Szülőként is nagyjából ennyit tehetünk gyermekeinkért. Kifeszítjük a védőhálót, és izgatottan lessük a produkciót. Néha részt veszünk benne, máskor csak tapsolunk, felhördülünk vagy fogjuk a fejünket. Értük élünk, nem helyettük. A keresztséget is azért kérjük számukra, mert hisszük, hogy megerősíti őket. Nemcsak hozzánk, hanem egyházunk közösségéhez is tartoznak ezáltal.

Marcika evangélikus, mert sógorom ennek a családnak a tagja. Sára húgommal példásan törekszenek arra, hogy egység legyen közöttük, és ez gyülekezeteink számára is előremutató. Ma sem folytattunk hitvitákat a kertjükben.

Úrnapja van, mely alkalommal eleink körmeneteket tartottak. Büszkén vitték az Oltáriszentséget azok közé, akik nem mennek Hozzá. Mi viszont alig merészkedünk ki templomaink falai közül. Ciki kereszténynek lenni, nem trendi. Mégis tartunk keresztelőket, hittanokat, jegyes oktatást, istentiszteleteket. És nem vesszük a sátorfánkat, mert itt van dolgunk, szép számmal.

Újpest, 2013. június 2.

Hozzászólások