Ismerjük meg Gyémánt Ferenc zenészt, dalszövegírót, zeneszerzőt! – Kedves Ferenc, megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak. Hol és mikor születtél? Ki és mi indított el a zenei pálya felé?

1948. augusztus 29-én születtem Gyöngyösön Ez a születési helyem hivatalosan, szülővárosomnak azonban Pásztót tartom, hiszen ott éltünk születésemtől fogva. Sajnos, édesapám korán meghalt, így édesanyám egyedül nevelt bennünket a nővéremmel. Először ő kezdett zongorázni, majd 9 évesen iskolai énektanárunk javaslatára én is a hatvani zeneiskola és Rajeczky Borbála (Rajeczky Benjamin Kossuth- és Liszt-díjas zenetörténész húga) növendéke lettem. Négy év zongoratanulás után eltanácsoltak a zeneiskolától, mivel engem a tánczene érdekelt.

Onnantól autodidakta módon, a testvérem zeneiskolai feladatait felhasználva tanultam a zenét. Általános iskolai tanulmányaimat Pásztón fejeztem be, majd a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum diákja lettem. Itt érettségiztem 1966-ban. Másodikos koromban – az akkori divatnak megfelelően – hangszert váltottam, és gitározni tanultam. Az első zenekaromat 1964-ben alapítottam meg a kollégiumban. Érettségi után nem vettek fel egyetemre, ezért géplakatosként dolgoztam, és már zenéltem is, basszusgitároztam. A következő évben felvettek az esztergomi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumba, ahol először szaktechnikusi, majd üzemmérnöki oklevelet, diplomát szereztem 1971-ben.

Mikor kezdtél el a zenével komolyabban foglalkozni?

Főiskolás éveim alatt kóstoltam bele a vendéglátós zenélésbe. Először mint “beugrós” zenész, majd másodállásban. 35 évig műveltem is ezt a hivatást, természetesen munka mellett. 42 évig dolgoztam ugyanazon a munkahelyen, öntőként kezdtem, és nyugdíjba vonulásomig különböző munkaköröket bejárva, igazgatóként fejeztem be.

Mióta és milyen hangszereken játszol? Játszottál zenekarban is?

Zongorázom, gitározom és basszusgitározom, mindhárom hangszerből az OSzK-nál “B” kategóriás minősítést kaptam. Sok formációban játszottam, sok zenekarban.

Fellépés Dankó Szilvivel

Hogyan született az első dalszöveged? Manapság hogyan lep meg a múzsa?

Az első dalom úgy született 1969-ben, mint bárkinek. Nagyon szerelmes voltam. Az volt a címe a dalnak: Furcsán jöttünk össze. Aztán készült még 4-5 dal, de nem nagyon foglalkoztam a dologgal, mivel a vendéglátózás megkövetelte, hogy a futó slágereket játssza a zenész. Ez, hogy tanultam az új dalokat, nagyon lekötött, és a napi munka mellett kielégített! Mígnem jött az első “szívzűr”, és abba kellett hagynom az aktív zenélést. Így aztán a nagy szünet hozta, hogy magamnak sokat játszottam, és egy-egy ilyen játszogatásnál, ha kerekedett egy jó dallam, hát leírtam. Volt pop, tánczene és magyar nóta is.

Sok magyar nótát írtam, és hallgatókat, csárdásokat, mígnem 2002-ben a Szeretem a magyar nótát című dalommal a IV. Magyar Nóta Olimpián ezüstérmet nyertem. Egycsapásra ismertté váltam a nótaénekesek körében, ez pedig arra inspirált, hogy mind több dalt írjak. Soha nem kényszeresen, csak akkor, amikor az agyam “rákattant”. Ilyenkor egy-egy nóta percek alatt elkészült. A következő versenyen már arany- és bronzérmes dalaim voltak. 2012-ben elnyertem az “ Év magyar nóta szerzője“ címet, és a legmagasabb szakmai elismerést kaptam, az ARTISJUS DÍJ-at.

Fellépésen a barátaimmal

Mi megy könnyebben, a dalszerzés vagy a szövegírás?

A dalaim 90-95%-át úgy írom, hogy együtt születik szöveg és zene. Talán ezért is van könnyebb dolgom, mint azoknak a kollégáknak, akik vagy csak zenét, vagy csak szöveget írnak. Természetesen írtam én is zenét úgy, hogy más szerzőtársak a szöveget hozzá, és van pár dalom, amelynek a szövegét írtam, és valamely zeneszerző barátom írta a zenéjét. Ebből van kevesebb.

Amikor elkészül egy szöveg vagy dal, tudod már előre, hogy ki fogja elénekelni?

Természetesen nem tudom. Van olyan dal, amit úgy írtam, hogy tudtam, kinek írom, és az illető visszaadta, hogy nem kell neki. Pedig a szövege olyan volt, hogy más el sem énekelhette, mert csak éppen a neve nem volt az illetőnek beleírva. Aztán a dal – mivel nekem nagyon tetszett – egy új szöveget kapott, amit Grijnovitz Anikó így köszönt meg: – Ezt a dalt nekem írtad, ugye?

Le vannak védve a dalaid, ugye?

Természetesen az Artisjus-nál minden dalomat regisztráltattam, de vannak sajnos olyanok köztük, amelyeket megpróbáltak lenyúlni. Mert vannak ma is olyan előadók, akiknek megtetszik egy dal, műsorra veszik, megcsinálják a felvételt, és más címen mint saját dalukat regisztráltatják, és kiadják lemezen. Ilyenkor aztán bíróságon kell mindkét félnek helytállnia. Sajnos egyre gyakoriabbak az ilyen esetek! Sőt, most különösen a mulatós műfaj “sztárjai” közt egyre több az olyan, aki, ha ajánlok neki dalt, nem azt mondja, hogy köszönöm, hanem: – Műsorra veszem, ha úgy jelentjük be, hogy szerzőtárs vagyok. És ez szomorú! Mert a kalózterjesztés haszna mind az előadóké, a szerzőnek nincs tudomása arról, hogy hány példányt készítenek, és adnak el előadások alkalmával. Ezek után a lemezek után jogdíj nem folyik be, tehát a szerzői javadalmazás teljesen elmarad.

A családommal

Kérlek, mesélj a családodról!

A feleségem már nyugdíjas. Van egy leányom, ének-zene szakos pedagógus, és két gyönyörűséges unokám. Mindketten általános iskolába járnak még.

Bizonyára gyakran vagy éjszakába nyúlóan is távol a családtól. Ők hogyan élik meg a távollétedet?

Ilyen már rég nincs, mint említettem, az aktív zenélésnek jó ideje vége van. Amíg ment a zenélés, az nekem szórakozás volt, hisz csak azért csináltam, mert a zene az életem. A nejem úgy fogta fel, hogy azzal keresem meg a “kalácskára” valót, míg a civil munkámmal a kenyérre valót.

Van valaki a családban, aki talán majd továbbviszi azt, amit te elkezdtél?

Sajnos nincs, bár a lányom énektanár, de szemernyi exhibicionizmus sincs benne. Ehhez viszont kell az is, hiszen minek ír dalt az, aki az íróasztalfióknak ír? Az unokáim pedig sajnos nem tehetségesek a zenében.

Milyen terveid, céljaid vannak még az elkövetkezendő évekre?

Tervek? Az én koromban már nem igazán tervez az ember. Bár most volt a szülővárosomban egy szerzői estem, ahol megígértem Dankó Szilviának és a közönségnek, hogy még írok húsz évig Szilvinek dalokat, és akkor csinálunk megint egy hasonló műsort közösen.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet! Hogy stílusosan köszönjek el: Húrod pengjen, ének szálljon, élj sokáig, jó barátom!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások