Személyesen még nem találkoztam Hajdan Valikával, de interneten át követem szinte minden rezdülését. Jókedvű, kedves, szellemes, örökösen vidám, szerethető hölgynek ismertem meg, akit nem lehet nem észrevenni. Kell, hogy figyeljünk rá, ezt az első pillanatban kivívja magának színes, egyedi stílusával, gyönyörű mosolyával. Ha megszólal, rímes, hangulatos szavak hömpölyögnek elénk. Úgy sejtem, hogy óriási emberszeretet lakozik a lelkében. Gondoltam, kifaggatom őt: Valóban ilyen boldog az élete, vagy a Jóistentől ilyen talentumot kapott? Lehet, hogy fájó szívvel is életvidáman tud mosolyogni?

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, kedves Évike, és engedd meg, hogy ezt máris rímbe tegyem: „Zengjen minden Évikének Új évben is égi ének!” Megtisztelő, hogy figyelemmel kíséred a tevékenységemet, és hogy bevezetődben ilyen szép képet festettél rólam.

Úgy gondolom, életvidámságom egy alapvető jó tulajdonságom, igyekszem is ezt kamatoztatni. „Ha előveszem a humorom, elmúlik a tumorom!” Hála Istennek, nincsen és remélem, nem is lesz, de amint látod, a szavak bennem azonnal rímmé lesznek! Próbálom visszafogni magam, hogy prózai is legyek, és ne tűnjek komolytalannak. Sőt, én nagyon is komolynak gondolom, hogy elsősorban másoknak szeretek örömet adni abból az örömből, amit én magam is kaptam ajándékként, és nem csak játékként, de mindig nálam van. A lelkemből ez kifogyhatatlan, és ahol csak alkalmam van, amerre járok, sokféle formában megosztom ezt az örömöt embertársaimmal. Nem csak munkám, fellépéseim során, hanem életvitelszerűen minden találkozáskor ezt teszem, ez az alaptevékenységem. Rímbe fogalmazva:

„Attól a naptól fogva vált minden mássá, és lett számomra valami elhívássá. Nagykorúvá érett bennem a tudat, és hálás vagyok, hogy járhatom ezt az utat! Lámpással a lelkemben haladok előre, feltekintek a nálam korábban kelőre! Köszönöm, hogy rám is fényesen ragyog az Égről, és gondoskodik életemben a mindig elégről! Feleslegesen már nem is költekezem, Isten szeretetével töltekezem! Az Ő dicsőségére tölt e kezem és egészségére, kik egy percre eltűnődtek ezen!”

Igen, valóban felülről jövő a szeretetem!

Már gyermekkorodban is ilyen életvidám voltál?

Igen, nagyon vidám gyerek voltam, és bár nekem édestestvérem nem volt, mindig csodálatos családi légkör vett körül. Valahogy mindig a középpontban voltam, amit nagyon élveztem.

„Úgy emlékszem vissza gyermekmúltra, tiszta vízre vágytam én, nem csúfra! Ezüstszínű, csillogó patakra, tisztán folyó, mézízű szavakra. Titkokat vágytam bízni aranyhalakra, hogy formálják kedvükre, tetszetős alakra.”

Óvodába csak egy évig jártam. Nem igazán szerettem, mert korán kellett kelnem, és a hajamat mindig húzta a fésű. Ja, és ott nem éreztem magam annyira középpontban, mint az unokatesóim körében, a nagyszüleimnél, akiknél gyerekkorunkban sokat voltunk együtt. A csodálatos szépségű Budakeszin nőttem fel, általános iskolába és gimnáziumba is ott jártam. Édesanyám jelenleg is ott él, akinek egyébként legtöbbet köszönhetek Isten után, hiszen az Ő áldásos segítsége nélkül ezen az úton nem haladhatnék az én tempómban. Hála Istennek, Ő is nagyon vidám, és a mai napig zeng a ház a nevetésünktől, ha együtt vagyunk, csakúgy, mint barátaim, barátnőim társaságában. Csodálatos gyerekkorom volt, és nem is szerettem volna, hogy ez valaha is megváltozzon! De hát ki nem szereti a felhőtlen vidámságot? Csak sokan mégsem merik ezt felvállalni, kimutatni. A társaságomban azonban felszabadulnak, kinyílnak, bátrabbak lesznek az emberek, és felfedezzük, milyen jó örömben lenni, fagyos szívnek felengedni, rideg télben melegedni, bántásokat elengedni, nem csak mindig keseregni!

Hogyan lettél előadóművész? Ki vagy mi indított el ezen a pályán?

Több oldalról is indíttatva voltam a színház világa felé. Gyerekkoromban alkalmam volt bepillantani az Arany János Gyermekszínház (most Új Színház) kulisszái mögé, és elvarázsolt az a sok csoda, amit ott láttam. Elvarázsolt és felemelt, a mesevilág életre kelt. Úgy érzem, életemben is, aki csak látja, csodára lel, arcán mosoly, ott már a jel!

A másik szál a gimnáziumból indult, ahol a színjátszó szakkörben belekóstolhattam a „színészkedésbe”, aztán egy barátnőmmel közösen elhatároztuk, hogy jelentkezünk a Színművészeti Főiskolára. Az utolsó pillanatban Ő egy hirtelen fordulatot vett, meggondolta magát, de én nekivágtam. Igaz, az első rostán már kiestem. De kétségbe nem estem, a József Attila Színházban „kellékeskedtem”.

Ez volt a legelső munkahelyem, ahol egyébként a leendő férjemmel megismerkedtem, és akitől megtudtam, hogy nem is vagyok tehetséges. Na, gondoltam, ez nevetséges. De elfogadva a tényt, nem is akartam többször megpróbálni a felvételit. Viszont az életben mindig alakítanom kellett, legalábbis így éltem meg, és élek meg jelenleg is minden élethelyzetet, hogy az az én szerepem, és a lehető legjobban kell eljátszanom. Szóval, nem törtem össze, hogy nem jutottam oda, ahová készültem, legalábbis nem azon az úton. Az Élet nagy színpadán lépek fel, mindig így képzelem el. Színpadi gyakorlatot szerezhettem a valóságban is, mivel tagja voltam több kórusnak is. Legutóbb és legtovább, a legnagyobb szeretettel a Budapesti Ifjúsági Kórusban énekeltem. Sok fellépésünk volt itthon és külföldön is. Az első sor közepén volt alkalmam állni a tekinteteket is. Nem mondom, hogy ez azonnal ment, mert nagyon izgulós voltam, vagyok is, de a szereplési vágyamat itt kiélhettem. Az ott eltöltött évtizedek alatt sokat fejlődhettem. Hálás vagyok kiváló karnagyaimnak mindazért, amit tanultam tőlük, és hogy a sikerélményt megtapasztalhattam a fellépések során. Bár azt soha nem gondoltam, hogy egyedül énekelek majd saját dalokat a színpadon. 

Kacskaringós úton, a közönség szeretete révén kerültem színpadra egyszemélyes színházammal 2010-ben, amikor is a Budapesti Kamaraszínház közönségszervezőjeként dolgoztam. A Színház éppen válságos helyzetben volt, és nagy szükség volt minden támogatásra, segítségre. Vágytam tenni valamit ennek érdekében. Mégis megleptem saját magam is, amikor a színház igazgatójának csak úgy humorosan megjegyeztem, hogy olyan sok mindenki szerepelt már itt a színpadon, hogy már csak én hiányzom onnan! Humorral válaszolt: Ha el tudja adni Magára a jegyeket, akkor felőlem?!? Szóval, ezek után szaván fogtam az igazgató urat. Két hónapra rá elkészültem a műsorommal, mely felolvasó estnek indult, de egy egyszemélyes színház lett belőle a Shure Stúdióban FülbeVali címmel. Magam sem hittem el, hogy ez megvalósulhat, de valami belső erő hajtott, hogy megcsináljam, és az általam toborzott közönségnek is meglepetést, örömet szerettem volna ezzel szerezni.

Az évek során a fiókomba és a mobiltelefonomba gyűjtögetett verseim alapján állítottam össze a műsoromat egy történetbe ágyazva, megtanulva a szöveget is. Élőzene is volt, két tehetséges zenész játszott hegedűn és gitáron, illeszkedve az előadás hangulatához. A rendező az Úr volt, és az óta is Ő, az életben és a színpadon is!! A díszlet saját ötlet a színház bútoraival berendezve, kellékeimet és a ruháimat otthonról saját kezűleg szállítottam az előadásra. Az előadásra a jegyeket én adtam el, ami izgalmas érzés és feladat volt. Hát még az előadás pótszékes telt ház előtt! Egy közönségszervező a színpadon, és egyedül, mint előadó! Egy másik dimenzióban éreztem magam, de nem szálltam el a sikertől. Az örömöm azért volt határtalan, mert a színháznak bevételt és egy új közönséget szereztem, s hogy képes voltam megvalósítani, amit bennem Isten munkált ki, és a közönség indított el. Úgy éreztem, valamit én is tettem a színház megmentése érdekében, és működése alatt még több önálló estre is lehetőséget kaptam. 

Hol állsz alkalmazásban, melyik színházi társulatnak vagy a tagja?

Jelenleg nem vagyok tagja egy színháznak sem, aminek megvan az előnye is, a hátránya is. Több mint két évtizede közönségszervezői hivatásomban tevékenykedem. De két színház is kicsúszott alólam, ahol alkalmazásban álltam: az előbb említett, sokak által szeretett Budapesti Kamaraszínházat felszámolták, utána a Bárka Színházhoz szerződtem, és pár évre rá a Bárka sem tudott a felszínen maradni. Ez így egyszerűnek hangzik talán, de ennek megélése nem volt az számomra, fel kellett dolgoznom. Azóta tudatosan figyelem, miért is kellett ezeknek így megtörténnie, és hiszem, hogy semmi nem véletlen.

Ahogyan a színészmesterséget sem tanulhattam a Főiskolán, csak az életben, a közönségszervezői munkámat sem szakítottam meg azáltal, hogy a munkahelyeimet elveszítettem. Mert a hitem megmaradt Istenben és az engem szeretőkben. Ők tartanak életben. A közönség építése szívügyem és feladatom is egyben. Az internet világában élünk, de én mégis a hagyományos, személyes kapcsolaton alapuló tevékenységet részesítem előnyben. Így alakítottam ki a vevőkörömet, amely széles réteget ölel fel, és nem csak egy színház jegyeit, hanem a budapesti színházak széles palettáját kínálom a Közönségnek. Ez a módja a közönség kiszolgálásának nem szokványos, hiszen a személyes megszólítottság révén szinte baráti kapcsolatot ápolok az ügyfelekkel, folyamatosan kapcsolatban vagyok a közönséggel több szálon is, a magánéletem összefonódik a munkával. Hálás vagyok, mert a közönségszervezői múltam a jelennel kiegészülve keveredik a fellépéseimre való rákészüléssel is. Jellemzően rímekbe csomagolva adok el jegyeket egy-egy dal kíséretében, így próbálok az előadásaimra. Szóval, izgalmasnak mondható, hogy minden nap más cégnél vagyok, mindenhol vagyok és sehol sem. Ilyen szempontból mégiscsak alkalmazotti státuszban működöm, mert a közönség ellát feladatokkal.

Ha nem tudnám, hogy ki vagyok, még azt hinném, hogy kivagyok! Utolérnek bárkit bajok, magamban én így agyalok! De masírozom vígan, gyalog, elkísérnek víg angyalok!

Milyen szerepekben léptél fel eddig?

Úgy érzem, csak hálás szerepekben. A közönség igényeit első kézből ismerhetem, így tudom, mire van szükségük, könnyebb dolgom van ebben a témában. Csak saját tollal ékeskedem, ami azt jelenti, hogy saját írásaimat adom elő, tulajdonképpen magamat formálom a színpadon és az életben is. Talán ezért mondanak hitelesnek. Egy valakitől hagyom magam formáltatni, így nem vagyok megzavarva. Tanulok figyelni a mindenkori közönségemre is, érzékeny vagyok arra, hogy éppen mit szeretne az adott előadásomon hallani. Egyre több felkérésem van a festőművészek körében, akik nagyon értékelik a művészetem, és kiállítás megnyitóikra egyre gyakrabban kérnek fel szereplésre.

Van szerepálmod? Talán még eljátszhatod…

Tehetségem vagyon az Égből, bővölködöm az elégből, de nem vagyok képzettségem szerint színész, ám sokan így képzelik el, látva a tevékenységeimet, tehát megértem a kérdést. Ha valaha is lettek volna ilyen szerepálmaim, azt hiszem, azokat is túlszárnyalta a jelenlegi valóság, hogy azt mondhatom: Ajánlom fülbe magamat, valómat, megannyi fülbevalómat! Azt gondolom, amit az ember szeretne, azt eljátszhatja az életben. Csak nem mindegy, hogy hogyan. Hiszen sokan eljátsszák – sajnos – az életüket is! Istentől kapott tehetséggel élem az életem, és játszom, de nem megjátszom magam. Köszönöm ezt a hatalmas lehetőséget, és akitől kaptam, egyedül csak Neki kívánok megfelelni, de másoknak és magam számára is hasznosnak lenni.

Jótékonysági rendezvényeken is több alkalommal léptem fel különböző helyszíneken, például a Mozdulj! Közhasznú Egyesület szervezésében. Műsorvezetőként is kipróbálhattam magam, sőt, legutóbb a Sződi Falukarácsony ünnepi rendezvényén a házigazda szerepére kértek fel. Egyébként úgy szeretek adni, hogy nem beszélek róla, hanem teszem. Ha valaki észreveszi, az jó, de ha nem, az sem baj. Nem számítok sikerre, nem számítok tapsra, előttem ne essék senki – talán csak nevetéstől – hasra…!

Mostanában hol, milyen szerepben láthatunk?

„Hajdani pillanatok” címmel volt önálló estem, ahol élek, itt Budapesten, a Lilaköd Könyveskávézóban december 30-án, mely alkalommal főként a saját szerzeményű dalaim köré építettem az elhangzó verseimet, írásaimat. Előadásaimra jellemző az interaktivitás, bevonom a közönséget, hogy tevőleges részese legyen annak. Persze, csak aki ezt igényli, senkit nem hozva kényelmetlen szereplési helyzetbe, hiszen tudom, hogy ezt én magam sem szeretem. Minden ember más és más. Tapasztalatom, hogy aki szívesen szólal meg, másokat is felold, és nagy öröm lesz, amikor egy igazi baráti társaság alakul ki az előadás végére. Kapcsolatok szövődnek a feszültség elmúltával, gátlások szabadulnak fel, formálódunk egymás által. Szinte minden fellépésemen történnek meglepetések, pl. a közönség soraiban egyszer csak rég nem látott barátok fedezik fel egymást. Ezek még emlékezetesebbé, személyesebbé teszik az előadás élményét. Örömet okozni és fokozni, ez a lényeg!

Valika, kedves, most forduljunk az irodalom, azon belül a költészet felé! Mikor kezdtél el játszani a szavakkal?

Ez egy folyamat. Gimnáziumban már játszadoztam, akkor is a barátnőim és a magam szórakoztatására. Építőtábori élményeimet faragtam rímbe elsők között, ami igazán emlékezetes volt. A Suli újságban megjelent egy cikkem a szilveszteri halról, melyet a fürdőkádból horgásztam ki, szintén ebből az időből való. Szerelmes verseket írtam, amikor dúlt a szerelem, és lemondókat, amikor fúlt. Fel kellett dolgoznom, amikor dúlt-fúlt, szóval ilyenkor is írtam. De igazán nem gyakorolom, csak késő felnőtt koromtól az írást. 35 évesen az életutamon való megtorpanás indította el bennem, és azóta hömpölyögnek a szavak belőlem.

Hol jelennek meg írásaid? Mely online irodalmi csoportoknak vagy a tagja?

A közönségszervezői munkám során már eljutottak a verseim az olvasókhoz korábban is, ami nagy előny volt számomra. Visszajelzéseket kaptam, ezek által alakulhattak, javulhattak a verseim. Aztán a Poet irodalmi portálon kezdtem verseket publikálni, ott szereztem társakat, akiktől tanultam a technikákat. Kaptam lehúzó kritikákat is az építők mellett, de igazán csak ezek által engedtem magam formálni, mert rátaláltam egy sajátos, számomra élvezetes stílusra. A facebook közösségi portálon is évek óta jelen vagyok, több kisebb irodalmi csoporthoz is csatlakoztam.

Ha jól sejtem, ezek az irodalmi körök időnként testet öltenek, és vidám találkozások, összejövetelek színterévé válnak…

Valóban, a Poet-on keresztül vettem részt elsőként irodalmi összejöveteleken, találkozókon. Különleges a virtuális ismeretség utáni személyes találkozás. Versfelolvasásoknak, előadásoknak adnak teret ezek az alkalmak, illetve lehetőséget ismerkedések, barátságok elmélyüléséhez, kapcsolatok további építéséhez. A Bicskei I. Költészeti Találkozón Különdíjban részesültem a megzenésített versek kategóriájában.

Vidámságra hív a tali,
baráti, nem hivatali! 

Könyv formájában megjelentek már verseid?

Közvetlenül a FülbeVali c. előadásom után a közönség határozott kívánságára jelent meg 2012-ben ugyanezzel a címmel verseskötetem, mely az előadásom anyagát tartalmazta. Aztán 2014-ben a FülbeVali bővített változatát jelentettem meg, szintén saját szerzői kiadásban. Próbáltam kiadókhoz eljuttatni a verseimet, de nem volt rá válasz, ezért is maradtam saját magamnál. Örülök, hogy az óta is magamnál vagyok! Elmondhatom, hogy termékeny is, hiszen naponta minimum egy verset írok, de inkább kettőt. Szerzői kiadású CD-m is van Színház az én kálváriám címmel.

Valika, mit jelent neked a versírás? Én nagyon szeretem, ahogy kedvesen, Hajdanisan rímbe szeded a szavaidat, szinte dalolnak a versek!

Köszönöm szépen, én is éppen ezért szeretem őket. Olyanok a verseim számomra, mint a gyermekeim, és a társaságukban jól érzem magam. Egyszerűen, érthetően, világosan szeretek fogalmazni, hogy minél több embert megtalálhassak verseimmel. A lehető legrövidebb úton eljuttatni a szavakat, hogy mások gondolataival találkozhassanak, elgondolkodtassanak.

Ki a legkedvesebb költőd? Miért pont ő?

Petőfi költészetét szerettem meg leginkább gyerekkoromban, közel érzem magamhoz, mert én is a néphez szeretek szólni, de azon túl a lehető legszélesebb réteghez. Juhász Gyula dallamosságát is nagyon kedvelem, és Kosztolányi Dezső játékosságát. Stílusom – azt mondják – „Romhányis”, van is benne valami. Ez sem véletlen, hiszen a humor közel áll hozzám, azt hiszem, elválaszthatatlan tőlem.

„Nem érezhetitek majd a hiányom, ha rímeimet, mint Romhányi, kihányom! Mit mondana Józsi bá’ a díványon? Hát Tőled sem áll messze a dili, Lányom!”

Valikám, szerinted mi szükségeltetik a boldogsághoz? Te boldog embernek vallod magad?

A boldogság az út, amelyen jár az ember, és amelyről tudja, honnan indul, és hová vezet. Én rátaláltam erre az útra, ezért boldog embernek mondhatom magam, hála Istennek! Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek felhők az életemben, de ha borús is a reggel,

„az Úr angyali sereggel küldi Napnak sugarát, szívünk járja újra át! Szórja, hintse úgy ma ránk, hogy elfújja a zúzmaránk! S mosolyokban meglátni majd, napfényben a virág kihajt!”

Mit kívánsz a 2017-es évre magadnak, családodnak, alkotótársaidnak, a bohém művészvilágnak, és úgy összességében mindenkinek?

Ami bánt, kevésbé fájjon, álom valósággá váljon!
Ne legyen csak téli álom, egész évre azt kívánom:
Legyen béke a világon, s szívekben minden nap Karácsony!

S a Bibliából idézve: Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. (I.Péter 5,7)

Drága Valikám! A szerkesztőségünk nevében kívánok számodra nagyon boldog új esztendőt! Kívánom, hogy a jókedv, a vidámság soha ne hagyjon el téged! Ha pedig úgy tartja kedved, írj nekünk, hogy jókedvre derüljünk általa mindannyian, és még a felhők is elvonuljanak kicsiny szeretett hazánk felől. Legyen mindenkinek nagyon boldog újéve!

Drága Évikém, nagyon köszönöm a szeretetkívánságokat, hasonlókat kívánok én is Neked és a kedves Olvasóknak! Írok, ameddig bírok, ameddig Isten akarja, és átadom, ameddig a Közönség szeretné!

 

Hajdan Vali

MÉLYSÉG ÉS MAGASSÁG

Megélem a mélységet
és magasságot,
vágyom én a szépséget
és szabadságot!
Nem akarok köteléket,
se rabságot,
szelídséget örököltem,
nem vadságot.
Elhagytam már a hívságot,
nem gyermeki naívságot!
Elengedtem kívánságot,
hittel mondok imádságot:
Teremtett Isten világot,
teremjek benne virágot!

 

SZERETET-FÉNYBEN

Festhetsz szívárvány képeket,
rózsaszín felhőt, kég eget,
hol ragyognak a csillagok,
ha keresnél ott, én itt vagyok!

Mosolyog Rád a földön is,
legapróbb színes gyöngyöm is!
Egyetlen csillag legfelül,
ott ragyog benned legbelül!

Szeretet-fénybe öltözött,
szívemben él, beköltözött!
Életvizével öntözött,
Híd Ő az Ég és Föld között!

Tőle kapom az ihletet,
másokat is megihletek!
Szívárványszárnya átkarol,
szeretettel hozzád hajol.

 

KÖNNYEKKEl ÖNTÖZÖM

Hervadó virágot 
könnyekkel öntözök,
verseket, dalokat
egymással ötvözök.
Szeretem mindkettőt,
ebben van örömöm,
és mikor átadom,
Istennek köszönöm!
Fényében, lélekben
én díszbe öltözöm,
Szeretet színekkel
szívekbe költözöm!

 

FEELING

Kicsi bölcsőm szélbe`ring,
egyszer körbe ér e ring.
Házhoz jön a catering,
restre sütve két hering.
Hogyha életem meging,
kell egy tutti marketing!
Lesz rajtam mellény meg ing,
jó anyagból kék legging.
Erre lóg és erre ing,
Körülöttem Nap kering..
jó az élet, ó, de King!
Előttünk van még Peking!
reményszín, de mégse pink!
Szóróajándék repink:
kettőnknek lesz négy zsepink!
Fejünkön meg lesz pepink,
az lenne a meglepink!
Azt mondták az eleink,
Ők nem ellenfeleink!
Ne lógjanak beleink,
se a blúzból melleink!
Ne lepődj meg, él e link,
ne legyél te véle link!

 

FURA FIGURA

Volt egy fura figura,
nem volt gondja iqura!
Azért várt a fizura,
szebb legyen a frizura!
Úgy gondolj e fiúra,
mint egy kedves szitura !
Verset írt haikura,
ez egy friss, mai kúra!
Ne gondolj a Palira,
ki vett téged palira.
Elhívott egy talira,
elcsábított a líra!?
Nem lett olcsóbb a líra,
nem is vitt el Balira!
Ó, micsoda dalia,
lett is kétoldalija!
Jól festett, mint Dali, ja!
Nem lett a kor Ady-ja!
Maradt akkor Bandija,
elmaradt a randija!
Szóljon halkan ma ima:
Korral kell haladni ma!
Többet kell majd adnia,
vagy otthon maradnia!

 

ARC HARC

Szembe kell nézni az arccal,
minden nap egy újabb harccal.
Letenni kezünkből a tőrt,
és nem nyúzni tovább a bőrt.
Adj egy kis esélyt magadnak,
mert éveid elszaladnak!
Ne próbálj futni előle,
tarts tempót, és kapj erőre!
Régi helyett, ki újra szavaz,
nem lesz életnek kudarca az!

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások