A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei új sorozatának 4. köteteként új kiadvány lát hamarosan napvilágot, melynek címe: Hitet átható humor. Holczer József emlékezéseiből és írásaiból összeállította: Bereznai Zsuzsanna.

Dr. Bereznai Zsuzsanna főmuzeológus, etnográfus

A szerkesztő, Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató főmuzeológus így vezeti fel a munkát a könyv előszavában:

Holczer József piarista szerzetes atyával való közös munkálkodásunk 2016-ban kezdődött, amikor az „Édes Szűzanyám, fogd a kezem…!” Egy kecskeméti „próféta” mentalitása című könyvünket írtuk, aki szerzőtársam és a kötet anyanyelvi és szakmai lektora volt egy személyben. Természetesen ismertem sokirányú irodalmi és nyelvművelői munkásságát is.

A Kecskemét város néprajza című monográfia munkálatai kapcsán a népi humor témakörét kutatva is hozzá fordultam, hiszen kedélyes, vidám és egyáltalán jó humorral megáldott tanárember és pap hírében áll, ráadásul tősgyökeres kecskeméti. Majd hamarosan kiderült, hogy rendkívüli irodalmi, nyelvészeti és folklorisztikai értékű kéziratos gyűjteménnyel rendelkezik, méghozzá precíz adattári rendben. Ugyanis ő gyermekkora óta minden írását híven megőrizte, az egyetlen cédulás jegyzetektől a több száz oldalas gyűjteményekig.

A legelső kecskeméti anekdotagyűjteményét Heltai Nándor újságíró és helytörténeti kutató kérésére állította össze évtizedekkel ezelőtt, aki egy nagyszabású kiadványt tervezett, amelyben Holczer József anyaga is helyt kapott volna. Sajnos, ez a terv nem valósult meg.

Holczer József piarista atya

Először csak a Cumania múzeumi évkönyvbe terveztünk egy válogatást a kecskeméti anekdotákból, ami el is készült. A terjedelmes folklórgyűjtemény láttán azután egy Holczer József által összeállított anekdotagyűjtemény terve fogalmazódott meg bennem, a gyűjtő és egyben adatközlő életének a bemutatásával.

2016 őszén megkértem arra, hogy írja le a Holczer család történetét és a saját életének a legfőbb mozzanatait, amit még a tél elején a kadafalvi szombatestéken el is készített. Majd az élettörténethez fűződő interjúk következtek, amikor én tettem fel neki olyan kérdéseket, amelyekkel igyekeztem kibontakoztatni, megismerni az ő valódi személyiségét. 2017 márciusában kezdtük el a Holczer József tulajdonában lévő kéziratok tematikus rendezését és a szövegek válogatását. Hiszen a megjelenő könyvünk terjedelmi korlátai miatt a folklórszövegeknek, az irodalmi alkotásoknak és a tanulmányoknak csak töredékét válogathattuk be a kötetbe.

Amikor már körvonalazódott a tervünk – a piarista rendhez kapcsolódó tematikus egységek kapcsán –, engedélyt kértünk Labancz Zsolt tartományfőnök úrtól a könyv megírásához, aki örömmel meg is adta az engedélyt. A lázas munka közepette tettünk egy rövid kitérőt, ugyanis a gyermekkorában saját maga által szerkesztett és megírt bandaújság, vicclapok kapcsán ki kellett térnünk a társadalomnéprajz és a folklorisztika együttes szemléletét alkalmazva egy olyan tanulmány megírására, amely még további kutatásokra ösztönzött. „Egy Voelker-telepi fiú és bandái” címen az 1950–60-as évekbeli kecskeméti gyerekek életét idéztük fel, majd a továbbiakban újabb adatközlők felkutatásával szeretném folytatni a munkát.

Ahogy újabb és újabb kéziratok kerültek elő Holczer atya házi kincsestárából, úgy bővítettük a tematikát, és igyekeztünk a hitet átható humor szemléletét minél teljesebben érzékeltetni, és átadni a könyv majdani olvasói számára. Ahogyan az év elején elkezdtük az első fejezettel, az év december közepére fejezetről fejezetre szép sorban meg is írtuk a könyvet.

Nem sokkal a könyv megírásának befejezése előtt újabb érdekes fordulat következett: Koltai Andrással, a Piarista Rendtartomány Levéltárának igazgatójával való találkozás során kiderült, hogy megvan az a „Hilarem datorem…” (’Jókedvű adakozó’) című piarista kéziratos anekdotagyűjtemény, amelyet a rend balatoni nyaralójában vezettek évtizedeken át oly módon, hogy mindenki beleírhatta a maga anekdotáit. Reményeink szerint az is közkinccsé válik a közeljövőben. És egyben eljuttattuk számára Holczer atya piarista anekdotáit.

Tehát könyvünk fejezetei azért készülhettek el, mert Holczer József gyermekkorától kezdve napjainkig egy egész életen átívelő olyan hatalmas dokumentum-gyűjteménnyel rendelkezik, amelyben úgyszólván minden egyes iratot, kisebb-nagyobb feljegyzést, cédulát megőrzött az elmúlt hét évtized alatt, és amely mára fontos folklorisztikai és történeti értéket képvisel. Valóban páratlan dolog az, hogy Holczer József az egykori (akkori) jelenben meglátta a múltat, vagyis a jövő számára az értéket.

Holczer József kéziratos folklorisztikai gyűjteménye egyéni érdeklődést is tükröz, hiszen abban a társadalmi környezetben, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, a népi elbeszélő kultúra tekintetében még elevenen éltek a folklór hagyományos megnyilvánulásai, ám ugyanakkor más népszokások már csak halványan mutatkoztak. Az anyanyelv, az írás, a népi humor iránti fogékonysága már gyermekkorában nyilvánvalóvá vált. Az ő gyűjteménye nem az idős ember visszatekintése a régmúlt időkre, hanem fiatal kora óta mindent folyamatosan dokumentált, tehát több évtizedes folyamat eredménye.

A kötet szerkesztésekor a történetiség elvét igyekeztem szem előtt tartani: az egyes tematikus egységek lehetőleg az atya életútjának sorrendjében következzenek, ám egyes összegző témaköröknél ezt nem lehetett megvalósítani. A könyvet elsősorban a kecskeméti nagyközönség számára írtuk, ezért az egyes fejezetekben szereplő népköltészeti és irodalmi műfajokat ismeretterjesztő jellegű kommentárokkal, a könyv végén pedig szómagyarázatokkal láttuk el.

Az is előfordul, hogy egy-egy történet – ha nem is szó szerint – ismétlődik a kötetben, vagyis a különböző fejezetekben más és más szempontból kerül elő az emlékezések során. Ezeket az átfedéseket a szerkesztéskor szándékosan meghagytam, hiszen nem lenne életszerű, ha figyelmen kívül hagynám az interjúk, a mesélés, az írásos emlékezések révén eltérő szempontok alapján felidéződő azonos élettörténeteket. Hiszen könyvünkben több mint hét évtizednyi múltat igyekszünk felidézni egy ember életéből.

A könyvünk főszereplője által képviselt élettörténet, világkép és mentalitás beilleszthető a város társadalomtörténetébe és a magyar történelembe egyaránt. Az oral history, a szájhagyomány által megőrzött történelem sokszor többet mond el egy korról, mint a levéltári források és filmhíradók sokasága. Magát az embert testesíti meg, aki beleszületett egy világba, és aki az adott társadalmi korszak szépségét és gyötrelmeit egyaránt átélte. Holczer atya leírta élettörténetét, ám interjúim által igyekeztem a róla alkotott képet olyan részleteiben is kibontani, amely feltárja az ő valódi énjét, sajátos, egyszeri és megismételhetetlen személyiségét. Ehhez társul Holczer atya folklorisztikai, irodalmi és nyelvészeti értéket őrző dokumentumgyűjteménye, és mindezek összességében és részleteiben is jellemzik azt a hét évtizedet, amelyben ő élt, él és munkálkodik napjainkban is.

Holczer atya néprajzi és dokumentumgyűjtői, valamint írói és költői szenvedélyének megnyilvánulásait gyermekkorától napjainkig igyekeztünk nyomon követni: a gyermekkorából megőrzött, a Jézuska válaszlevelétől, a grundigazolványtól, az első gyermekkori versektől, az iskolai csasztuskáktól kezdve a felnőtt korában a népköltészetből kiindulva megalkotott gúnyversekig, népies dalokig és az egyéni írásokig.

A Hitet átható humor című könyvünkből azt a kedves derűt, jókedvet és szeretetet igyekszünk sugározni, amely Holczer atya életét is jellemzi. Ám nemcsak egy életutat átfogó tematikus humor-gyűjteményt kívántunk összeállítani, hanem a humor által növelt hitet, ihletet, életet szerettük volna megörökíteni.

A könyv lektora, Balázs Géza folklórkutató és nyelvész egyetemi professzor így ajánlja a könyvet az olvasók számára:
A könyv kortörténeti dokumentumgyűjtemény – tematikus válogatás Holczer József kecskeméti piarista szerzetes-tanár óriási kéziratterméséből, folklorisztikai gyűjteményéből, irodalmi alkotásaiból és nyelvművelő írásaiból, kiegészülve életútinterjúval, reflexiókkal, az ötletgazda, összeállító, szerkesztő, dr. Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató főmuzeológus csoportosításában, 19 fejezetben.

Holczer Józseffel csak egyszer találkoztam személyesen, 2005-ben, amikor Lőrincze-díjjal tüntették ki Budapesten. Ám 1992-től folyamatos levelezésben vagyok vele: írásokat, glosszákat küld a rádiós Tetten ért szavak (ma már Édes anyanyelvünk) című műsorba. Így Holczer József dokumentáló hajlamát, érdeklődését és stílusát jól ismerem: saját, a kötetben kimutatott számítása szerint – 25 év alatt 200 (!) kisebb-nagyobb anyagát közöltem a rádióműsorban (többségét szerkesztett formában, kisebb-nagyobb mértékben átírva, rádióra alkalmazva), és egy részüket ez a kötet is tartalmazza.

Holczer József pályája során szorgalmasan publikált nyelvművelő írásokat (glosszákat, jegyzeteket) számos folyóiratban, például az Élet és Tudományban, Köznevelésben, Magyartanításban, Keresztény Életben, Édes Anyanyelvünkben; más nyelvművelő kiadványokban. Szívesen írtam előszót Kozma Lászlóval közös kötetéhez: „Minden szó egy regény” (Korda Kiadó, Kecskemét, 2000). Nyelvművelő munkásságának legjavát tartalmazza az „Emberítő csodánk” című kötete: válogatott anyanyelvi cikkeinek gyűjteménye (Korda Kiadó, Kecskemét, 2003). E kötet tematikus egységei kissé már előre jelzik a mostani kötet egyes gondolatköreit: Nyelvvel – lélekkel, Hej, hej, helyesírás!, Nyelvőrködés, Nyelvi derű.

A most kézben tartott dokumentumgyűjtemény több szempontból ritkaság. Elsősorban azért, mert egy piarista szerzetes rendkívül pontos, személyes, naplószerű emlékezése anekdotákkal, más kisműfajokkal életére, életének eseményeire, egyúttal a korszakra. Másodsorban azért, mert általánosítható jelleggel, egy a XX. század második felében és a XXI. század elején élő, polgári közegből származó – ám a család ismerősei, valamint iskolatársai jóvoltából a paraszti réteggel is kapcsolatot tartó – tanárként, de főleg szerzetesként a mindennapok világát jól ismerő ember vallomása, amelynek olvasása során sok tekintetben magunkra, családunkra, elődeinkre ismerhetünk, de mindenképpen közelebb kerülünk a magyarság elmúlt hetven évének jobb megértéséhez. Harmadsorban azért, mert az életesemények leírásában sok eddig rögzítetlen, reflektálatlan esemény, műfaj, nyelvi adat kerül felszínre. […]

A kötet tartalmát pontosan kifejezi a cím: Hitet átható humor. A cím: telitalálat. Több mai pszichológiai kutatás (pozitív pszichológia) egybehangzóan állítja, hogy az öröm s ennek egyik kiváltója, a humor a legfontosabb emberi érzelmek egyike, az élet nehézségein, konfliktusain átsegítő „módszer”. Bár a magyar nép humora történeti (Jókai erről írta akadémiai székfoglalóját), napjainkban mintha nem tudnánk eléggé nevetni, s ez kóros állapothoz vezet (hungaropesszimizmus). A humor, a derű bizonyos területeken, bár létezik, de kiszorult a reflektált jelenségek közül. Ilyen társadalmi közeg az egyház, az iskola, sőt a politika is. Holczer József piarista szerzetes tudatosan szeretné visszahozni a humort, a derűt az elkomorult világba, s ezzel könnyebbé tenné az oktatást, a pasztorációt, a mindennapok világát. Hiszem, hogy a humorral nemcsak konfliktusok oldhatók meg, hanem az emberek-közösségek közelíthetők egymáshoz.

A hetvenedik életévét nemrég betöltő Holczer József egy emberi életút szinte egészére nézve hoz példákat a humorra, a derűre, az élet naposabb oldalának észrevételére. Ilyen események, helyszínek: a család, a bandázás, az iskola, a könyvtár, az érettségi, a lelkipásztori szolgálat, de még olyan – intimebb – helyzetek is, mint az orvos, kórház… A dokumentumgyűjtemény óriási erénye, érdeklődést, kíváncsiságot felkeltő vonása: a teljes őszinteség, szókimondás. Valószínűleg szokatlan ez egy szerzetes atyától, de nagyon jó, hogy akadt ilyen.

Mindenkinek az életében van olyan esemény, amelyet valamilyen okból magában tart, nem mesél tovább, nem hoz nyilvánosságra (a szociálpszichológia terminusával: arcvédelem miatt, a jelenség neve pedig: magánügy, titok). Többnyire ilyenek a gyermekkori tévedések, hibák, a megcsalatások, megverések, megszégyenülések, majd később az egészségi problémák, esetleg kevéssé szalonképes kifejezések, helyzetek. Holczer József az adott tematikai kereteken belül ezekről őszintén, természetesen beszél. Voltaképpen ez a kötet nagy értéke: mert ebben az őszinte (dokumentarista) mesélésben magunkra ismerünk: velünk is pontosan megtörténnek ilyesmik, de vagy elfelejtettük, vagy nem szoktunk róla beszélni, ám ettől még életünk tartozékai.

A dokumentumgyűjtemény másik erénye, hogy egy olyan korszakot ölel föl, amelynek lassan alig van tanúja: az ötvenes-hatvanas évek paraszti-vidéki-városi világa, vagy például a még kalandregényeken fölnőtt fiúbandák kultúrája. Ez a világ teljesen elmúlt, s amennyire tudom, teljesen dokumentálatlan. Hiszen az 1960-as években melyik fiúbandának, pontosabban először fiúkat, majd lányokat, sőt egy-két felnőttet is befogadó bandának volt olyan „krónikása”, aki mindennap följegyezte, hogy aznap mit csináltak, mit határoztak el?

A kötet tematikus fejezetekbe rendezetten közli a dokumentumokat.

  1. Humor növelte „hit, ihlet, élet”: a bevezető fejezet.
  2. A Holczer család szólásmondásai. Egy család szólásmondásai, szavajárásainak összegyűjtése ritkaság a szakirodalomban.
  3. A Voelker-telepi fiúbandák… Páratlanul érdekes fejezet egy teljesen elmúlt, ma már ismeretlen világból!
  4. Anekdoták kecskeméti polgárokról (Családtagok, szomszédok, ismerősök, a város ismert alakjai). Értékes, színes folklórgyűjtés.
  5. Iskolai csasztuskák… Az 1950-es évekből származó, mára teljesen kihalt műfaj bemutatása, egyúttal egy kor, egy mentalitás megismerése.
  6. Piarista humor. Ez a gyűjtés egyszerűen kuriózum, nem ismerni hasonlót.
  7. Így írtok ti… (Az iskolai dolgozatok nem szándékos humora 1975–2002); Így értek ti… (1981–1997). Tanárok kedvelt tevékenysége a tananyag elsajátítása és számonkérése során született aranyköpések gyűjtése, s akár tréfás vagy riasztó példaként való ismertetése.
  8. Az ismertebb példák közszájon és az interneten forognak, tehát folklorizálódtak. Holczer József példái valóban egyedi gyűjtések, és azt mutatják, hogy az elszólás, nyelvbotlás és a humorizálás örök.   
  9. Könyvtársztorik (A Piarista Iskola könyvtárában elhangzó történetek). A korábbi fejezetekhez szorosan kapcsolódó könyvtári történetek a könyvtárosként is dolgozó tanártól.
  10. Locsolóversek a kecskeméti Piarista Iskola tanulóitól az 1980–90-es évekből. A locsolóvers ismert és könnyen aktualizálódó műfaj, ennek helyi, adott korszakhoz és közösséghez kötődő anyagát dokumentálja a gyűjtő.
  11. A néphadsereg és én… Katonatörténetek még szép számmal vannak, anti-katonatörténetek annál kevésbé, ezt a csoportot gazdagítják az itt közreadott anekdoták.
  12. Mosolygó kápolna: Kadafalvi visszaemlékezések és anekdoták. Papi anekdoták egy parányi alföldi, Kecskemét XVII. kerületét képező városrészéről – szinte teljesen ismeretlen világ tárul fel az érdeklődő olvasó számára.
  13. Hetven felé – visszafelé. (Anekdoták, sztorik rendszertelen sorjázása 2016-ban) – vegyes gyűjtemény, ami jól mutatja feljegyzései, gondolatai kuszaságát, egyúttal a megmentésükre irányuló törekvését. A kötet utolsó harmadában főleg a műkedvelő, de igényes író Holczer József mutatkozik be.
  14. Jópofaságok tárháza. (1980-as évek). Bohókás bevezetője: Írta, míg bírta: Holczer József valamikor az 1980-as évek elején-közepén.
  15. Bökversek, bökkenytyűk (Gúnyversek az 1990-es évekből). Holczer József korábban álnéven (Pánczél József Kálmán) adta közre bökverseit, ezeket most saját névvel vállalja. Olykor kicsit bohókás, tréfás, naiv alkalmi költészet ez, mely közelít a folklórhoz, a folklór nyelvi megoldásaihoz.
  16. Líra és humor – vidám versek.
  17. Vidám dalok (Népies dalok).
  18. Nyelvi esszék, glosszák humora. Válogatás Holczer József – jórészt sajtóban, rádióban közölt – humoros glosszáiból, esszéiből.
  19. Életem álmaiból. Egy életen át lejegyezte álmait is, ezekből szintén egy válogatást ad közre, mégpedig a vidámabbakból.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekelnek az elmúlt hetven év magyar történelmének mindennapjai, mondhatni: a „történelem alulnézetből” (és persze nemcsak Kecskeméten, de bárhol Magyarországon), s mindez „hitet átható humorral”, könnyedséggel, vállalt hibákkal, vagyis mindannyiunk „emberi arcával”. Ilyenek is voltunk, ilyenek is vagyunk. És legyenek Holczer Józsefnek követői, akik szintén dokumentálják és bevallják a világunkat.

Részletek a könyvből:

ÍGY ÍRTOK TI – PIARISTA DIÁKOK ISKOLAI DOLGOZATAI
(Az iskolai dolgozatok nem szándékos humora 1975–2002)

Holczer József magyartanár korában feljegyezte tanítványainak az iskolai dolgozataiban előforduló csetléseit-botlásait, nem éppen a legsikeresebb írásbeli megnyilatkozásait. Ezek a szövegek természetesen nem a szándékos tréfálkozás termékei, ám még évtizedek múltán is derűt keltő „alkotások”, a diákhumor példái.

A II. a osztály első magyar nagydolgozata (Csokonai-versek elemzése): 1975. november 11.

„Találó hasonlatokkal illeti a nagyurakat, kicsendül belőlük, hogy elítéli a születési kiváltságokat.”
„A vers rímes verselésben íródott, és a költő nagyon szép ábrázatai találhatók benne.”
„Az estve című vers a felvilágosodás eszméit hirdeti. Ilyen a vers elején és végén található természetszeretet és a közepén található feudális társadalomnak a bírálata.”
„A királyok sem ússzák meg szárazon Csokonai versét!”
„Csokonainál a bajok forrása a magántulajdon.” (Szegény burzsuj Csokonai!!!)
„A vers kerete verselésben íródott.”
„Az olvasó figyelmét leköti a megszemélyesítésekkel, költői jelzőkkel teletűzdelt naplenyugta!”
„A költő pályájának második szakaszában íródik ez a lírai mű, amely 1797-től 1798-ig tart.”
„Míg Dunántúlon járt, férjhez adták egy gazdag kereskedőhöz.” (Ki? Kit?)
„Mintha a betegség [lenne] az, amely a költő képteremtő fantáziáját ontaná, úgy hányja ki Csokonai a költői képeket.”
„Ez a rész a költői képek, metaforák tömbkelegét adja.”
„Ezután a versben leírtak reménytelensége hanyatlásnak indul.” („Romlásnak indult hajdan erős…”)
„Itt már a költő csalódását és a szerelme közti ellentétet írja le.”
„Barlangjába bedől, bömböl a mord medve…” (Vö.: „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak…”)

Ps. Közérdekű magánkérdés még a dolgozatíráskor:
Mutatja a szöveggyűjteményt:
– Tanár úr, tessék már mondani, mit jelent itt ez a dátum: 1773–1805! Azt, hogy akkor írta Az estvét?

Irodalmi témazáró dolgozat (Goriot apó) a II. a osztályban: 1975. december 8.

(Romantikus) „Volter és Rastignac beszélgetése.” (Szellemidézés!)
(Megölni a mandarint) „Itt azt jelenti, hogy el kell törölni az arisztokrácia kiváltságait.”
„Kinek milyen szituban mondja valaki, hogy Vautrin statisztikai egyén?”
„… és ekkor Rastignac is bemondott egy-két statisztikai adatot.”
(A ráma-nyelv) „Balzac jó stílushatásokat ér el vele. Persze, ha sokat használná, ahhoz nem lenne jó; de így pontosan jó!”
„Vautrin nagy fej, ő is kivételes típus!”
„Eugéne… összeszólalkozott Vautrinnal, majd a hársfa alá mentek párbajozás burka alatt.”
„Vautrin mondta Rastinacnak a kettőjük között lejátszódó nagymonológban…”
(„Mégiscsak talpig férfi volt!”) „Akkor történik, amikor Goriot apó meghal, és Rastignac lecsukja a szempilláját.”

Második magyar dolgozat a II. a osztályban: 1975. december 9.

„Puskin… belekezdett a világirodalom egyik legszebb lírájába, az Anyeginbe.”
„Tatjána… szívélyes érzelmet tanúsít Anyagin felé.”
(Anyegin)”szerelmét szimbólumokkal és megszemélyesítésekkel fokozza. … A felsorolásaival, ismétléseivel és a fokozással próbál közeledni a volt szerelméhez…”
„Puskin Tatjána levelét méltán tette a világirodalom legszebb szerelmes levelévé.”
„A válaszból is remek költői stílus alakult ki.”
(Anyegin és Tatjána) „monoton lassúsággal válnak el egymástól.”

Irodalmi témazáró dolgozat (Anyegin) a II. a osztályban: 1975. november 24.

„Másodszor csak Tatjána almában halt meg.”
Zareckij Tatjána férje.”
„Zareckij párbajsegéd volt; a VI. fejezetben lép felszínre.”

(Hányszor halt meg Lenszkij?) „Másodszor Olga szívében hal meg nem sokkal a párbaj után.”

Irodalmi dolgozatokban olvastuk (1990)

„Antigoné nászéjszakája helyett nászhalált halt önkezével a sziklasírban Haimónnal.”
„Antigonénak… tehát itt is elszántsága, határozottsága, férfias jelleme tükröződik vissza. De nemcsak kemény ember, hanem szerető férj is egyben. Mikor utolsó útjára kísérik, férje jut eszébe.”

Irodalmi dolgozatokban olvastuk: a Himnusz és a Szózat (1993)

„A magyarság e két legszebb műve a Kölcsey tollából fakadó Himnusz és Vörösmarty műve, a Szózat.”
„E két mű a reformkor küszöbén pattant ki a két romantikus költő tollából.”
„A művek akkor készültek, amikor az ország mélyponton volt; ezért árad belőlük az akkori jelen bánatos taglalása.”
(Kölcsey és Vörösmarty)…”ezek után a két versben a haza nagyobb háborúit idézik elő.”
„A Szózat a fényes múlt után a világ történelméhez ugrik.”
„A romantika jelzői, metamorfomái kiváló lehetőséget adnak a hazaszeretet hű ábrázolásához.”

Irodalmi dolgozatokban olvastuk: Az ember tragédiája (1999)

„Ádám, aki Kepler bőrében van, a tudományokba menekül.”
„Az ötödik álomkép Prágába viszi Ádámot, aki Kepler bőrébe bújik.”
(A nő) … „amikor meglátja Ádámot, visszautasítja: neki nem kell ilyen szakadt ember.”
„Arany (a Tragédiát) az első néhány oldal után letette és a fauszti mű gyenge utánzatának vélte, majd pár hónap múlva végigolvasta és egészen más színben tekintett a műre.”

Irodalmi dolgozatokban olvastuk: József Attiláról (2000/2001. tanév)

„A költő a szabályosan ringatózó hullámokat a munka által megedzett izmok mellé állítja.”
„A költő a harmadik versszakban a látomás és a valóság határán lavírozik.”
„Ekkor már fellelhetők rajta az idegbaj első jelei, melyek megmételyezik viszonyukat.”
„A negyedik és az ötödik versszak a nő testének csodálata, a testé, mely a férfiszíveket romba dönti.”
„A költő kritikusan néz a hatalomra, aki puskaszuronnyal csiklandozza ki a szavazatot a munkásokból.”
„Művei alapján joggal merem állítani őt a haza költőjének, ki végső összeroppanása eredményeként vállalta a halállal való küzdelmet, melyből hős mártírként távozott az élők sorából.”

Irodalmi dolgozatokban olvastuk: Janus Pannonius és Balassi Bálint (2001/2002. tanév)

„Janus Pannoniusnak… Valamilyen politikai baklövése miatt közéleti pályája megtört.”
„A Búcsú Váradtól a magyar föld első elkényszerült leírása.”
„A humanisták nem szégyelltek gyakran hosszú költeményekben hízelegni annak, aki támogatta őket.”
„A mű feszültségét a gondos szerkesztettség és a költő lelki zavarának együttese adja.”
„Verseit latinul írta, mert ugyebár a humanista költők latinul írnak.”
„Janus Pannonius… Itáliában tanult 25 éves koráig, melyet nagybátyja, Galeotto Marcio finanszírozott.”
„Balassi… Júliát elérhetetlennek, megfoghatatlannak állította be.”
„Harcolt az erdélyi fejedelem ellen, majd az oldalára állt.”
„Balassi 4-szer volt katona. Mindig kicsapták.”
„Egy ágyúgolyó elsodorta az egyik lábát.”
„Balassi… Hozományképp elfoglalta Sárospatak várát.”
„Ekkorra megözvegyül Losonczy Anna. Balassi újra versekkel bombázza.”

Előzetes könyvismertetésünket azzal a gondolattal zárjuk, pontosabban annak a személyes imának a részletével, amelyet Holczer József atya pár éve megfogalmazott, és amely az 1. fejezet legvégén olvasható:

„Uram, Te az ifjúkor számtalan veszélyén és nehézségén mindig átsegítettél szereteteddel. Add hinnem, hogy az időskor is a Te személyes – és személyre szabott – ajándékod. Add, hogy kisebb-nagyobb kezdeti, majd még inkább bekövetkező megpróbáltatásaimat derűs lélekkel fogadhassam… Add, hogy minél inkább idősödöm, lélekben ifjú maradhassak… (Egy idősödő ember imája)

… Valahogy épp e szemléletben áll a hitet átható humor lényege.

 

Bereznai Zsuzsanna

 

 

Hozzászólások