Magyarország megszámlálhatatlan barangolásra csábító, felfedezésre váró helyet rejt. Létezik egy négyszáz lelket sem számláló, kicsiny település Nógrád megyében, a szécsényi járásban, amelynek hosszú évek óta csodájára járnak a világ különböző tájairól. Ez a falu a Cserhát hegységben fekvő Hollókő.

  

A községet 1310-ben említi elsőként egy oklevél Castrum Hollokew néven. Nevének eredetét több legenda övezi. Legismertebb Kacsis András földesúr nevéhez fűződik. A történet szerint eme úriember elrabolt és az éppen épülő várába záratott egy gyönyörű nőt, a szomszédos birtokon élő földesúr asszonyát. A hölgy dajkája boszorkány volt, aki titkon szövetkezett az ördöggel. Kérésére az ördög a fiait hollóvá változtatta, így a hollófiak az erődítményt kőről kőre lebontva kiszabadították a hölgyet, és egy közeli sziklán új várat raktak belőlük. Hollókő vára és faluja innen eredeztetheti a nevét.

A terület tájvédelmi körzet, vulkáni eredetű keletkezését leginkább a hollókői várhegy szemlélteti. A zaklatottabb évszázadokat jócskán megélt település a török idők végére teljesen elnéptelenedett, jelenlegi szerkezetét a 18. és a 19. században kapta.

A palóc tradíciókat kitartóan ápoló, az utókor számára tudatosan megóvott falu az UNESCO világörökség listáján 1987 óta szerepel. (Az UNESCO Világörökség Egyezményének célja az emberiség kiemelkedő értékkel bíró kulturális és természeti örökségének megőrzése.) Páratlan, egyetemes értékű mivolta abban rejlik, hogy a mindmáig lakott település Ófaluja épségben őrzi a 20. század előtti falusi élet ékes bizonyítékait. A világörökségi helyszín 67 házat tartalmaz. Dísze az 1889-ben közadakozásból épített zsindelyes, fatornyos templom. Szomorú tény, hogy a faházas építkezés, a tűzvédelmi rendelet (1783) be nem tartása következtében többször pusztított tűz a településen, melyből a lakosság nehezen okult, az 1909-es nagyobb kiterjedésű tűzvész után változtattak csak az építkezési technikán.

Múltba merengő falunéző sétánk alkalmával számos érdekességgel találkozhatunk. Ahogyan a népi foglalkozásokkal, többek között a népi iparművészettel: a kerámiakészítéssel, a fazekassággal, a bőrdíszművességgel, a gyékényfonással vagy a fafaragó mesterséggel ismerkedhetünk, éppolyan öröm betérni egy-egy múzeumba: szívesen vár a Palóc Babamúzeum, a Falumúzeum, a Guzsalyas, a Kézműves Nyomdaműhely, a Szövőműhely, és az Oskolamester házában meg a Postamúzeumban szintén meleg fogadtatásban van részünk.

  

A hímzett kézimunkáikat, táskáikat, szütyőiket árusító tradicionális palóc öltözetű asszonyok, a szemrevaló kínálatú Szatócsbolt, a tetszetős ajándékboltok szintúgy vásárlásra csábítanak. Sajnálatos módon az egyre gyérebb kereslet miatt a levendulás üzlete bezárt, azonban néhány helyen, főként az utcai árusoknál még lehet találni az ellenállhatatlan illatú gyógynövényből készült termékekből.

Amennyiben maradt bennünk szusz és bírjuk a hegymenetet, ajánlatos a kiugró sziklahasadékon álló hollókői várat is meghódítani. A várban méltósággal álló történelmi alakokról (a 13. századi várúrról és családjáról) mintázott viaszfigurák mutatják az utat, ízlésesen berendezett helyiségek és gyűjtemények kalauzolnak a letűnt korok évszázadaiba bennünket, a „pókháló díszítette” falakat a régmúlt rejtélyei hatják át. A várfalról vagy a toronyból körbetekintve pazar panoráma tárul a látogatók elé.

Az élő falu számos látnivalóval és programmal szolgál minden korosztály számára. A hagyományőrző táncház, a játszóház, a kézműves játékok, a várjátékok vagy az évenként megrendezésre kerülő ünnepi mulatságok: a szüreti mulatság, Szent Márton-napi vigasság, a messzi földön híres húsvétolás (húsvéti locsolkodás), megannyi látogatót vonzanak.

Hollókő felfedezése közben az éhes vándoroknak igazi palóc gasztronómiai élményben lehet része. Messziről hívogatnak a csalogató illatok, mi szemnek és szájnak ingere: a kedves kis pékség, a kellemes sajtbolt, a széles és változatos választékot kínáló éttermek, vendéglők. Szállások tekintetében az utóbbi években bővült a kínálat; a falusi vendégházak mellett hotel is várja a pihenésre, kikapcsolódásra vágyó vendégeit.

Észak-Magyarország ékessége macskaköveit koptatva jóleső érzés keríti hatalmába az embert. Dicséretes, hogy rohanó világunkban vannak még ehhez hasonló helyek és közösségek, olyanok, ahol a tegnap meséi a jelen történeteivel egybeforrva ilyen szép összhangban megférnek egymással.

 

Balogh Bea

 

Hozzászólások