Száz év nem idő – In memoriam W.S.

Néhány szót mondanék magamról. Szorítkozzunk most arra, ami a versekből nem derül ki: politológus végzettségű üzletkötő vagyok, apai ágon negyedik generációs hajós, a félig családi, nemzetközi szállítmányozással foglalkozó cégünknél, de ez nem jelenti azt, hogy nincs időm – a feleségemre és három fiamra, meg a közösségi szolgálatra, például a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánián, no meg az írásra, olvasásra, úszásra, egyes szomszédokkal tollasozásra, más mellettünk lakókkal beszélgetésre, miközben igyekszem kipecázni a híráradatból a számomra fontos részeket, hogy hasznosíthassam őket.

Élénk figyelemmel követem Ferenc pápa tevékenységét, aki nemrég is elmondta, hogy “Az életet Jézus Krisztus örömével kell élnünk, és ez az Úr kegyelme”! Valószínűleg kettőnk közül ő kezdte el hamarabb hangoztatni, hogy “Van remény!”, de ez csupán az életkori különbségből fakad, mert biztos forrásból tudom, hogy nem kémkedik utánam.

„A teljesség felé” –
Gyermeki vágyak felnőtt hangszerelésben

Vándorol a fehér ruhám

Vándorol a fehér ruhám,
fekete van addig rajtam.
Vándorol a fehér ruhám,
mindig színeset akartam.

Hát hol volt fekete ruhám
mikor gyászolni akartam?
Rám omol fekete ruhám
mikor színeset akartam.

Rám morog fekete ruhám –
(mindig színeset akartam)
nem fehér akar lenni tán?
(Mindig színeset akartam?)

Fehér lett fekete ruhám –
mikor akartam színeset?
Akkor változott végleg át,
mikor légváram szétesett.

Kisbér, 2013. november 17.

Hozzászólások