A Toll és Ecset Alapítvány meghirdetett egy versíró versenyt. Balogh Bea is küldött verset, amellyel III. helyezést ért el. Ismerjük meg őt, az egyik nyertes pályázót egy kicsit közelebbről!

 

baloghbea2

 

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Palócföldön, Salgótarjánban születtem. Mátranovákon nőttem fel. Gimnáziumi tanulmányaim után több szakmát elsajátítottam, javarészt optikai és gyermekgondozói területeken dolgoztam. Jelenleg Cserhátsurányban élek társammal és az állatainkkal.

Kitől örökölted a versek szeretetét, a versírás adottságát?

Szűk családomban mindenki szeret olvasni. A versek szeretetét egyértelműen édesanyámtól örököltem, aki már gyermekkoromban megismertetett a könyvekkel. Az írás készsége – azt hiszem -, a személyiségemből, érzékenységemből, a művészetekre való fogékonyságomból adódik.

Nem olyan régen derült ki, hogy apai ágon a közeli rokonságban több versíró van. Másod-unokatestvéremnek és édesapám egyik unokatestvérének is akadnak szekrények mélyén őrzött művei. Sőt, húgom már négy-öt évesen írt, rímeket faragott. Anyai nagybátyám pedig több könyvben közreműködött társszerzőként. Igaz, ezek az űrhajózással, űrkutatással és a közlekedési eszközökkel kapcsolatosak.

 

baloghbea01

 

Mikor kezdtél el verseket írni? Hogyan születtek meg az első alkotásaid?

A húszas éveim elején, tíz-tizenkét éve kezdtem el alkotni, komolyabban nyolc éve. Mindig az életemből, az érdeklődési körömből merítek. Témáim között szerepelt már a kezdetekkor az irodalom, történelem, földrajz, a zene, a misztikum, és lélekíróként az emberi érzések.

Az első versem József Attiláról, egyik kedvenc költőmről szólt, a következő Skóciáról, ahol néhány hónapot éltem és au pair voltam, majd ezeket követték az aktuális érzéseim, misztikus gondolatok, a természet szépségei, történelmi alakok, megénekeltem a további lakhelyeimet: Angliát, Írországot, Budapestet és Cserhátsurányt…

 

baloghbea012

 

Hol jelennek meg a verseid? 

2008-ban jártam először irodalmi találkozón, egy barátnőmet kísértem, amely a Napkorong portál szervezésében került megrendezésre Budapesten. Később egy ilyen összejövetelen ismertem meg a páromat. Többen is bátorítottak arra, hogy a nyilvánosság megismerjen, mert láttak fantáziát bennem, ezért regisztráltam erre az oldalra. Innen indult az utam, majd az Amatőr Művészek Fóruma (Pieris), a Holdfény, a Poet, a Fullextra tagság, Facebook csoportok; így például a Költészeti Kávéház, Versakadémia következett.

Bár ritkán, mostanság a Pierisen, Napkorongon, a Fullextrán és a Versakadémián publikálok. Hívtak már a Héttoronyba, a Kortárs Művészeti Portálra. Nagy a kínálat, ezért az ember bármennyire szeretne, nem tud mindenhol jelen lenni. Néha szelektálnia kell. Internetes közösségeknél maradva jelentek már meg verseim a Bookmania, Pólus Irodalmi Szempont és a nemrég indult Porcelánszív Irodalmi Folyóirat oldalain.

 

 

baloghbea016

 

Igen, pályázat útján eddig az összes antológiába, ahová küldtem anyagot, lehetőséget kaptam a bemutatkozásra. Ilyenek a Napkorong portál antológiái, a Láncolat Műhely Enigmák sorozata, a Te és én kötet. A Montázsmagazin idei kiadványában szintén szerepelek.

Úgy gondolom, hogy a mai világban bárki kiadathat kötetet, csak megfelelő kapcsolatok és pénz kérdése. Internetes szerzői kiadásnál már ezek sem szükségesek hozzá, és így nem mindig az a színvonal köszön vissza, amit elvárnánk. Az igazi dicsőség abban mutatkozik meg, ha kiírt pályázatok útján mutatja meg tudását valaki, ámbár ezek elbírálása is, – a verstani szabályok betartásának értékelése mellett -, mint minden, eléggé szubjektív.

 

baloghbea03

Balassagyarmat szépségei

Saját blogjaid, weblapod is van. Milyen céllal hoztad létre őket, és mit tartalmaznak?

Az idei évben két blogot indítottam. Mindkettő elérhető, szerkesztés alatt áll folyamatosan. Az egyik verses blog, a címe heavenversek.blogspot.hu, válogatás verseimből a kezdetektől napjainkig. Valószínű, hogy idővel olyan irományok is szerepelnek majd, amik egyelőre nem találhatók meg még máshol. A másik pedig a heavenbea.blogger.hu elérhetőségen, egy blog mindennapjainkról, az ezredforduló és emberét érintő kérdések szolgálnak témáinak alapjául. Valóban van egy régebbi, írásaimat és egyéb művészeti ágakat felsorakoztató honlapom, amelynek kezelhetőségével problémák adódtak, ezért tartalmát egy új helyre fogom költöztetni a jövőben. Tervezek még más, földrajzzal kapcsolatos internetes felületeket.

Mennyire vagy termékeny költő? Mit jelent számodra a versírás?

Meg kell mondanom, költészetem legtermékenyebb időszaka 2009-től 2011-ig tartott, az utóbbi években jóval ritkábban alkotok. Ezt nem fogom fel problémaként, és azt hiszem, hogy ma már nem a mennyiség számít, mint a kezdetekben, hanem a minőség az elsődleges szempont.

A versírás számomra részben kitárulkozás, szeretet, szárnyalás, ajándék. Úgy gondolom, egy olyan tehetség, amelyet igazán meg kell becsülni mindenkinek. Az ezzel járó ismertséget alázattal fogadni, és nem visszaélni vele, mint sok jelenkori példa mutatja.

 

baloghbea04

Ipolytarnócon járva…

Mátranovákon nőttél fel. Kérlek, mutasd be a szülőfaludat!

Nógrád megye észak-keleti részén, Salgótarjántól körülbelül 21 kilométerre elhelyezkedő, megközelítőleg 1700 lakosú település. Díjnyertes versem ihletője, gyönyörű természeti adottságokkal bír. Az embernek meg kell tapasztalnia, ott kell lennie, látnia a völgyet, a fenyvest, a szántóföldeket, a szelíd nagyvadakat, a kívül-belül gyönyörű római katolikus templomot, hallani a csiripelő madarakat, magába szívni a tiszta vidéki levegőt, hogy igazán lássa és átérezze azokat a momentumokat, amelyek a sorokban köszönnek vissza.

Nemcsak saját földrajzi adottságai, de többek között a Mátra, a Kékestető közelsége miatt az egész évben érkeznek a faluba turisták. Mind a gépgyártás, a Bombardier gyára, mind a művészetek ágai képviseltetik magukat, így például fafaragás, keramikus munka, festés, palócbaba készítés, de alakult tánccsoport, kórus, vannak nagyon jó vers- és mesemondók, még nyugdíjas klub, bányász szakszervezet is. Ezeken kívül igazi palóc gasztronómiai utazást tehet az érdeklődő, falunapokon kapcsolódhat ki, mindezek elegyei teszik a helyet igazán különlegessé.

Az utóbbi években sokat fejlődött szálláshelyek tekintetében: panzió, vendégházak, faluhely majorok épültek. Bővülő szolgáltatásaik révén egyre több vendéget vonzanak. Még megemlíteném, hogy tavaly a Múzsa Művészeti Fesztivál irodalom kategóriájának döntője itt került megrendezésre, melyre meghívást kaptam, így szívesen tértem vissza, és kiálltam egy versemmel a színpadra.

 

baloghbea05

Mohora, Tolnay Klári emlékház

Tudják a környezetedben, hogy tollforgató vagy? Kitől kapsz segítséget, bátorítást, szakmai tanácsokat, jóindulatú kritikát?

Úgy gondolom, elég régen benne vagyok az internetes amatőr irodalomban, és igen, azt hiszem, aki az ismeretségemben fogékony a művészetekre, az már tudja. Önfejű vagyok és makacs, ami az írást illeti. Jól látod, a jóindulatú kifejezésen van a hangsúly: elfogadom a kritikát, de csak olyanoktól, akik azt megfelelő stílusban teszik. Többen próbáltak megváltoztatni, de azt vallom, versek „átírásával” már nem az eredeti szerző köszön vissza, hanem a kritikus. Hiszek a költői szabadságban, nagyon szeretek szabad formában írni, de az utóbbi években a szonett és a haiku műfaj szintén teret kapott nálam.

Azt hiszem, a legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor Pintér Janka, Janza Kata színművésznő lánya tudatta velem egy Spinoza Színházban rendezett irodalmi felolvasó délutánt követően, hogy mindkettőjükre az én akkori döntős versem volt a legnagyobb hatással.

Sok-sok személynek hálás vagyok a humánus hozzáállása és építő szándékú megnyilvánulásai miatt. Páromon kívül, – aki sokak szerint a szonettek mestere lehetne -, akik a kezdetektől nyomon követtek, ők többek között Albert Ferenc, Nyéki Magda, Molnár József, Radnai István, de sokat segítettek a kritikusabb szeműek, Hepp Béla vagy Csillag Endre meglátásai, és itt még jó pár nevet fel tudnék sorolni. Ezúton is köszönöm nekik!

 

baloghbea014

Lincoln, Anglia

Ki a kedvenc íród, költőd? Van példaképed a „nagyok” közül?

A magyar irodalomból, ahogy említettem József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László költészetét kedvelem, az írók közül Gárdonyi Géza és Mikszáth Kálmán nevét emelném ki. Külföldről pedig Christina Rossetti, Oscar Wilde verseket, Cesare Pavese, Jane Austen, Charlotte Bronte, Ethel Voynich, Hans Christian Andersen, Ernest Hemingway írásait és még sorolhatnám. Csak egyet, mint példaképet nem tudok kiragadni, mert ahány szerző, annyi egyedi és utánozhatatlan stílus.

Van hobbid? Mivel töltöd a szabadidődet?

Gyermekkoromtól kezdve megfogott minden, ami művészet, sokrétű az érdeklődési köröm. Furulyáztam, festettem, rajzoltam, színjátszást tanultam. Később néhány évet Budapesten éltem, ahol gyakran jártam moziba, színházba. Nagyon szeretem a klasszikus mozit, a filmművészetet. Itt, a lakhelyemhez közel, Balassagyarmaton is megteszem ezt, elég sok a lehetőség. Minden megfog továbbá, ami a színekkel kapcsolatos. Egyik szakmám által, optikai területen, szemüveglencséket színeztem, fényképek kidolgozásával szintén foglalkoztam. Hobbiként, jelenleg a fényképészetnek köszönhetően találom meg mindezt a színkavalkádot. Elég széles skálát foglal magába zenei érdeklődésem is.

Imádom az állatokat, sokat foglalkozom a kutyánkkal és a cicánkkal. Szeretek főzni, téli napokon néha kötök, foglalkoztat a kriminológia, a pszichológia, a grafológia. Érdekel a szépségipar, sok évvel ezelőtt egy megyei szépségkirálynő és egy modell hölgy buzdított a kifutó felé, modellkedésre. Ám ott és akkor úgy találtam, nem lenne az én világom, erre szintén születni kell. Így megmaradtam az ezzel kapcsolatos műsorok, magazinok hű rajongójaként.

 

baloghbea011

Kecskeméten…

Bea, te most egy verseny egyik győztese lettél, amihez szívből gratulálok. Annál is inkább, mivel nem akárkik döntöttek ebben. Milyen érzés volt ezt megtudni? Milyen álmaid vannak, amit még szeretnél, ha valóra válnának?

Nagyon szépen köszönöm, Éva. Hogy milyen érzés volt? Óriási megtiszteltetés, hálásan köszönöm az összes zsűritagnak. Megszámlálhatatlanul sok elismerést kaptam családtól, barátoktól, ismerősöktől, ismeretlen verskedvelőktől. Többször kerültem pályázatokon döntős helyre, de ezt álmaimban sem reméltem. Első háromban még soha nem végeztem, igaz, nem túl sok megmérettetésen indultam.

Természetesen vannak magánéleti álmaim, bakancslista, miegymás, de babonás ember lévén, ezeket azt hiszem, most inkább nem árulom el. Meggyőződésem, hogy minden okkal történik, rengeteget kell még tapasztalnom, tanulnom.

Még egyszer köszönöm nektek a bemutatkozási lehetőséget. Köszönet kitartó és áldozatos munkátokért, azért, hogy segítségetekkel egyre szélesebb körben ismertté válhatnak a ma művészei. A Montázsmagazinnak és olvasóinak minden jót kívánok!

 

baloghbea6

 

A szerkesztőségünk nevében még egyszer gratulálok, kívánok neked jó egészséget, töretlen alkotókedvet. Kérlek, maradj továbbra is a magazin olvasója!

 

Nyáresti merengés

Édes aromákat áhít a sóvárgás;
gazdag tarsolyában kotor odalent,
gyermekkorom üde illatú nyara
babarózsaszín felhőkön dereng.

Az összetartozás lépcsőin lépdelek,
körülölel újra otthonom melege,
emlékek balkonján fáklyaként lobog
óvó családomnak terelgető keze.

Hajdani pajtások, önfeledt játék,
szabadságom fenyő-zöld illata,
kezeim közt foszló kukoricaszemek,
s csobogva osonó kis patak dala.

Természet ölén ezernyi szépség,
friss szalmabálák hűsítő rejteke,
mindig éber mátyásmadárral
barátságot kötő, hős széncinege.

Nem fakuló múltam, (így őriz lelkem),
kérdéseim most már válaszokra lelnek
pernye-világba szenderül, mi rossz,
új csodákat hoz a hazatérés verse.

Elköszön a mától a pilledő égbolt,
lenyugszik napunk arany-bíbor méze,
merengésem immár búcsúzik e tájtól;
ezüst csillag-függöny terül a vidékre.

 

Csillámló neszek

Ősz-ezüst merengésben
úszkál a nyugalmat
érlelő alkony,
lebegő pilléreken parázslik
a volt udvara, mi
álom-hordalékot hord
a búcsúzás partjaira.
Éj-morzsák vajúdásán,
csillámló tűzszekerek hada
világló ébredést bont.
Csillagok óarannyal futtatott nászával
égi ceremónia születik,
sejtjeimbe éled varázsa,
vállaimra a holdfény csókot terít.
Remegésbe burkolt
tónusaik a várakozás mámorító
balzsamát masszírozzák lelkembe…

 

Őszi tárlat

Csak ámulok a tündöklő határ
mérföldekre nyúló
képei láttán;
nézem, ahogyan a nappal
festői álomvilágba szunnyad
és hűvösödő rónák
köd-áztatta zöldjét
az elmúlás lélegzete simítja.
Halkan lüktet a pihenő táj;
szarvas szökell át a mezőn,
kecses lényét a távoli holdsugár
bebarangolja.
Megnyugvás fogaton utazó
csönd-lángok tüze
néhol fel-fellobban,
-szépségét örökül hagyva-,
s az angyalarcú éjben
rozsdaszín levelek keringője
búcsúztatja a
rőt avarba hulló nyarat.

 

Mata Hari

Fényképed tegnapok zápora mossa,
ujjaid között bíborszín tulipán,
szíved kertjét szatén szirmával fonja
ledér táncot lejtő, ezernyi virág.

Gazdagság fényed esendő mámora,
hamis leplében érzéki bujaság,
valótlan partjára vetett cinkosa
gyanú-lámpásokat gyújt az éjszakán.

Hírnév megfakul, elszólít a balsors,
vércsepptől ázik a csillámló stóla,
hajnalok könnyében zúgó szélmalom

halhatatlan legendát sző azóta,
így titkokban rejlő szempillarácsod
emlékkönyvében őrzi Európa.

 

Ködök sóhaja

Kihűlt századok
ódon illata gomolyog
hallgatag tájak felett,
fehér ködök csend-fátyla alól
az elmúlás szelének hangja búg.
Létük magányába roskadt
sziklák kémlelik az eget,
felhők pilláira az emlékezés
bú-kristályai nehezednek.
Káprázattá vált
napok folyosóján
azúr vizek halál-burkába zárt
lelkek árnyképe lebeg,
s az Armada szellem-roncsaira
Malbay cikázó fényei hullnak…

 

Artemisz

Platina függönyével ölel át a Hold,
lényeddel érkezik halál, s védelmezés,
Zeusz örökül hagyott hatalma alól,
célzó nyílvesszeidtől sosincs menekvés.

Nyomodba szegődnek csecsemők, vadak,
könyörtelen erő, szűzi érzékenység,
misztikus bűvköröd ligetei alatt
álmából ébred a szent érintetlenség.

Bár mítoszod régmúlt kultusza siratja,
letűnt korod mégis parázslik e térben,
kihunyt évezredek fakuló lapjának

rostjaiba ég az iker-sors pecsétje,
és zendül egy nimfa magasztos fohásza
az istennőt vágyó, tovaszálló éjben.

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások