A minap elhangzott a televízióban egy szomorú hír: meghalt egy súlyos rákbeteg kislány Angliában. A hírérték azonban nem ez volt, hiszen sajnos, megesik az ilyesmi, hanem a végrendeletében azt kérte, hogy hibernálják 200 évre, és majd ha a tudomány már képes meggyógyítani őt, akkor élesszék fel. Egy hamisítatlan sci-fi téma ez. De mi az a hibernálás, és mi a haszna?

 

hibernalas01

 

Nos, a hibernálás, vagy más néven mélyfagyasztás nem is olyan fiatal tudomány. Már az 1960-as ’70-es években is kísérleteztek vele. Sokan lefagyasztatták magukat. Az úttörő Robert Ettinger volt, aki nemrég hunyt el, és őt magát is hibernálták. De hogyan kell ezt elképzelni? Az eljárás a kezdetek óta sokat tökéletesedett. Ugyanis – egyes vélemények szerint -, akiket még a kezdetekkor fagyasztottak le, a tökéletlen eljárás miatt testük károsodott.

Ma a fagyasztási eljárás a következőképpen néz ki. Amikor valaki meghal, nyomban megjelennek a krionikai cég emberei, és kezelésbe veszik a testet. Először eltávolítják a vért, helyére egy speciális folyadékot juttatnak, amely egyfajta fagyálló, mely többek között sejtvédő anyagokat tartalmaz. Megakadályozza, hogy a sejtekben roncsoló hatású jégkristályok képződjenek. Ezt a folyadékot több órán keresztül szívmasszázzsal, melyet egy gép végez, keringetik a testben, hogy mindenütt egyenletesen eloszoljon. Ezt követően kezdődik meg a több napon át tartó hűtési eljárás, melynek végén a test hőmérséklete eléri a mínusz 196 celsius fokot. Ekkor egy folyékony nitrogénnel teli tartályba teszik, és várja valamelyik atombiztos bunkerben az ébredést.

 

hibernalas2

 

Miért lehet olyan vonzó ez az eljárás? Ma elsősorban valamiféle remény azoknak, akik súlyos betegségben szenvednek, hogy ha majd a tudomány képes gyógyítani őket, akkor egy új élet várhat rájuk. Hamisítatlan sci-fi téma ez, amint elképzeljük, hogy 200 év múlva, amikor már egész más lesz a bolygónk, minden megváltozott, amit ma ismerünk, felolvasztanak valakit. A helyzet az, hogy egyelőre csak a lefagyasztás történik. Még senkit sem olvasztottak ki, hogy ellenőrizzék az eljárást. Így természetesen azt sem tudjuk biztosan, hogy a hibernált ember újraéleszthető. Bizonyára tökéletesedik majd a technika, így talán elhárulnak ezek az akadályok és bizonytalanságok is.

Ne gondoljuk azonban, hogy a hibernáció mesterséges, ember kiötlötte dolog. A természetben is működik valami hasonló. Egyes alpesi rovarok testében fagyálló folyadék van, így télen megfagynak, azaz tulajdonképpen meghalnak. Majd a nyár beköszöntével – láss csodát! – újra életre kelnek minden különösebb beavatkozás nélkül. Ez a jelenség igen bizakodóvá tehet bennünket a jövőt illetően.

 

hibernalas03

 

Más haszna is lehet a hibernációnak. Ez elsősorban az űrkutatással kapcsolatos. Az űrutazás hosszú időt vesz igénybe. Eljutni a Marson túlra jelenlegi technikánkkal több évig tart. Egy ilyen utazás számos káros következménnyel jár. Ha pedig az emberiség csillagközi utazásokról álmodik valamelyik közeli lakható exobolygó felé, akkor évtizedekig, sőt akár évszázadokig kellene az űrhajóban várakozni. Nyilván ez így kivitelezhetetlen még akkor is, ha közel fénysebességgel haladó űrhajót építenénk. Egy jó megoldásnak ígérkezik, ha az űrhajósokat hibernálják, és majd csak akkor keltené fel őket az űrhajót vezérlő automatika, amikor megérkeznek a célhoz. Számos sci-fi filmben van erre példa.

 

hibernalas04

 

A lehetőség tehát adott, és már ki is van dolgozva az eljárás. Igaz, még van mit finomítani rajta, de elmondhatjuk, hogy a kezünkben van valamiféle technológia. A kérdés csupán az, hogy fogunk-e vele komolyabb méretekben élni. Ma még viszonylag kevesen pihennek hibernáló kapszulákban. Az eljárás maga nem kerül elérhetetlenül sokba, mintegy 13 millió Ft magyar pénzben. Ezt itt nálunk is sokan megengedhetnék maguknak. Ha azonban tömegesen vennék igénybe az eljárást, akkor felvetődik a kérdés, hogy ha eljön az idő, amikor lehetőség nyílik arra, hogy a hibernáltakat kiolvasszák, lesz-e ennek realitása akkor egy esetlegesen már így is túlnépesedett világban. Hiszen ne feledjük, hogy Földünk erőforrásai végesek, s azokat már így is túlfogyasztjuk. Ezen túlmenően az orvoslás, a géntechnológia és a bionika fejlődése oly rohamosan halad, hogy lehet, hogy a jövőben már nem is lesz szükség a krionikára, mert a beteg egyszerűen új testet kap. Valószínű tehát, hogy megmarad ez az eljárás az űrhajózásban.

 

hibernalas05

 

Mindenesetre akárhogy is alakul a jövő, ma egy utolsó menedék ez a különleges eljárás azoknak, akik súlyos betegségben szenvednek. Egy új élet jövőbeni ígérete. Így hát kívánjunk az angol kislánynak sok szerencsét és szerencsés ébredést valahol a távoli jövőben.

 

Dr. Garzó László

Hozzászólások