Doszkocs Zsuzsa légzésbénult festőművésznő. Idén Szentendrén a huszadik és a P’Art Moziban pedig kilencedik alkalommal nyílt kiállítása, mely szeptember 4-ig látogatható.

Különös kapcsolat fűz Zsuzsához. Hét éve végeztem az “On-line médiával a megkülönböztetés ellen” újságíróképzésben. Fotós diplomamunkám az ő Baba utcai szobájában és arról az épületről készült képekből állt össze, ahol ez a szoba állt, Élet a Babahausban címmel. Már az első találkozáskor igaz barátság alakult ki közöttünk, s kiderült, mennyi közös érdeklődési pontunk van. Azóta többször is volt kiállítása az OORI-galériában, ahol magam is önkénteskedem az Ergoterápiás osztályon a Kreatív Klubban, és a kiállító művészekkel is készítek interjúkat. Így Zsuzsával is beszélgettem sokszor, korábban a Baba utcában, tavaly pedig már az új helyén, a Korányiban.

A szentendrei kiállításon a bevezetőt Kocsi László humánszervező mondta el, a művész pályafutását dr. Rozgonyi Zsolt Dezső, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa mutatta be.
A kiállítást Zakar Ágnes képviselő nyitotta meg, Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester a város ajándékát adta át, melyet a művésznő művészkellékek vásárlására fordíthat.

A kiállítás-megnyitó keretében a művész kipróbálta a nemrég átadott hernyótalpas lépcsőjárót is, amely a kerekesszékesek közlekedését könnyíti meg. A lépcsőjárónak köszönhetően, most először a művész is meg tudta tekinteni saját kiállítását az emeleten, a mozi előterében.

A tárlat szeptember 4-ig látogatható.

Az elmúlt egy év 23 elkészült képét állította ki Zsuzsa. A megnyitón elhangoztak versei is felolvasva és megzenésítve is.

Doszkocs Zsuzsa 20 éve légzésrehabilitáción él, betegsége ellenére töretlen lendülettel alkot. 1998-ban izomgyengeség miatt kómába esett – a sors az egyik kezével elvett tőle: lélegeztetőgépre került, és azóta ágyhoz kötötten él; a másik kezével viszont adott:
elkezdett alkotni.

„Előző”, egészségesebb életében még számítógép-programozóként dolgozott, így amikor művei összegyűltek, és érdemes volt bemutatni őket, honlapot készített, ahol megtekinthetőek versei, rajzai és festményei http://www.doszkocs-zsuzsa.hu). Az évente sorra kerülő kiállítások alkalmával nagy örömmel találkozik ismerőseivel, barátaival és szeretteivel.

Életöröme, optimizmusa szép és erőt adó példa mindenkinek. A megnyitón Semes-Bogya Eszter dalénekes közreműködött, s Végső Ildikó előadóművész interpretálásában elhangzott Zsuzsa kiállítás-megnyitó elé írt verse is.

Itt élek és alkotok,
Meghalni még nem fogok.
Hosszú út van mögöttem,
Sok szenvedés előttem…

Mégis jó, hogy itt vagyok,
Szeretet, mit adhatok,
Szívem majdnem megszakad,
ünnep minden pillanat…

Évről, év, újra, s újra,
Ez életem rugója…
Megint együtt lehessünk
közösen ünnepeljünk…

Ezért az egy szép napért,
Dolgozok és élek még…

Budapest, 2018. július, 31.
Forrás: Szentedre város honlapja

Fényképalbum


A két szép rózsa pedig Zsuzsa édesanyjának virágoskertjéből való!

 

 

 

 

 

 

 

 

Antalffy Yvette

 

Hozzászólások