Ráadásul külső hívásra van szükségem ahhoz, hogy kimenjek a nappaliba, letérdeljek a kereszt előtt és ott maradjak, ameddig jól esik? Dühös vagyok egy idős nénire, amiért a tegnapi téves próbálkozásait követően mára virradóra is minket tárcsázott? Milyen dolog ez tőlem, amikor amúgy is kihajtott volna az ágyból a vacsorához fogyasztott erős paprika? Sopánkodok, hogy emiatt fáradt leszek a régóta várt esti programomon, holott ennél szebben és mélyebben nem tudnék rá készülni?

Na nem! Javunkra fordítottam a helyzetet. Eddig nyomasztott, hogy még nincs helyszíne a találkozónknak, most viszony bevillant, legyünk nálunk, az irodánkban, ott kényelmesen elférünk, működik a légkondicionáló, és senkit sem zavarunk. És lám, jutott időm meg erőm a napközbeni feladataimra, meg figyelmem a többiekre. Végül pedig azzal búcsúztunk el egymástól, hogy egy hónap múlva folytatjuk a körvonalazást. Nem állt szándékomban egy újabb operatív csoport tagjaként működni, mégis itt kötöttem ki, amit nem bánok, mivel ezek szerint így lehetek hasznosabb, ahogy olykor az erős paprika – hajnali hívás páros kell a továbblépéshez.

Újpest, 2013. június 16.

Hozzászólások