamint két keresztyén oldalon is szerepelt már versem. A helyi városi újságban is többször írhattam már, a gimnáziumom iskolaújságjában is helyet kaptam, valamint az Üllői Református Egyházközség gyülekezeti lapjában is. Tavaly a Lilaköd könyves kávézó Antológiájának 8. részében is jelent meg egy versem, és pár gondolatom.

Szeretnéd-e kiadatni a verseidet?

Vannak ilyen álmaim, már csak egy mecénást kellene találnom. Három regényem van készülőben, de szerény családi körülmények között élek. Szükségem lenne segítségre, de hiszek magamban és hiszek abban, hogy Istennek célja van velem.

Milyen témájú verseid látnak napvilágot?

Régebben főleg szerelmes és depressziós verseket írtam, de mostanában egy–két vidámabb hangvételű, kedves verset is írtam. Igyekszem felhívni az emberek figyelmét a problémákra, a fontos dolgokra: akár a hajléktalan létre, a betegségekre, a szenvedőkre stb.

Mit jelent számodra egy-egy vers megírása?

Teljes kiteljesedést, azonosulást. Számomra egy vers megírása a lélek nyílt, ámbár olykor sebezhető megnyilvánulása a külvilág felé.

Kedves Dávid, köszönöm az interjút! Kérem Istent, hogy segítsen utadon.
Kívánom, hogy minden álmod valóra váljon, legyen elég hit, alázat, szeretet és boldogság az életedben.

Nagyon szépen köszönöm a megjelenési lehetőséget. Akik szeretnék olvasni az írásaimat, azok itt találják meg a facebookon:
https://www.facebook.com/KovacsDavidVerseiIrasai

Nagy L. Éva

2013. június 28.

Kovács Dávid:

Tárd ki a szárnyad és szállj!

Olykor megtört fájón belé vetett hitem,
Te aludtál csak szépen, némán, csendesen.
Álmodat fürkészve, keresztemet vittem,
Feszülten, boldogabban, félelemmel kerestem…

Ami fájt, a perc, hogy mással voltál boldog,
Van mi elszállt, de az emlék miénk marad.
Nem kell többé kínzó léted, hazug csókod,
Belőled megcsömörlött testem, menj haza!

Repülj inkább szegény haldokló tűzmadár,
Csapkodj, szárnyaiddal repülj földön túlra,
Engedlek, menj, ha hív a lét, indulj ma már!
Béklyóimat összetörtem szállok újra.

Még mindig látnak, pedig távol jár szegény,
Szemedben a könny azúr gyémánt, csiszolt kincs.
Rám vár a messzeség, a mese véget ért.
Eljött a szabadság, új ajtók, tört bilincs.
Kérdezed, mi várhat ott rád: Fogalmam sincs.
(2013.május 24.)

Szürkülő félhomály

Vöröslik már a szép kéklő ég alja.
Lépted kacagása derűsebben koppan,
Lassú, bárgyú széllel zápor siratja,
Mosolygós könnycsepp épp a Dunába csobban.

Hang, mimika, érzelem, kék szemek,
Érintés mikor kezem megremeg…
Véled félek, nélküled szenvedek,
Valaki vár téged, ki már nem „én” leszek.

Hazug csókok az igazság küszöbén,
Részeges tévelygés álmunk labirintusában,
Laikus szerelemmel epedve ülök én.
S te végleg eltűnsz vele, a szürkülő félhomályban.
(2013. február.1. 13:52)

Fellegek tánca

Magányos tánclépés, topog halkan a bálba,
Tördelt csontokba rég beforrt fájdalom szikra,
Mámortól itatva zajong új párunk tánca.
Verejtékező homlokra „CSALÓ” szót írta.

Pördülnek – fordulnak, mézédes szellő szárnyán,
Fagyos tekintet jár, mély érzet, fájó alkony,
Hazug csók porlad, forró, a fúria száján.
Idegpályán keringőzik a vér, ráhagyom…

Halleluja zengték muzsikálva az égen,
Angyalkám lebegjél, szállj tova vállról vállra,
Sötét mélybe átokkal szitkozódá’ lényem.
Mennyet – Poklot megjárta a Fellegek Tánca.
(2012. november13.)

Kovács Dávid: Érzelmi Káosz

http://www.youtube.com/watch?v=gpwPmHJsIT4


Hozzászólások