Amikor Dr. Tóth Katalin elkezdett praktizálni, édesanyám az elsők között volt, aki a páciense lett. A mai napig hálás neki a kedves odafigyeléséért, gondos gyógyító munkájáért. Azt azonban nem tudtuk a doktornőről, hogy sportol. Ezzel az interjúval közelebb hozzuk életét és sporttevékenységét az olvasókhoz.

Kedves Doktornő! Vajon melyik volt előbb, az orvosi hivatás iránti elhivatottság vagy a sport iránti szeretet?

Mindkettő – bár nem tudatosan – a gyerekkoromhoz köthető. A családban nagyon sok egészségügyi dolgozó van, hogy csak szüleimet említsem: édesanyám fogorvos, édesapám háziorvos. Nekem mindkét szakma tetszett, sokáig nem is tudtam dönteni, hogy melyiket válasszam, még az egyetemen is gondolkodtam a váltáson. A háziorvoslásban az tetszik, hogy elsősorban nem Betegségekkel találkozok, hanem Emberekkel, akiknek nem csak a betegségüket, hanem az életüket, örömüket, bánatukat is megismerhetem az évek során.


A sportot is nehéz lett volna elkerülni. Édesapám, dr. Tóth Mihály, aki jelenleg a Műkertvárosban dolgozik, válogatott atléta volt. Még gyerekkoromban is aktívan versenyzett, edzett, így gyerekkorom nagy részét – két öcsémmel együtt – a Széktói Stadion atlétika-pályáján töltöttük. Amíg a “nagyok” futottak, mi is köröztünk a salakon. Kilencéves koromban derült ki, hogy kortársaimnál kitartóbban futok. Egy megyei mezei versenyen, ahova csak szurkolóként mentem, versenyen kívül elindultam, és még a nálam idősebbek között is másodikként értem célba. Innentől kezdve édesapám tudatosan elkezdett foglalkozni, edzeni velem. Ekkor már Izsákon laktunk (édesanyám, dr. Fillér Katalin jelenleg is ott dolgozik), a Kolon-tó környéke és a homokbuckák kitűnő edzőterepnek bizonyult. 400 és 800 méter síkfutásban többször sikerült korosztályos országos bajnoki illetve dobogós helyezést elérnem.


Az általános iskolát már a kecskeméti Lánchíd Utcai Általános Iskolában fejeztem be. Büszke vagyok arra, hogy 800 méteren az iskolacsúcsot még mindig én tartom! A Katona József Gimnáziumba jártam, és középiskolás éveimben is sportoltam Adamik Zoltán és Zsámboki Anna kezei alatt. Az aktív atletizálást az egyetemi évek alatt nem folytattam, de hobbiszerűen mindig futottam.

Melyik sportág áll a legközelebb Önhöz?

Természetesen az atlétika áll a legközelebb hozzám, de bármilyen sportot szívesen kipróbálok.

Hogy férnek bele az időbeosztásába az edzések? Hányszor edz hetente?

A napi munka mellett általában heti három-négy alkalommal edzek, de versenyek előtt igyekszem heti öt edzést is tartani.

A férjem és a kislányom

Ki segíti, támogatja Önt ebben a hobbijában? A családja jó néven veszi, hogy a szabadidejét sportolással tölti?

Az edzések, versenyek nálunk családi program, hiszen férjemmel, dr. Kosztelny Ivánnal együtt edzünk, versenyzünk, Hanna lányunk pedig szívesen kísér minket. Szalóki Róbert kecskeméti ultrafutó segít a felkészülésben edzéstervvel, közös futásokkal, bátorítással – ezúton is köszönjük Neki!


Több mint négy éve büszke tagjai vagyunk a Hírös Futóklubnak, amit szintén Szalóki Robi vezet. Keddenként vannak a közös edzések, amin sajnos, időbeosztásunk miatt, nem mindig tudunk részt venni, de így is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, gyakran “összefutunk”. A klub tagjai rendszeresen részt vesznek magyarországi és külföldi utcai futóversenyeken. Igazán szép, figyelemreméltó eredmények születnek. Az eredményeknél is fontosabb azonban a jó társaság és az együtt mozgás öröme! Ha valaki most szeretné elkezdeni a kocogást, futást, versenyzést, javaslom a Domb-futás versenysorozatot (nyugalom, nem kell felfutni a Dombra!), minden második hónap első hétvégéjén tartják.


Ezen kívül a Kecskeméti KDSE atlétika szakosztály keretében három éve senior atlétikai versenyekre is járunk. Senior versenyeken 35 év felett lehet indulni, korosztályonként versenyzünk. Országos, illetve nemzetközi versenyeken is rész veszünk. Idén márciusban a Budapesten megrendezett fedett pályás senior Vb nagy élmény volt! A munkája mellett mindenki komoly edzésmunkát végez, egymást segítjük, de emellett a kecskeméti atlétaedzők (Adamik Zoltán, Havas Csaba, Bálint Zoltán, Szalóki Róbert) is segítik a felkészülésünket.

Már csak egy jó atlétikapálya kellene! Nagyon várjuk, hogy végre elkészüljön! Azt gondolom, hogy eredményeik alapján a senior atléták is több figyelmet, támogatást érdemelnének. Ketten közülünk, Bokros Ildikó és Réthey Erzsébet, teljes erődobással készülnek az augusztusi, Izmirben rendezendő Senior Európabajnokságra! Minden támogatásra, szurkolásra szükségük, szükségünk van!

Welsben a Világjáték megnyitóján a férjemmel

Vajon ez volt az első alkalom, hogy az Egészségügyi Dolgozók Világjátékán részt vett? Vagy vannak ennek előzményei is? Hol rendezték meg a viadalt?

A Világjátékokat 35 éve rendezik meg, mindig más helyszínen. Idén Ausztriában, Welsben tartották. Bár Világjátékok, és tényleg a világ minden részéről van induló (idén több mint 1200 résztvevője volt), a versenyzők nagy része európai, észak-afrikai. A verseny egy hétig tart, a legkülönfélébb sportágakban lehet indulni: atlétika, úszás, kerékpár, triatlon, vívás, sakk, tenisz, fallabda, tollaslabda, asztali tenisz, golf, judo, erőemelés, lövészet, falmászás, futball, röplabda, kézilabda. Napközben végig versenyek zajlanak, de esténként sok közös program, műsor is színesíti az eseményt.


Évek óta terveztünk indulni. Dr. Jerémiás Attila kiskunhalasi nőgyógyász, a Magyar Orvosok Sportegyesületének elnöke, akivel senior atlétikai versenyen ismerkedtünk meg, már három évvel ezelőtt is hívott a Világjátékokra. Ő már közel húsz éve minden évben részt vesz a versenyen, számtalan bajnoki díjat nyert dobószámokban illetve erőemelésben.

2012-ben dr. Lele László futótársunk, sebész kollégánk (Honvéd Kórház) mezei futásban 3. lett, az ő élménybeszámolója erősítette meg döntésünket, hogy ezt nekünk is ki kell próbálnunk. Tavaly, a Zágrábban rendezett versenyen csak az utolsó két napra tudtunk elmenni, így csak 800 m-en indultunk, férjem harmadik, én első lettem. Két nap alatt épp csak bele tudtunk kóstolni a verseny hangulatába, de már ez is magával ragadott.


Igazi élményt azonban az idei Világjáték adott, hisz most teljes egészében átélhettük az eseményt. A mindennapos versenyek előtti egészséges drukk, izgalom, a verseny utáni öröm, ismerkedés a többi résztvevővel, szurkolni egymásnak, örülni egymás sikerének – mind-mind annyi erőt ad, ami segít átjutni a hétköznapok nehézségein is. Reméljük, jövőre Írországba, Limerickbe is sikerül kijutni!


Egyéni vagy csapatmunka volt-e ez a szereplés? Milyen eredmények születtek?

Nagyon sok szép, becsülendő eredmény született, sajnos mindet felsorolni most nem lehet, de legalább a Bács-kiskun megyei indulókról essen szó. Kiskunhalasról dr. Zsoldos Ildikó súlylökésben és diszkoszvetésben is bajnok lett, akárcsak testvére, Dr. Jerémiás Attila, aki erőemelésben, súlylökésben, diszkoszvetésben is aranyérmet vihetett haza. Kecskemétről idén csak ketten indultunk, férjem, Dr. Kosztelny Iván 800 m-en bronzéremnek, míg én 100, 200, 400, 800 m síkfutásban aranyéremnek örülhettem. A 4×100 m váltófutásban a magyar-török csapat tagjaként egy ezüstérmet is sikerült begyűjtenem.

Folytatja-e a sporttevékenységét? A jövőben milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?

Ez nem kérdés számomra, természetesen folytatom a sportot, nem hagyom abba. Szeretnék továbbra is utcai futóversenyeken és pályaversenyeken is indulni. Mindegyiknek más a hangulata, másért lehet szeretni. Nem az eredmény, a helyezés a legfontosabb, hanem az a megmagyarázhatatlan érzés, amit a futás vagy bármilyen, kedvvel végzett mozgás tud adni. Kívánom mindenkinek, hogy ezt megtapasztalhassa!

A kislányommal

Kedves Doktornő! Szeretettel gratulálunk az eredményeihez mind a sportban mind az orvosi hivatása terén! Kívánunk sok erőt, egészséget, kitartást, türelmet elérendő életcéljaihoz!

Weninger Endréné Erzsébet
2014. július 17.

Hozzászólások