2018. október 27-én, szombaton 16.00 órakor a kecskeméti Katona József Könyvtár nagytermében ismét egy nagyszerű kecskeméti családot mutathatott be a Montázsmagazin szerkesztője: a hagyományőrző Szkenderovics család négy tagja közül hárman tudtak eljönni: Zoltán, az apa, Edit, az anyuka és egyik fiuk, az ifjú Zoltán.

A kecskemétiek közül sokan ismerik őket, hiszen a város ünnepségein Zoltán gyakran vezényli a katonáit, akik díszsorfalat állnak, s ezzel ünnepélyesebbé teszik a megemlékezéseket. A látvány mindig szívet melengető, amikor magyar honvédeket láthatunk korabeli egyenruhában. De most megtudtuk, hogy nem elég a külsőségeket megteremteni (ők maguk készítették a felszerelés nagy részét!), a résztvevők szívét-lelkét is „gondozni kell”, tudatosítani bennük a történelmi események jelentőségét, és elültetni bennük a hazaszeretet magvát.

Gyalogsági csapatuk már sok országos és több nemzetközi csatát megjárt, végigjátszott. Utánpótlást nevelnek, hagyományőrző „hadsereget” szerveznek. Zoltán tíz éve hozta létre a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesületet Nyitray András ötlete alapján. A cél az volt, hogy az országban legyen honvéd gyalogság is. És lett. Azóta már másutt is létrejöttek csapatok, de az övék az élen jár minden szempontból.

Zoltánt már gyermekkorában is érdekelni kezdte a történelem, amikor saját készítésű íjakkal csatáztak a „grundon”. De akkor mélyült el igazán az érdeklődése, amikor az iskolában az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról tanultak. Ez vette rá arra, hogy kutasson, könyvtárba járjon, többet tudjon a magyar történelemről. Rendkívüli módon érdeklik a fegyverek, komoly gyűjteménye van a különböző puskákból, kardokból, íjakból és egyebekből. Egészen belelkesedett, amikor az egyik kedvenc puskájának a mechanikájáról beszélt, ez nagyon érdekli őt.

Gyöngyösi Szabó Katalin verset mond

A család rögtönzött egy kis kiállítást is az otthon őrzött, muzeális értékű kincseikből. A színpadon látott láncinget Zoltán öt évig készítette. A körülbelül 120 darabot számláló gyűjteményének egy részéből néhány hónappal ezelőtt, a Nemzeti Összetartozás Napján a Városházán is nyílt egy kiállítás. Gyűjteményében található egy francia térkép, amelyen a Monarchia felosztásának tervei szerepelnek egy olyan verzióval, amely a Balatonnál húzta volna meg a határt.

Zoltán gyűjteményének a híre sokfelé eljutott, és gyakran megkeresik őt különleges tárgyakkal, amelyekről úgy gondolják, egy gyűjtő számára nagyobb érték lehet. Egyre kevésbé kell keresnie újabb darabokat a gyűjteményébe, mert azok szinte előbb találják meg a őt.

Rendkívüli kézügyessége révén ő maga készíti el a katonaélet különböző tárgyait. Nem csak a saját csapatát látja el felszereléssel, de komoly megrendelései vannak az ország minden részéből. Még Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban is láthatunk belőlük, tőle rendelik meg.

Az egész család vérében van a hagyományőrzés. A két fiú, Gábor és Zoltán kisgyermekkoruk óta elleste és követte ezt az életmódot az édesapjuktól. Ők is az Egyesület alapító tagjai, és mindenben segítenek. Részt vesznek minden rendezvényen, hagyományőrző csatában. Ifjabb Zoltán korábban kissé szégyenlős volt, de ezt már kinőtte, és büszke arra, hogy pozitív példát mutathat a fiatalok számára.

Zoltán felesége, Edit is mesélt magáról. Elmesélte, hogy hatéves koruk óta ismerik egymást: osztálytársak voltak, és közel laktak egymáshoz. Sokat játszottak együtt, jó barátok voltak, de közben a szerelem is lassan kibontakozott közöttük. Immár harminc éve házasok. Edit gyermekkoruktól kezdve ismerte a férje különleges hobbiját, mégsem volt egyszerű megszoknia, hogy egy-egy csata előtt, készülődés közben csatatérré válik az egész otthonuk. De igyekszik biztos hátország lenni, és támogatni őt mindenben. Időnként ő is részt vesz valamilyen hagyományőrzéssel kapcsolatos megmozdulásban, zsűrizik például minősítő versenyeken, vagy csak elkíséri a családot.

Szabó Sándor tárogatóművész

A Montázs esten fellépett Gyöngyösi Szabó Katalin versmondó, aki Váci Mihály: Még nem elég című versét mondta el nagyszerűen. Szabó Sándor tárogatóművész pedig a témához illő zenével színesítette az együttlétet! Még meg is énekeltette a közönséget, ami mindenkinek jólesett. Mindkét művésznek köszönet a közreműködésért! A Szkenderovics családnak pedig kitartást további céljaik elérésében! Gratulálunk nekik!

 

 

 

Hozzászólások