Gaál József a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Szimikron Kft. tulajdonosa, Kecskemét egyik alpolgármestere. Vajon milyen út vezetett idáig? Gyermekkora, ifjúkora hogyan befolyásolta karrierje építését?

Gaál József, a Szimikron Kft. tulajdonosa és a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

Elmondhatom, hogy nagyon szép gyerekkorom volt. Nagy családban nőttem fel: édesanyámnak három testvére volt, édesapámnak kettő, és unokatestvéreim száma is igen jelentős. Igen szép emlékek számomra a nagyszülőknél tartott rendszeres családi összejövetelek. Vagy húsz-harmincan jöttünk össze mindig, és nagyon jó volt a hangulat, mert a legfontosabb volt számunkra egymás segítése, a problémák közös megoldása, a tiszta, szeretetteljes légkör. Azt gondolom, hogy az ember életében meghatározó a gyermekkora, és hogy milyen impulzusok érik. Ha még korábbra visszatekintek a múltba, elmondhatom, hogy az ősök Európa és a Kárpát-medence különböző területein éltek, a felmenőim között a német-osztrák vonalon kívül van felvidéki és erdélyi eredet is. Végül ide, Kecskemétre került mindkét család, és édesapám, édesanyám itt találkoztak. Szüleinktől is nagyon sokat kaptunk, Édesanyám és Édesapám is – az akkori nehézségek ellenére – mindent igyekezett megadni a testünk és lelkünk egészséges fejlődése érdekében.

Én eredetileg gépészmérnök vagyok, és nem tudok róla, hogy lett volna más is ilyen foglalkozású a családban, de apai ükapám például vízügyi mérnök volt, a nagyapám pedig mezőgazdasági mérnök. Anyai nagymamám gyógyszerész volt, de voltak a felmenőim között katonák és papok is, tehát egy értelmiséginek nevezhető családról van szó, nagyon komoly gazdálkodói háttérrel. Sajnos, a háború elvitte a gazdaságot, pedig a nagyapám volt az első kecskeméti pinceszövetkezet egyik megalapítója és tulajdonosa. Gaál dédapám bankár volt, az első kecskeméti takarékszövetkezet igazgatójaként. Az agrár szakmai vonalat az öcsém képviseli, ő kertészmérnök lett, és ma is ezzel foglalkozik igen szép sikerrel.

A nagyszüleimhez nagyon szép emlékek kötnek, hiszen sok időt töltöttünk együtt, főleg a nyári szünetben. A természet szeretete és a gazdálkodás kedvelése is innen eredeztethető. A választott szakmám mellett mindig volt szőlőm, gyümölcsöst műveltünk. Ma már csak egy kisebb méretű kert maradt. Akárcsak Márai, szeretném, ha idősebb koromban többet tudnék ezzel foglalkozni.

Szüleimmel és testvéremmel

Milyen iskolákba járt?

Kecskeméten a Katona József Gimnáziumba kerültem. Matematika tagozaton tanultam, de kicsit beszippantott a sport, a röplabda. Talán jobban, mint kellett volna, bár nagyon komoly élményeket szereztem a sportolás során. Sok érmet szereztünk, bajnokságokat nyertünk. Sokszor visszaköszönnek ezek az emlékek, és erőt adnak nehéz helyzetekben. Jó visszaemlékezni arra, hogy ha az ember valamit elhatároz, küzd érte, akkor meg tudja csinálni.

A Dr. Sárkány Ernő által tanított heti 7 matematika óra a logikus gondolkodáson kívül arra predesztinált, hogy továbbra is reál tanulmányokat folytassak. Ehhez járult még kiváló menedzser-pedagógus osztályfőnököm, Dr. Fodor István (Csiszta) által belénk plántált fizikatudás és az életre felkészítő sok praktikum. Így alakult ki a mérnöki pálya iránti érdeklődésem. Egyetemre készültem, de a sport miatt nem tudtam megfelelően felkészülni, ezért a kecskeméti GAMF-ra kerültem (Gépipari és Automatizálási Főiskola). Tanáraimnak köszönhetően sok tudást szereztem itt, de később továbbtanultam. Ekkor már a SZIM kecskeméti gyárában dolgoztam, és gazdasági vonalon képeztem magam. A Külkereskedelmi Főiskolán szereztem újabb diplomát, majd az angol középfokú nyelvvizsgát, és így egy komplexebb rálátásom volt a vállalat tevékenységére.

Hogyan alakult a karrierje a tanulmányai elvégzése után?

Ahogy említettem, a SZIM kecskeméti gyárában kezdtem el dolgozni üzemmérnökként. A vállalatot képviselve, életem első jelentősebb külföldi útján részt vehettem 1986-ban Kínában egy hétig tartó szakmai programon. Több szempontból is óriási élmény volt ez az út, ami még nagyobb lendületet adott a munkámnak.

Szakirányú tanulmányaimat Japánban szerzett tudással egészitettem ki. Egy “production management” szemeszteren vettem részt Kobajashi professzornak, a sapporoi egyetem tanárának vezetésével a hokkaidoi városban. A just in time, 5s, kaizen és más korszerű módszerekről kaptunk elméleti és gyakorlati képzést, mely során többek között az Isuzu motorgyárában és a Toyota autógyárban is tanulmányoztuk a japán termelés szervezést.

Közben bekövetkezett a rendszerváltás, ami nagyon komoly recesszióval járt együtt. Ekkor történt a Szovjetunió felbomlása, a jugoszláv háború eseményei, s a változások hatására az akkori állami vállalat, ahol dolgoztam, atomjaira esett szét. A kecskeméti gyáregységben megmaradt az akkori két fő tevékenység, a közúti haszongépjármű járműfékgyártás, sőt nagyon szépen fejlődött a jól ismert Knorr-Bremse tevékenységeként, amely azóta meg is vette teljes egészében ezt a részleget.

A másik része, a precíziós gépelemgyártás a Szimikron Kft. keretében működik 1992 óta. 1989-ben a vállalat budapesti vezetősége – politikai döntés hatására – részvénytársaságokká alakította az akkori állami vállalat hét gyárát. Így létrejött Kecskeméten is a SZIM Precíziós Gépelemgyártó Részvénytársaság, illetve egy másik vállalatként – részben a Knorr részvételével – egy kft., ami a háttérben már előkészítette a későbbi privatizációs folyamatokat. Ahogy megalakult e részvénytársaság, rövidesen csődbe is jutott az ismert gazdasági folyamatok hatására és a piacok összeomlása miatt.

A cég vezetése eltervezte a végelszámolást, de az alapításkor a vállalatra rakott terhek miatt erre már nem volt kellő fedezet, ezért hamarosan megindult a felszámolási eljárás. Mivel volt egy nagyon jól összeszokott szakmai csapat, nem szerettük volna, ha megszűnik ez a műszaki kultúra. Én vezettem a kereskedelmi tevékenységet, ismertem a konkurenciát, ezért megkerestem őket, hátha sikerül valamilyen együttműködést kialakítani, és megmenteni a vállalatot. Világszerte akkora volt a recesszió, hogy nem volt rá komoly érdeklődés. Ezért úgy döntöttünk, hogy mi magunk működtetjük a Szimikron kft-t, összegyűjtve és beleinvesztálva családunk minden pénzét.

Itt meg kell említenem Kertész József társamat, kollégámat, aki végelszámolóként segített bennünket. A végén be tudtunk vonni magánbefektetőt, és így tudtuk egyben tartani a kft-t. Előbb öten, ma négyen vagyunk tulajdonosok benne. Azt mondhatjuk, ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre, hogy sikeresen tudtuk működtetni és továbbfejleszteni a gyárat. 28 fővel indultunk a régi gárdából, ma már 55-56 fővel dolgozik a cég, és van egy nagyon stabil piaca.

          Golyósorsók, tokmányok

Pontosan mit gyártanak?

A legfőbb termékünk a golyósorsónak nevezett gépelem, ami egyesíti magában a szőlőprés menetes orsó részét és a golyóscsapágy funkcióját: az orsók között golyók futnak, s ez biztosítja, hogy pontosan, finoman lehessen vele mozgatni különböző gép-részegységet. Ez az egyik legáltalánosabban használt mozgató gépelem a szerszámgépgyártásban, a robotikában, a csomagolástechnikában. Alkalmazzák még sok más helyen, például a járművek kormányművében vagy a repülőgépek fékszárny-mozgatásánál. Sok helyen a hidraulikus mozgatást váltották ki vele. A rendszer akkor tud működni, ha nagyon pontos. Ezért nagyon precíz, századmilliméteres pontosságú megmunkálást igényel.

Ehhez szükség van egy klimatizált üzemcsarnokra, hiszen az acél hőtágulása miatt csak így tartható a szükséges pontosság. Tehát ez a fő termékünk, ezt értékesítjük a nyugat-európai piacokon, de például Oroszországban is vannak kapcsolataink. Ezen kívül több más olyan precíziós terméket is gyártunk, amely a gépparkunkon elkészíthető. Meg kell említenem azt a fejlesztési projektet, amit a Miskolci Egyetemen Dr. Tajnafői József professzor úr találmánya alapján közösen fejeztünk be, fejlesztettük és gyártottunk le egy termékcsaládot két kutatásfejlesztési pályázat segítségével.

Ez egy hidraulikus működtetésű esztergatokmány, a CNC esztergáknak egy fontos részegysége. Ennek a tokmánynak az az újdonsága, hogy a tokmánypofák átállítását a gép automatikusan, a vezérlő által beprogramozott módon tudja elvégezni emberi kéz érintése nélkül. Ezzel nyertünk két nemzetközi kiállítási nagydíjat is. A tokmányok értékesítése elindult, bízunk benne, hogy nagyobb sikereket is el fogunk érni a következő években.

Ha jól értem, akkor ez szabadalmaztatott találmánya.

Igen, a megoldást közösen szabadalmaztattuk a professzor úrral, és a műszaki megoldás szabadalmi védettséget élvez.

Kanyarodjunk vissza a fiatalkorához és a magánéletéhez! Mikor és hol találkozott a jövendőbeli feleségével, és hogyan alakult a családi életük?

Én a Városi Mozi mellett lévő utcában nőttem fel. Érdekes körülmények között laktunk. Ez egy régi ház volt, amelyben négy család is lakott, a ház fel volt osztva kisebb lakásokra. Visszagondolva elég kezdetleges helyzet volt: nem volt csatorna, ezért fürödni csak óvatosan lehetett, különben a kis emésztőgödörből kiömlött a fürdővíz az udvarra. A puritán körülmények ellenére volt szépség is az ottani életünkben: sok gyerek lakott az utcánkban (a Károlyi utcáról van szó), és mi rendszeresen összejártunk, hogy az utcán jókat focizzunk. Játékunkat csak a közelben lévő rendőrség új motorkerékpárjai zavarták meg, amelyeket ott próbálgattak a rendőrök az utcában iszonyatos sebességgel.

1975-ben, amikor a Széchenyiváros már javában épült, a szüleimnek sikerült ott lakáshoz jutniuk. Nagy élmény volt oda beköltözni, hiszen a korábbi körülményekhez képest összkomfortos, kényelmes lakáshoz jutottunk. A feleségemék is ott laktak a közelben. Gyakran találkoztunk, aztán az lett belőle, hogy a végén összeházasodtunk. A feleségem egyébként a KÖJÁL-nál dolgozott, jelenleg a munkavédelem, tűzvédelem, környezetvédelmi területen tevékenykedik. Ezt a szakmát választotta és tanulta, több helyen is kamatoztatva a tudását, ma is ezen a területen dolgozik.

Gyermek a családban?

Egy fiunk van, Zsombornak hívják. Igyekeztem őt – nem túl erőszakosan – befolyásolni: próbáltam neki a Szimikronban bemutatni a gépész szakma szépségeit. Ő is a Katona József Gimnáziumba járt, és tizedikes korában fogalmazódott meg benne, hogy építész szeretne lenni. Végül is örültem neki, hiszen ez is egy szép szakma. A felmenőim között is volt építész: Domby Lajos, a Református Gimnázium egykori tanára részt vett az Újkollégium tervezésében.

Zsombor azóta már végzett építészként Budapesten dolgozik. Amikor elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, nem volt könnyű elhelyezkednie, mert nemrégiben az építészet nagyon komoly károkat szenvedett a gazdasági recesszió miatt. Ma már ez olyan szinten megváltozott, hogy úgy tűnik, az építészekből is kevés van. Építész és tervező művész diplomát kapott. Gyakorlatilag annyi a különbség az építészmérnök és közöttük, hogy kevesebb statikát és műszaki tárgyat tanultak, viszont a belsőépítészetből és építőművészetből többet kaptak.

Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével

2000 óta a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Milyen feladatokkal jár ez a tisztség?

Szakmai kapcsolatok, ismerősök révén kerültem be a Kamara vérkeringésébe a ’90-es évek közepén. Részt vettem az egyes kamarai bizottságok munkájában. Rövidesen fölkértek a gazdaságfejlesztési bizottság munkájának vezetésére. Tudni kell, hogy akkor kötelező tagságú kamarai rendszer volt, ami elég jelentős bevételeket hozott a Kamarának ahhoz, hogy a vállalkozások fejlesztését támogassa. Ezt a bizottságot vezettem én. Pályázni lehetett különböző támogatási összegekre, és a bizottság döntött ezekről, majd mi felügyeltük a végrehajtást is. Ez nagyon izgalmas és szintén szép időszak volt.

Az 1997-es kamarai választások során beválasztottak a Kamara elnökségébe. 2000-ben megszűnt a kötelező kamarai tagság, de egyúttal új választásokat írtak ki, és ekkor megkerestek, hogy vállaljam az elnöki teendőket. Aludnom kellett néhányat rá, de végül is igent mondtam. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mit vállalok, és elképzelni sem tudtam, hogy működik majd az egész rendszer. Ez egy nagyon komoly csapatmunka, és azt hiszem, hogy nem csináljuk rosszul. Konstruktív, jó képességű vállalkozásvezetők jöttek össze a Kamara elnökségében, vezetőségében, jól tudunk együttműködni. A siker is közös. Nagyon sok változás is történt azóta. Ma azt lehet mondani, hogy a Bács Megyei Kamara nagyon jó helyen áll országos szinten, az eredményeit tekintve ott van a dobogón (természetesen Budapestet nem számítva).

Ennek kapcsán – mint megyei elnök – bekerültem az országos kamara elnökségébe is, míg aztán ott is felkértek, hogy vállaljam el az ipari terület alelnökségét. Végül ezt is elvállaltam, mert úgy gondoltam, hogy ezek a területek eléggé összefüggnek, nem jelentenek túl sok többletmunkát. Nagy átfedés van a különböző posztjaim és tennivalóim között, és nagyon jó kollégákkal dolgozhatok együtt. Sokféle dologgal foglalkozunk: a beszállító programoktól kezdve a különböző törvénymódosító javaslatokig, melyeket gyakran el is fogad az országgyűlés, így aztán vannak sikerélményeink is.

Eskütétel a közgyűlésen – Dr. Szeberényi Gyula Tamás, Mák Kornél, dr. Homoki Tamás, Gaál József alpolgármesterek és Szemereyné Pataki Klaudia polgármester

Nincs olyan megrakott szekér, amelyre ne férne még… Így került Gaál József vállára az önkormányzati választáskor egy alpolgármesterség Kecskeméten…

2014-ben, az önkormányzati választások előtti nyáron kaptam a megkeresést, hogy ha megfelelően alakul a választás eredménye, tudnám-e támogatni a gazdaságfejlesztés területét az önkormányzati munkában. Ez megint egy pár nap gondolkodást igényelt. Arra gondoltam, hogy milyen sokféle dolgot teszek a gazdaságért, az iparért a kamarai munkám során, de kifejezetten Kecskemét városáért nem tettem olyan sok mindent. Ez a gondolat sokat nyomott a latban. A másik érvem az volt, hogy ez megint egy nagy átfedéssel működő terület, mert amit alpolgármesterként végzek: a gazdaságfejlesztés, a vállalkozások, a szakképzés – ezek nagyrészt összefüggenek a kamarai feladatokkal. Sok közös projektünk van a fejlődőfélben lévő egyetemmel is. Nagyon izgalmas dolgok ezek. Sok időt és energiát elvesz, de szeretem csinálni.

Időnként komoly időbeli terhelést jelentenek ezek a feladatok, de kiváló kollégákkal tudok együtt dolgozni minden területen, és feszes időbeosztással, koordinációval megoldható. Itt is azt mondhatom, hogy az önkormányzatnál pozícióban lévő munkatársak, a város vezetői nagyon jó szakemberek és kollégák. Nagyszerű kapcsolatot sikerült kiépíteni velük, és a problémákat egy emberként, együtt oldjuk meg. Az alpolgármesteri feladatkör önmagában is szép, de most különösen izgalmas, amikor Kecskemét olyan hihetetlen fejlődésen megy keresztül, ami évszázadonként egyszer következik be.

Jó a kapcsolat a Pallasz Athéné – most már Neumann János – Egyetem vezetésével

2009-től ön a Kecskeméti Főiskola (most már egyetem) címzetes főiskolai docense. Tanít még itt?

Igen, most már egyetem, augusztus 1-től új neve lesz: Neumann János Egyetem. Régen volt már, hogy órát tartottam ott. Kaptam ugyan felkéréseket, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni sem az óraadásban, sem a vizsgáztatásban. Pedig szívesen tartanék órákat, ha lennének életemben csöndesebb időszakok, mert embereket tanítani csodálatos dolog.

Munkájáért kapott elismeréseket, díjakat. Melyek ezek?

Nos, jólesik az embernek, ha elismerik a munkáját. Az MKIK (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) Elnöki Aranyéremmel az elnök úr elismerte, hogy a munkám a Kamarában eredményes volt. Az innovációért, a műszaki fejlődésért való Eötvös Lóránd-díjat szintén a Kamara javaslatára kaptam 2007-ben a gazdasági és közlekedési minisztertől. Ez is jelentős elismerés, büszke vagyok rá.

Milyen további céljai vannak az elkövetkezendő évekre?

Szeretném folytatni az eddigi tevékenységeimet. Számomra a Szimikron a legfontosabb bázis, ami mindig biztos hátteret adott. Nagy kihívások előtt van a cég. A gazdasági átalakulások nagy lehetőségeket rejtenek, ahol a Szimikron a termékeivel beszállítóként jelen lehet. Jól összeszokott gárda dolgozik együtt. A fiatal kollégákat is bevonjuk a cég vezetésébe, a napi operatív feladatok elvégzésébe. Az is fontos a számomra, hogy később a fiam valamiképpen felügyelje a céget, átvegye tőlem, és az jól működjön annak ellenére, hogy Zsombornak más a végzettsége.

Jövőre lesz Kecskemét 650 éves, és van egy ezzel kapcsolatos álmom, vágyam. Szeretnék összehozni egy olyan műszaki, gazdasági kiállítást, ami bemutatja a város iparának a múltját és jelenét, és picit talán a jövőjét is. Nagyon sok írásos és tárgyi emlékünk is van ezzel kapcsolatosan. A munka elkezdődött, és remélem, egy napon be tudjuk mutatni a nagyközönségnek is ezeket az érdekességeket.

Kedves elnök úr, alpolgármester úr, sok sikert kívánok valamennyi tevékenységéhez, sokrétű és sokszínű munkájához!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások