“Csak az ismeri föl az igazságot, aki a lelkét mások lelkében, és a mások lelkét a sajátjában fölismeri. Ez a mindenható lélek fohásza minden egyes ember szellemében.” (R. Tagore)

egyuttmukodes

 

Együttműködni egymással, együttműködni Közös Teremtőnk szándékával egy egész életen át tartó lelki érést jelent. Az együttműködés egyszerű belátáson alapul: az ember egyedül sokkal kiszolgáltatottabb, mert

 

“nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki társat, hozzáillőt”. (1 Móz. 2. 18.).

 

Ahogy a közmondások is tartják: több szem többet lát, több kéz többet bír. Az együttműködéshez közös célra van szükség, amit mindenki elfogad. Már a legkisebb emberi közösség , a család is csak együttműködve életképes, erős.

Ahogy Dávid énekli a 133. zsoltárban:

 

“Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!”

 

A legmagasabb együttműködés a szeretet, ami azért még egy családban sem könnyű, hát még a nagyobb közösségekben. “Helyezd a kapcsolatteremtést az értékrended csúcsára és szervezd köré az életed!” – így foglalja össze Brian Tracy.

Azonban sokszor nem kell szeretnem valakit, hogy együttműködjem vele, egyszerűen közös az érdekünk, hogy egy tevékenységben támogassuk egymást.

 

Garai Gábor: Artisták

Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó pólusán függ
s forog a nő – feszül a száj!
Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
tömör csönd s véletlen halál.

Micsoda egymásrautaltság
leng itt ég alatt, föld felett,
micsoda gyakorlott makacs vágy
ment s kockáztat két életet!

Milyen figyelemben forognak
s mily fegyelemben, tudva: csak
együtt szállnak, ha egyikük vét,
mindketten aláhullanak !…

Ó, ha így tudnánk összefogni
egymásra bízott szeretők,
mintha folyton fönn-szállva, mintha
folytonos zuhanás előtt!

Ó, ha közös dolgok tevői,
így tartanánk egymást, ilyen
végzetes bizalommal egymás
fogában s idegeiben!

Ezrekbe fogódzók, ha hittel
mondanánk, mint ők odafönn
élik, hogy: a másik ügyéhez
egész létemmel van közöm!…

Forog, forog a nő a férfi
foga közt – tompul a zene,
csak dob kopog. – Valami gyors vég,
bármi föloldás kellene!

No most!… Földet ér a mutatvány.
Fönt már a taps függönye leng.
S ők ketten egyetlen groteszk bók
szobrában állnak idelent.

 

 

Maxwell aforizmája szerint: A másokkal való együttműködés olyan, mintha előnyt adnál magadnak a versenyben. Ha a számos különféleség közös alapot és célt talál, nagy dolgok születhetnek. Mindenki megőrzi benne önmagát — de egy irányba húz. Ez a fejlődés útja az élet minden színterén.

Ez az alapja a számtalan szövetkezés, egyesülés, társulás, konföderáció, partnerség, koalíció, liga megalakulásának és határozott ideig tartó működésének, melyben a kapcsolódó társak között összetett viszonyok is kialakulhatnak.

 

Az ókori római M. Agrippa meséje a testrészekről ad példát.

Elegük lett abból, hogy a gyomor mást sem tesz, csak elnyeli munkájuk gyümölcsét. Elhatározták, hogy a fej nem figyel, a láb nem jár utána, a kéz nem emeli a szájhoz a táplálékot, a fogak nem őrölnek, a torok nem nyel. Remélték, ez majd munkára serkenti a gyomrot. Ám csak azt érték el, hogy mindannyian halálosan legyöngültek. Megértették, hogy ha egymásért dolgoznak, saját jóllétükért is teszik.

 

 

egyuttmukodes1

A társadalom a kis közösségekből szerveződött egyre bonyolultabbá, közös nyelvvel, vallással, kultúrával, és nem magától, hanem harccal, munkával, közös erőfeszítéssel. A természettel, a teremtett világgal való együttműködés pedig mára kényszerítő szükség lett.Isten keresése sem egyedül történt-történik. A hívők, az aszkéták olykor még a remeték is csoportokat, rendeket, testvéri közösségeket alapítottak azonos világképük alapján.

 

A Fölöttünk Valóhoz a kötődésünk kétféle, írja Krishnamurti: az utunk lehet a kiscicáé vagy majomé.

“A kismacska kíváncsian távolabb-távolabb megy az anyjától. Ha veszélyt érez, ha bajba kerül, nyávogva jelt ad, s az anyja azonnal utána rohan, segíti, vigasztalja – és újra kalandozni engedi. A kismajom mindig az anyja testébe kapaszkodik, minden tevékenységben részt vesz, de neki kell erősen kapaszkodnia, hogy le ne essék. Így mindent megtanul, abban a biztonságban, amit az anyja teste nyújt. Mindkét út a célhoz vezet, csak legyünk tisztában azzal, mi melyiken járunk.”

 

To’Piro

(Illusztrációk: Antalffy Yvette)

Hozzászólások