Vallom, hogy a festészet a költészet testvér-művészága. Amíg én a szép szavakkal, költői képekkel, jelzőkkel, hasonlatokkal teszem értékessé a versem, vagy költői verssé formálom a szép magyar szavakat, addig a festő a természet minden színvilágával tud olyan csodás alkotást létrehozni, ami szintén az emberi lelkekre hat, sőt talán pár percre megnyugvást, kikapcsolódást ad ebből a mindennapi „mókuskerék forgásból”. A lelki felfrissüléshez nagyon nagy szükségünk van a vers és a festészet csodát teremtő hatására. Hihetetlen energiát tud adni egy-egy szép vers vagy jó érzelmet kisugárzó festőművészi alkotás.

Kérlek, sorold fel, hogy milyen elismerésekben volt részed írói, költői munkásságodért és közösségért végzett munkádért!

Többször voltam Kiváló Dolgozó, 1986-ban kaptam Szocialista Kultúráért kitüntetést. Aztán dátumok nélkül: Zrinyi Miklós Diákköztársaság Érdemérem, Krúdy bronz és ezüst emlékérem, Krúdy Emlékplakett, Művészetbarátok Bronzemlékérem, Zajkért Emlékérem, boldog Batthyány Strattmann László Emlékserleg, Körmendért Emlékérem, Körmendi Szabad Sajtóért Oklevél és Aranytoll. Kláris Nívódíj fokozatai, Kláris Különdíj, Kláris Irodalmi-Művészeti-díjat 2013-ban. 2002-ben a Magyar Kultúra Lovagja lehettem, és 2009-ben Kőbánya Díszpolgára. Hódmezővásárhelyen most -2013-ban, épp a napokban- kaptam a Kárász József Irodalmi Körtől „kortárs irodalomért” Díszoklevelet. Jólesik az elismerés, ez tovább ösztönöz még tökéletesebb alkotások megvalósítására.

Tudom, hogy számodra nagyon fontos a hit és a családi szeretet. Sok verset írtál édesanyádhoz és feleségedhez. Mit jelent számodra a női gondoskodás, a szeretet?

Nagyon sokat jelent számomra a női gondoskodás, a szeretet! Édesanyám halála után az anyósommal is nagyon jó volt a kapcsolatom, őt is szerettem. Édesanyámnak köszönhető a katolikusi hit szellemisége, s neki köszönhető a család szeretetet is. Öten voltunk testvérek. Édesanyámhoz nagyon sok verset írtam. Ez az anyaszeretet hozta ki belőlem, hogy évtizedeken át Anyák Napjára mindig osztottam rajzos-anyaverseket az édesanyáknak.

FÉNY-GLÓRIÁBAN

(Vilmához, feleségemhez)

Ma, ma

e fény-glóriában

elnézem tiszta arcod.

Nézésünk

összeakadt, amint

fiunk felém tartod.

Kezünk,

kezünk egymáshoz ér,

s három szív dobog közel…

Fény-glóriát

kapunk és te

szememben szépítkezel.

Feleségemhez is sok versem jelent meg. Itt a szerelem-szeretet ötvöződött. A FÉNY-GLÓRIÁBAN című verseskötettel kedveskedtem Vilmácskának. Neki köszönhetem, hogy negyvenkilenc éves boldog házasságban a szeretet volt az összetartó erő, az egymás megbecsülése. A szeretet, a hit erejével ő volt a biztos „háttér”. A családtagjaimnak is ezt adtuk, adjuk át, így Józsiéknak, Andinak, ahol kettő leányunokám van, és Zsoltinak, aki teológiát végzett. Akinél a HIT még nagyobb erő. Ez így van jól, és még sokáig így legyen!

URAM, KÖSZÖNÖM

Uram, tudom, hogy szeretsz

Igen korán adtad tudtomra.

Mint önmagad, úgy ismersz

S elengedtél földi utamra.

Uram, hagyj cselekedni,

Örömöd leled tetteimben,

S öröm emberként tenni.

Te fénylesz vissza könnyeimben.

Uram! Uram! Köszönöm,

Hogy hozzád méltónak tartottál.

Jöhet értem fényözön.

Jézus Krisztus vár a kapunál…

Uram! Uram! Köszönöm…

…köszönöm, hogy rám áldást adtál!

Utoljára hagytam azt, ami nálad szinte első helyen áll, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Mit jelent számodra Krúdy Gyula, az ember, és mit jelent az irodalmi kör?

Krúdy Gyulától gyermekkoromban olvastam, és nagyon nagy öröm volt, amikor Szőke Miklós Árpád költőtől megtudtam, hogy Óbudán megalakult a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Ugyanis előtte én Kispesten a Kispesti Írók, Költők Kört alapítottam meg, és ez 1980-ig működött. Éppen kerestem a helyem, noha 1979-ben már a Budapesti Művészet Barátok Egyesületébe léptem be, – jelenleg is tagja vagyok az egyesületnek -, akkor dr. Szíj Rezső művészettörténész vezette az egyesületet. Szükségem volt az írók, költők társaságára.

A Krúdy Körben 1986-ban választottak titkárnak, s azóta is betöltöm e tisztséget. Voltak válságos helyzetek, de úgy érzem, sikerült e kört országosan és világviszonylatban is elismertetni. A Körnek még az igazi elismerés hiányzik. Most kettős Krúdy-év van, és azon vagyunk, hogy itthon és külhonban továbbra is terjesszük Krúdy szellemiségét, és Óbuda hírnevét. E kettőt együtt lehet megtenni a száztíz fős Krúdy Gyula Irodalmi Körnek.

Krúdy szellemisége él e Körben. Köszönjük a Kéhli Vendéglő tulajdonosainak, – a már elhunyt Cecei-Horváth Tibornak – és a vendéglőt tovább működtető családtagjainak: Gergelynek, Tibornak, Eszternek és Ritának, hogy ott működhet a Kör, ahol valamikor a nagy magyar írónak volt a törzshelye, ahol nem csak étkezett, fogadta a barátait, de írt, alkotott is.

Immár 80 éve nincs közöttünk, de a szellemisége, Isten kegyelmével, él Óbudán és e honban, a magyar emberek szívében. Ehhez azért kell Bús Balázs polgármester hozzáállása is. Köszönet érte. Isten áldását kérem, hogy zalai szívvel tudjak cselekedni, gondolkodni, értéket teremteni, és azt a hazám népe érdekében nemes célokra tudjam fordítani. Az írás, a sok szervező munka, a kiállítások megnyitása is ezt szolgálják. Magam is alázattal szolgálom az irodalmat, a kultúrát szerető embereket. Ez az életem.

EZ VOLT A HAZÁD

(Kormos István emlékére)

földi vérben

tó tükrében

látod magadat

vérző alkonyat

testedre éj-lepel hull

szívverésed is halkul

rogyásodban zörög a nád

– ó, Költő: ez volt a hazád

Kedves Józsi, nagyon szépen köszönöm, hogy megoszthatom az olvasókkal ezt a sok fontos információt az életedről. Kívánok számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Kívánom, hogy ugyanolyan hittel, alázattal dolgozz, ahogyan eddig tetted, hiszen tudjuk, hogy az Isten a te kezedet is fogja. Büszke vagyok a barátságodra!

TARISZNYÁMBAN CIPÓ

Tarisznyámban friss cipó-nappal távoztam,

hetven ősz terhével vándorutam teszem,

hazám minden zeg-zugát már bejártam,

anyám sütötte kerek kenyerem eszem…

Mesébe illő már ez a hetven szép ősz,

megjártam gyermekként az életnek poklát.

Zúgott mellettem véres, vad forradalom,

elhagytam csendfalum féltett birodalmát.

Mellettem villamos csengetett, dübörgött

hatalmas, kétszernagybivaly-busz dudált rám.

Szoktam a zajt, a büdös kipufogógázt,

vért köpve sem nyílt szitokra, jajra a szám.

Tarisznyámban cipó-napom melegével,

hozzátéve feleségem pogácsáját,

néha dalba is kezdtem ifjú bohémként

bejárva a h a z át: „tolnát és baranyát”.

Ó, be szép ez a kis haza, Magyarország,

minden négyzetmétere történelmi út,

minden zuga rejtett átjáró, titkos éj,

ha kellett, kinyíltak rózsát termő kapuk.

Ó, költészet, Múzsám, ki mellém szegődtél!

Te voltál hű szerető, mindenből kiút,

adtál szárnyat, s láttattál igaz világot,

fényt, fényt, ha jött a sötét, hideg alagút…

Most itt vagyok hetven kemény ősz terhével,

cipó-napom fogytán, s jön a végtelen fény,

átölelem féltett kis Magyarországom,

s minden reggel jön, zakatol egy új remény…

Nagy L. Éva

2013. június 13.

Hozzászólások