Bajai barátainknál vendégeskedtünk hétvégén. Miután a többiek nyugovóra tértek, tegnap este is hosszan beszélgettünk a házigazdával, aki szintén három gyermekes családapa. Mit érdemes tennünk, mire lehetünk képesek (közösségi) munkánk során? Bizonytalanságok garmadája bennünk, kérdések özöne körülöttünk – és egyszeriben újra itt van a boldogító, következő elgyengülésünkig megerősítő felelet, egy vihar utáni, napsütéses reggelen, imádkozás közben, a teraszon.

Egyedül Jézus Krisztus mutatja a helyes utat. Őhozzá fohászkodva ébredünk rá, mikor mit kell tennünk. Nem hagy kétségek közt vergődni! Társakat ad mellénk, bátorít, vigasztal, felemel. Nem szabad attól félnünk, hogy kilógjunk a sorból! Nem érdemes azon aggódnunk, mit hoz a holnap. Vétek nem vállalnunk minden körülmények között véleményünket, világnézetünket. Sokan fognak bántani és bírálni miatta. Konfliktusokba kerülünk, gyakran a hozzánk legközelebb állókkal. Így van jól! Fokozatosan fejlődve jövünk rá, mi a fontos.

Szeretni fontos! Odalépni másokhoz. Befogadni őket. Figyelni rájuk, érdeklődni róluk. Ajándékot adni. Elfogadni másságukat, örülni hasonlóságuknak. Párbeszédet folytatni velük. Kérdezni, válaszolni. Hallgatni. Tanúságot tenni. Közösen imádkozni, szentmisére menni. Éreztetni barátainkkal, hogy szükségünk van egymásra. Válaszolni Isten hívására!

Újpest, 2013. május 20.

Hozzászólások