Horváth Zsolt amatőr képzőművészt nagyon megpróbálta az élet. Súlyos betegségeiből csak részben épült fel, és rokkant nyugdíjassá nyilvánítása után kezdett hozzá a képzőművészettel ismerkedni, foglalkozni. Kitalált egy saját technikát, melynek alapanyaga a papír és a rongy. Kérdeztük őt életéről és művészeti tevékenységéről, mert úgy tűnik, ez utóbbi élteti őt. 

Kedves Zsolt! Az ország melyik tájáról származol? Mikor és hol születtél, s hol töltötted a gyermekkorodat?

Veszprém megyében, Badacsonyban élek. 1963. október 10-én születtem Tapolcán. A gyerekkoromat nyaranta vagy Ikerváron vagy Diósgyőrben töltöttem.

Milyen iskolát végeztél, és mi lett a foglalkozásod? Miért ezt választottad?

Keszthelyen végeztem az ipari iskolában, mint villanyszerelő. Kollégista voltam. Nem tudom, miért ezt választottam. Az általános iskolában nem voltam jó fizikából, de itt négyessel végeztem. Utána dolgozni kezdtem Nemesgulácson a Tsz-ben. Pár év múlva átképeztek Vépen autó-villamosság szerelőnek. Ezt ötössel végeztem el. Utána jött a katonaság. Pápán volt a bázisom, mint híradós URH-kezelő. De az ország szinte minden katonai repterén voltam kiküldetésben. Részt vettem az 1985-ös díszszemlén is.

Milyen munkahelyeid voltak eddig?

Nemesgulácson a Tsz-ben villanyszerelő, autó-villamosság szerelő voltam. A Refi Beton Kft-nél gépkezelő karbantartó Badacsonytomajon. Dolgoztam Badacsonyban a Biró-Mányai Kft-nél, a Halászkert Étteremben, a Kisfaludy Házban, a Club Hotelben, mint karbantartó raktáros, italrendelő mindenes. Itt 16 évet dolgoztam.

2009-ben történt a balesetem. Ráestem a jobb vállamra, de nem volt törés. Elküldtek gyógytornára, és később derült ki, hogy leszakadtak a vállamról az izmok, és a torna miatt teljesen elhaltak. Budapesten annyit tudtak segíteni, hogy a hátamból húztak előre izmot, hogy valamelyest tudjam használni a kezem. Közel két évig nem volt semmi jövedelmem. 2011-ben kaptam egy infarktust, sztent beültetés volt. Utána a rehabra kerültem, ott történt, hogy 10 percre leállt a szívem, de felélesztettek. Azóta vagyok rokkant ellátott. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a képzőművészettel.

Korábban is érdekelt a képzőművészet? Mikor és hogyan jutott eszedbe, hogy kifejleszd a saját technikádat?

Már gyerekkoromban is fúrtam-faragtam, rajzolni is szerettem. A katonaságnál cérnaképet csináltam, meg fa ruhacsipeszből söröskorsót. Utána csináltam faszobrokat is. Készítettem 1/72-es II. világháborús diorámákat is. Amikor rokkant lettem, akkor kezdtem el ezzel a ragasztott textil-technikával foglalkozni. Először non-figuratív képeket készítettem. Szép lassan fejlesztettem a technikát, rájöttem, hogy milyen ragasztót, milyen kartont kéne használnom. Elkezdtem figurás képeket készíteni. Most már többféle témájú képet készítek attól függően, hogy milyen anyagot kapok, és milyen a kedvem.

Mesélj erről a művészeti ágról, kérlek! Mit és hogyan, milyen alapanyagból készítesz?

Használt ruhákból dolgozom, és ettől függ, hogy milyen témájú képet készítek. Az alapot vastagabb kartonra ragasztom textilből. A megfelelő színű ruhákat vékony kartonra ragasztom. Ebből vágom ki a megfelelő formákat. A házakat egyből az alapra ragasztom, és egy bizonyos ideig leszorítom. Diszperziós vízzel hígítható faragasztót használok, a figurák részeit külön kivágom a különböző színekből, utána a megfelelő újságpapírra ragasztom, ott állnak össze egy alakká. Száradás után ollóval, szikével körbevágom és megformálom. Ezek után kerülnek fel a már kész háttérre a kisebb kiegészítők, kontúr kihúzások ceruzával vagy filccel. Az újabb képeimen már gombokat is használok. Lakkozom, és kész!

Tagja vagy valamelyik képzőművészeti körnek?

A Tapolcai Képzőművészkörnek voltam tagja, de egészségügyi és anyagi okok miatt ott kellett hagynom őket. A kapcsolatot  viszont tartjuk egymással.

Pályázatokon szoktál indulni? Hány kiállításod volt már?

Az ajkai tárlaton és a Veszprémi Tavaszi Tárlatokon szerepeltem már kétszer-kétszer. A Tapolcai Képzőművészkörrel volt több közös kiállításom: Tapolcán, Veszprémben, Csopakon, Zalahalápon. Az első önálló kiállításom Badacsonytomajon volt tavaly október-novemberben. A Veszprémi Naplóban is megjelent róla két cikk.

Kik segítik a képzőművészeti tevékenységedet?

Elsősorban az élettársam segít, meg természetesen azok, akik gyűjtik nekem a ruhát és a kartont. Meg az üveges, aki gyűjti a képekhez az üveget.

Mit csinálsz a szabadidődben? Van hobbid?

A képek készítése egyúttal a hobbim is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék minél nagyobb nyilvánosság előtt bemutatkozni a képeimmel, hogy minél többen megismerjenek.

Milyen fontos gondolattal szeretnél elköszönni az olvasóktól?

Mindig van másik lehetőség, csak nehéz rálelni. A mottóm: Én nem vászonra festek, nekem vászon a festékem.

Kedves Zsolt! Kívánunk neked jó egészséget, számtalan szép alkotást, sok jó barátot, sikeres éveket!

Köszönöm szépen!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások