A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum közös munkájának köszönhetően először láthatunk olyan kiállítást Magyarországon, amely a japán kultúra magyar művészetre gyakorolt hatását mutatja be a századforduló képzőművészeti anyagának segítségével. A kiállítás együttműködő partnerei a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum.

Csók István: Nők pávával (1917)

 

Japán két évszázadon át tartó elzárkózásának 1853-ban Matthew Perry amerikai sorhajókapitány flottája vetett véget. A szigetország számos kikötője megnyílt a nemzetközi kereskedelem előtt, így az 1850-es évek elejétől tömegesen áramlottak Európába a japán műtárgyak, Angliában és Franciaországban pedig megjelentek az első japán művészeti gyűjtemények.
A nyugati országokban – így Magyarországon is – a 19. század közepétől jelentkező, Japán iránti élénk érdeklődést és a japán művészet által inspirált műalkotásokat egységesen a „japonizmus” gyűjtőfogalommal illették. Japán alakok és motívumok díszítették a korszak divatos kerámiáit, a színpadokat a pillangókisasszonyok figurái népesítették be, s a kimonó nem hiányozhatott egyetlen úri hölgy ruhatárából sem. A „gésa” szó a magyar nyelvbe legkorábban beépült japán kifejezések egyike volt, ezért lett a mostani, magyar japonizmust bemutató kiállítás hívószava is.

Madaras imari-jellegű tál, 1875, keménycserép (Zsolnay Múzeum)

A japonizmus az interkulturális hatások történetének egyik legizgalmasabb fejezete. Példát mutat idegen kultúrák adaptálására, melynek során egy-egy ország hagyományos vagy elavult formavilágát megújítja, szemléletét átértelmezi, felfrissíti.
A japonizmus – ahogy a nyugati országokban jellemzően – Magyarországon is összetett jelenség volt, amely a stílus szintjén, valamint a jellegzetes témák és motívumok átvételében is széles körben jelentkezett. A buddhista tanok ismeretének köszönhetően jelen volt a szimbolikus intencióval készült művekben is. Nem játszott katalizátor szerepet, mint a 19. századi francia művészetben, hanem többnyire az impresszionizmus, posztimpresszionizmus és a szecesszió beáramlásával együtt, már kiérlelt művek integráns részeként ismerték meg a magyar művészek. Kiemelkedő volt a szerepe a szecessziós alkotások esetében, és az összművészet gondolatának megerősödésében.

Thorma János: Mezőn (Magántulajdon)

A december 16-tól látogatható tárlat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Várkert Bazár közös szervezésében jött létre.

A kiállítás kurátorai:

Dr Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója
Dr. Gellér Katalin művészettörténész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet
Dénes Mirjam művészettörténész, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteményének kurátora
Marosvölgyi Gábor művészettörténész, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány

Csontváry Kosztka Tivadar: Gém (1893 körül)

 

Látogatói információk:

Várkert Bazár Testőrpalota | 1013 Budapest, Ybl Miklós tér 2.
Honlap: www.kogart.hu | www.varkertbazar.hu
Nyitva tartás: kedd-vasárnap: 10.00-18.00

Forrás: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

 

Hozzászólások