Szüleim tavaly nyáron kalandoztak erre, ajánlásukra választottuk úti célul a térséget. Lélekben persze őket is magunkkal vittük, miközben ők a fiúkra vigyáztak.

A helyszínek egy részére – Molfettába, Castel del Montéba és Traniba – egy helyi ismerősünk vitt el, büszkén mesélve közben a jellegzetességekről és családjáról. Több templomba is betértünk. Feltűnt, hogy Máriát fekete ruhában, tőrrel átszúrt szívvel ábrázolják, Pio atya koporsójánál pedig ő van keresztre feszítve az egyik mozaikképen.

Mélyen elgondolkodtatott és megérintett ez a fajta megközelítés. A Fájdalmas Szűzanya közelsége, aki körül élet fakad, mert még Szent Fia halálában is Istenre emeli tekintetét, szemrehányás és elkeseredés nélkül. Nem csak elfogadja az Atya akaratát, hanem szereti azt, ezért képes általa csodákra az Úr.

                                                                

Ezt a fájdalomból születő csodát látom lelki szemeimmel abban a családban is, akiknél az édesapa agyvérzést kapott csütörtök reggel. Azóta kétszer műtötték, most kómában fekszik Rómában, ahová feleségével érkezett szerdán (!), egy lelkiségi találkozóra. A résztvevők között volt édesanyám is, aki folyamatosan tájékoztatott a fejleményekről, aztán péntekre az ő édesanyja is kórházba került, így mi azóta őt látogatjuk.

Fejben visszatérve Olaszországba és a Mennyországba, Feri bácsiért több százan imádkozunk, három gyermeke pedig amint tudott, ment hozzá. A legidősebbtől ezt az üzenetet kaptam tegnap délután: „Bent voltunk Édesapánknál. Ragyogott az arca, béke és nyugalom veszi körbe… meg a családja. Kómában van és emberileg nem sok esély, mégis öröm van bennem. Az Isten végtelen szeretete kézzelfogható és bármi is legyen az Ő akarata, mi IGEN-t tudunk rá mondani. Kedden megpróbálják felébreszteni… Köszönjük az imákat és köszönöm, hogy megoszthatom Veletek Isten végtelen irgalmát és azt a hálát, mi bennem él, hogy pont Ő az én Édesapám és még a számunkra nehéz pillanatokban is tanúságot tud tenni hitéről, végtelen szeretetéről.”

                                                               

Legutóbb egy fiatal ismerősünk temetésén találkoztunk, egy hete. Ott is azt éreztem, hogy Jézus a Feltámadás és az Élet. Körbenéztem és láttam, hogy mindannyian erre vágyunk!

Újpest, 2013. április 21.

Hozzászólások