Az indiai antilopok is példát vettek az elefántokról, az oroszlánokról, a makikról és az összes többi állatról, amelyeknél a közelmúltban utódok láttak napvilágot a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A borjú egészen pontosan május 7-én született, nevet azonban még nem kapott, mivel eddig nem sikerült kifigyelni, hogy egészen pontosan milyen nemű. A jövevény világra jövetelével négyre növekedett az indiai antilopok száma az Állatkertben. A kicsi szülein, Bambin és Bambinón kívül ugyanis velük lakik Berkenye, a tavaly született, de azóta már kamasznak számító borjú is.

A kicsit napközben gyakran látni szülei, a csokoládébarna, tekintélyes szarvat viselő Bambino, valamint a teljesen szarvatlan anyaállat, Bambi társaságában. Sőt, bátyjával, a már aprócska szarvat növesztett, de színében még a nőstényekhez hasonlóan világosbarna Berkenyével is szokott játszani. Ha azonban valaki most ellátogat az indiai antilopok kifutójához, nem biztos, hogy egyből megtalálja a kicsit. A nap nagyobbik részét ugyanis ebben a korban még egy jól védhető, nehezen felfedezhető sarokban szokta tölteni kényelmesen elhelyezkedve. Ez a sarok az állatokat a közönségtől elválasztó árkokban van, ezért ha sehol nem látjuk, ebben az árokban érdemes keresni.

Az indiai antilopok (Antelope cervicapra) India nagy részén, illetve Nepál egyes területein őshonosak, de jelentős mesterségesen betelepített állományaik élnek az USA és Argentína területén is. Kecskeantilopnak is nevezik őket, s amint ez a név is sejteti, az antilopok körében nem tartoznak a legnagyobbra növő fajok közé. A nőstények és a fiatal állatok világosbarna színűek, a kifejlett, domináns hímek viszont csokoládébarnák és méretes, kissé pödrött szarvakat viselnek.

Szöveg és fotó: Fővárosi Állat-és Növénykert/Bagosi Zoltán

2013. május 17.

Hozzászólások