„Inkább csillogjon hamis drágakő a hajamban, de igazi jótett a szívemben!” (Schiller: Ármány és szerelem)

Johann Christoph Friedrich Schiller 1759. november 10. – 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész. Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének. Több színdarabja a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, a balladái pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak. Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett.

Schiller drámája, az Ármány és szerelem 1783-ban íródott. A mű megírásakor Schillerből kikívánkoztak azok az indulatok és megaláztatások, amelyek ifjúkorában a herceg stuttgarti katonai akadémiáján torlódtak föl benne. Drámájában a főrangú Ferdinand és a polgári származású Luise szerelmének tragikus bukásában a német kisfejedelemségek feudális urainak romlottságát a polgárság kiszolgáltatott sorsával állította szembe.

“Az erény tiszteletet követel még rongyokban is.”

Ma már a német irodalom egyik legjelentősebb darabjának tekintik. A polgári színmű cselekményének fő mondanivalója, hogyan kezdi ki és teszi tönkre az intrika és ármánykodás a szerelem beteljesülését a nemesi származású Ferdinánd és a középosztálybeli Lujza között. Az egyéni érdekek és a szubjektív érzések a mozgatórugói a drámai cselekménynek, ami végül katasztrófához vezet.

Schiller szomorújátéka a 18. század végéről fest korhű képet, érvényessége azonban máig megkérdőjelezhetetlen. A német drámairodalom legnépszerűbb darabját 1795-ben városunk szülötte, Kelemen László társulata szólaltatta meg magyarul, s most a róla elnevezett Kamaraszínházban kerül bemutatásra. Forgách András 2009-es fordításában a hatalom öntörvénye, a romlott és ármánykodó szolgalelkű emberek, a szerencsétlen szülők és az esetlen szerelmesek alakjai maiak lettek.

SZEREPOSZTÁS
• Von Walter, miniszterelnök: KOCSIS PÁL
• Ferdinánd, Von Walter fia: ADORJÁNI BÁLINT
• Wurm, a miniszterelnök titkára: ZAYZON ZSOLT
• Miller, városi zenész, csellista: DUNAI TAMÁS
• Millerné, a csellista felesége: CSAPÓ VIRÁG
• Lujza, Miller lánya: MÄRCZ FRUZSINA
• Lady Milford: BOGNÁR GYÖNGYVÉR
• Sophie, Lady Milford kegyencnője: DECSI EDIT
• Von Kalb, udvarnagy: FERENCZ BÁLINT
• Komornyik, a hercegi udvarból: SIRKÓ LÁSZLÓ
• További szereplők: FAZAKAS GÉZA, HEGEDŰS ZOLTÁN, SZOKOLAI PÉTER, DOMÁN DALMA, VARGA LOTTI

• Rendező: RUSZNYÁK GÁBOR
• Díszlettervező: KHELL ZSOLT
• Jelmeztervező: TIHANYI ILDI
• Súgó: ARATÓ ANDREA
• Ügyelő: BERKI ZOLTÁN
• Rendezőasszisztens: VÁRI JÁNOS

Zenekar: BENEDEK PÉTER, KISS DÁNIEL, MÉSZÁROS ORSOLYA, PUSKÁS GYULA, TÓTH JÁZMIN

A “Van, aki vár” című dal szerzői: Forrai György és G. Dénes György. A jól ismert dal azt próbálja – kissé érzelgősen – elmondani a végén, hogy semmi, de semmi a világon nem éri meg, hogy tönkretegyük gyermekeink jövőjét, boldogságát. Csodálatos érzés boldognak látni a gyermekeinket, és az irántunk való szeretetük mindennél többet ér!

 

W. E. 

 

 

Hozzászólások