Libor Zoltán: Fidófüzet című apa-lánya könyvének zenés bemutatóján jártam a kecskeméti Kóborló Könyvesboltban. A zenei aláfestést Tamás Korb szolgáltatta. A bemutató után Libor Zoltánnal beszélgettem.

Hogyan és honnan jött az ötlet a Fidófüzet megírásához?

2011. augusztus 11-én egy új világ kapujához értem. Aznap született meg a kislányom, Lelle, akit én valamilyen ismeretlen oknál fogva Fidónak kezdtem hívni már szinte a kezdetek óta. Ezt azóta is csak én csinálom, mindenki más a nevén szólítja. Az apaság egy egészen új létformát jelentett, teljesen más dimenziókat nyitott meg előttem, olyan tájakat, amelyeket addig nem ismertem. Ez hatványozottan igaz lett akkor, amikor Fidó elkezdett beszélni.  Az egy minőségi változást jelentett a kapcsolatunkban. Onnantól kezdve rendszeresen és sokat kommunikáltunk, végre kétirányúan.

Rájöttem, hogy a legjobban gyerekekkel lehet a komoly dolgokról beszélgetni. Még nem rontotta meg a gondolkodásukat a felnőttség. Még tiszták és őszinték. Olykor kegyetlenül is. Nem ismerik a tabukat, ezért lehet velük beszélni úgynevezett „forró” témákról is. Halálról, szegénységről, autizmusról például. És ezeket a beszélgetéseinket elkezdtem közzétenni a facebookon. Mert úgy éreztem, fontos üzeneteik, tanulságaik vannak. Az ismerőseim pedig elkezdték olvasni őket. Egyre többen. Megfogalmazódott körükben többször is az igény, hogy gyűjtsük ezeket össze. Így kezdődött érlelődni az ötlet.

Amikor az ötlet megszületett, következett az alkotói folyamat. Hogyan kell ezt elképzelnünk?

Minden beszélgetés valóságos. Megtörtént. Úgy, ahogy le van írva. Ezeket a beszélgetéseket gyűjteni kezdtem egy külön mappában. Aztán ezekhez kerültek az olyan levelek, amelyeket például iskolakezdésre, apák napjára vagy anyák napjára írtam Fidónak. Később bekerültek a mappába az általunk írt mesék is. A mesék nagyon fontosak. Már egészen kicsi kora óta én olvastam fel neki a meséket. Később elkezdtem azokat átírni. Még később együtt írtuk meg a történeteket. Spontán, amúgy beszélgetés közben születtek meg ezek a mesék. Egyet-kettőt beletettünk a közös füzetünkbe is. Az illusztrációt Fidó rajzaiból, illetve közös fotóinkból válogattuk ki .

Milyen üzenete van a Fidófüzetnek az apákhoz, a lányos apákhoz, egyáltalán, a szülőkhöz?

Azt hiszem, hogy ez egy nem kellően értékelt kapcsolat az irodalomban. Egy csoda. Mágikus kötelék van közöttünk. Egy olyan kapcsolat, amely egyfajta soha el nem múló szerelem. És mint minden szerelmet, ezt is ápolni, gondozni kell. Például beszélgetéssel, játékkal, mesékkel.
Nagyon fontos, hogy figyeljünk oda a gyerekekre. Tiszteljük meg őket azzal, hogy komolyan vesszük őket. Legyünk nyitottak és kíváncsiak rájuk. Gyermeknek lenni jó. Apának lenni is jó. Az apa-lánya kapcsolat pedig egy igazi csoda! Tegyünk érte, hogy az maradjon, örüljünk neki, és élvezzük ki minden pillanatát.

Ki működött közre a Fidófüzet létrehozásában?

Ezt a kis füzetet amolyan szerzői kiadásban publikáljuk. Nincs mögöttünk sem kiadó, sem támogató. Mi magunk finanszírozzuk, mert hisszük, hogy fontos ügy. A „tettestársunk” Nagy Zsuzsanna Katalin, az EcoChoice – Füzet nélkül soha tulajdonosa. A Fidófüzet újrahasznosított papírból, kézzel készült, abszolút egyedi kiadvány.

Köszönöm a beszélgetést!

 

Képek és interjú: Pető Istvánné

 

 

Hozzászólások