Halmos Monika: A darázs és a méhecske – A minap egy darázs tévedt a kertésznadrágomba. Azt hiszem, az ordításomtól kaphatott szívrohamot, és nem a rámért ütéstől távozott az örök vadászmezőkre. Bocsánatot kértem tőle – bár az neki sovány vigasz, nekem meg még napokig sajgón lüktetett az ülepemen az emléke – sajnáltam hát magamat is erősen.

Halmos Monika

Pedig amúgy jól megvagyunk a kertben: a darázs, a hangya, a hernyó – mert ő lepke lesz, vagy volt. Igen megbarátkoztunk, és úgy érzem, tiszteljük egymást. Nem tudom, ezek a hat, nyolc és x/2 lábúak hallottak-e Alphonse Karr: Utazás a kertem körül című könyvéről, de e kedvenc olvasmányom sokat segített abban, hogy ne eltűrjem, hanem a kert állandó lakosaiként tiszteljem őket. (Ami persze, nem zárja ki, hogy a konyhába tévedő hangyát, a függönyön zümmögő legyet és a paradicsomon lebzselő poloskát megpróbáljam likvidálni. Más szóval agyoncsapni. De munka közben mesélek nekik a könyvről.)

Szóval jól elvagyunk itt: rovar, madár, vakond, denevér, gyík, teknős meg én, és talán ennek is köszönhetően gazdag virágzás és bő termés a jutalom. És sok-sok szorgos méh.

Épp a méhek jutottak eszembe, mert kertbarátok és növénytudósok mondják, kevés a méh. Nagyon és egyre kevesebb. És azt jövendölik, mi sem éljük túl sokkal, ha ők kipusztulnak. Idén például sokan panaszkodnak, hogy szépen virágzott az uborka, a cukkini, termés aztán semmi. Jómagam is lényegesen kevesebb méhecskét figyeltem meg a réteken.

A „meddő kertek” az én olvasatomban a jellemzően lakóparki gyep+tuja összeállítások – tulajdonosai zöldeknek vallják magukat, valójában inkább környezetrombolók. Gondoljuk csak végig, milyen környezeti terhelést jelent a nagy felületű gyep létrehozása, karbantartása, öntözés, nyírás, tápoldatozás, a zsákokba gyűjtött fű elszállítása, stb. A monokultúrás tujasorok pedig sorra halnak el. Sajnos, egyre több hagyományos, vidéki kert alakul át ilyen „zöld” kertté, kényelemből. Mert a lombhullató fának hullik a lombja, és alatta erjedt gyümölcs gyűlik – hallottam több helyről is. Ennek a meddő kertnek továbbfejlesztett változata a műanyag fűvel borított kert gumi kiegészítőkkel (a gyerek miatt), kifeszített árnyékolóval. Bravo. (Lehet erdőt is vetíteni a falra. Csak ötletként.)

Tehát több okból is fontos lenne, hogy minél több méhet csalogassunk a kertünkbe. Ennek egyik módja, hogy sok virágot ültetünk. Nem csak az előkertbe vagy a balkonládába, hanem például a veteményesbe, a zöldségek közé. Vannak nagyon hatásos növénytársítások, amelyek felveszik a harcot a kártevőkkel szemben is. A fűszerkert növényeit hagyjuk virágozni, közéjük ültessünk ehető virágokat – a szemnek, az orrnak és végül az ízlelőbimbóink gyönyörűségének.

Hogy milyen szép és csábító is tud lenni egy ilyen „virágzó konyhakert”, arról Borbás Ági blogján is olvashatunk. Hogy hogyan lehet ezt létrehozni, a legkevesebb idő és energia ráfordításával, természetesen vegyszermentesen, arról Krumpach Erzsi: A bőség kertje című könyvében kaphatunk útmutatást.

És ha megvan már a virágzó kert, akkor meg is lehet kóstolni a virágokat. Olvasták már a Virágkonyhát?

Gondoljanak a jövőre, a távolabbira – a méhek és magunk miatt. És a közeljövőre, tervezzék meg a jövő évi kertet ennek szellemében, akár ajándék is lehet ez az „újhullámos” kertalakítás: válasszanak hozzá hasznos könyveket, ehető virágok magjait!

 

Halmos Monika, Rózsakunyhó Alkotóműhely

gasztrobotanikus-tanácsadó, food-stylist, az ehető virágok szakértője

 

 

Hozzászólások