,, Génjeinkben beépült ősi hév, szilaj küzdőerő és ritmus, lélek táplálta hajtóerő, ez a magyar virtus.” (Kovács István József)

Nem is olyan régen ismertem meg egy nagyszerű embert. Nagy örömömre Ferenc Sándor Samu vállalta, hogy interjút ad számomra. Megkértem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.

 

ferencsamu4

 

Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra?

Debrecenben születtem, iskoláimat is ott végeztem. Három testvéremmel, szüleimmel egy közös nagy udvarban éltünk, ahol sokgyerekes családok gyerekeivel nőttem fel. Ahol mindennaposak voltak a mindenféle játékok! Nagyon sokat tanultunk a nagyobb társainktól, csibészséget és jó dolgokat is. Ha lehetett, szinte reggeltől estig együtt voltunk.

Honnan a sport szeretete? Bizonyára örökmozgó gyermek voltál, hogy a testnevelési főiskolát választottad?

Az általános iskolában bármilyen sportesemény, iskolák közötti verseny volt, arra mindig jelentkeztem, csakhogy ne az iskolapadban szenvedjek! Édesapám a Bástya nevű focicsapatnál dolgozott, és az ő segítségével láthattam Debrecenben testközelből az Aranycsapatot focizni! Óriási élmény, sőt csoda volt, hiszen Grosics Gyula kapuja mögött labdaszedő gyerek lehettem! Szerintem nagy lökést adott ez az élmény a további életemben! Kedvenc tanárom, Kapitány Ferenc tanár úr pedig szinte naponta mondogatta, hogy a Testnevelési Főiskolán a helyem. Igaza lett!

 

ferencsamu1

 

Hol tanítottál, és ma hol edzed a jövő nemzedékét? Mi a véleményed a mai ifjúság állóképességéről? Tanítványaid közül került valaki erre a pályára?

Tatabányán kezdtem tanítani a Kodály Zoltán Zeneiskolában, 7 évig dolgoztam ott! Majd két évig szünet állt be a tanításban, mert az NB I-es női kézilabda csapatnak lettem a vezetőedzője! Tatabányán éltünk 2O évig, 1987-ben pedig Budapestre hívtak tanítani a Mérnök utcai Általános Iskolába. Egészen nyugdíjas koromig itt tanítottam! A mai gyerekeket nagyon sok más hatás éri, az iskolák versenyrendszerben tanítanak, és kevesebb időt fordítanak sporttevékenységre! 45 év tanítás után természetesen sok tanítványom került hasonló pályára úgy a sportban, mint a pedagógusi pályán. Nagyon sok élsportoló, olimpikon került ki a kezem alul, nagyon nehéz lenne felsorolni őket.

Mikor voltál az NB I. játékosa? Milyen eredményeket értetek el? Van olyan kedves élményed, amelyre ma is szívesen emlékszel vissza?

A TF NB I-es csapatában már elsőéves koromban, az első bajnoki mérkőzésen kezdő kapusként álltam a kapuban! Nagyon jól emlékszem, hiszen az első NB I –es mérkőzésem 19-19-es döntetlennel végződött a Martfű SE ellen. Nagyon szép 4 év volt, szinte minden évben az első hat között voltunk. TF után Tatabánya következett, ahol 11 évig játszottam a Tatabányai Bányász NB I – es csapatában. A legszebb sikerünk az volt 1974-ben, amikor először vidéki csapatként magyar bajnokok lettünk! Addig mindig Budapesti csapatok nyertek! Azután megnyertük a Magyar Népköztársasági kupát, és sok jó helyezést értünk el a bajnokságokban.

 

ferencsamu6

Iskolai kézilabdacsapat edzőjeként Fülöp Péterrel

Németországban játszottunk barátságos mérkőzést, ami számomra azért volt szép emlék, mert 3O percen /egy félidőn/ keresztül nem tudott az ellenfél gólt lőni nekem! Nagy ünneplésben részesültem! O-s félidőt teljesíteni csak itt sikerült, soha máskor!

Úgy tudom, hogy még ma is nagyon fontos számodra a mozgás.

Igen, jól tudod. A mai napig rendszeresen, heti négy alkalommal is edzek. Nekem lételemem a mozgás.

Hogyan és mikor kerültél Szigethalomra? Milyen kötődéseid vannak Tatabányához?

A feleségem, Szekeres Andrea révén, aki csepeli, – együtt végeztünk a TF–en /17 évig játszott NB I–Ben/ –  tudtunk Budapestre jönni. Csakhogy nem sikerült itt lakást vennünk, mert ahhoz 5 évig budapesti lakosnak kellett volna lennünk a szabályok szerint! Kényszerhelyzet volt, csak Szigethalmon tudtunk lakást venni 1987-ben. Következett mindkettőnk számára kb. 25 éves ingázás! Tatabánya számomra csodás volt! A kislányom is, a fiam is Tatabányán született. Rengeteg tanítványom, sok jó barátom van ott, nem is beszélve a sok jószívű BÁNYÁSZ emberről! Én is tatabányainak vallom magam!

 

ferencsamu2

Magyar Népköztársasági Kupa – 1969

Mikor kezdtél el festeni, zenélni és énekelni?

Festeni csak 22 éve kezdtem, zenélni és énekelni már a TF elvégzése után, körülbelül 35-4o éve!

Talán kezdjük a festészetnél. Milyen technikával dolgozol? Van kedvenc témád? Kiket kedvelsz a festészetben?

Csak olajjal dolgozom, kevés előrajzolás szénnel, majd egyből jön a téma! Természetesen azt festem meg, ami tetszik, és amit kérnek tőlem. Kedves témáim: a víz, a tenger és a mediterrán tájak. Kedvenceim főleg Claude Monet és Van Gogh.

 

ferencsamu5

Egyik festményem

Zene, zene, zene… Tudom, hogy nagyszerűen gitározol, szájharmonikázol. Játszol más hangszeren is?

Én azt mondanám: A zene és a sport elválaszthatatlanok! Sohasem tanultam zenélni, autodidakta módon próbálkoztam. Sporttáborok, gyerektáborok, kirándulások voltak a tanítómestereim! Szerettem énekelni, és a gitár jó volt hozzá, így megtanultam játszani rajta. A szájharmonikázás pedig gyerekkori hangszerem, bátyám rozzant, szétesett harmonikáin tanulgattam! Sajnos, más hangszeren nem játszom, de bármilyen hangszert imádok hallgatni.

Az éneklésen kívül foglalkozol még más egyébbel is? Esetleg dalszerzés, szövegírás…

Nagyon szeretem a verseket, próbálkoztam is megzenésíteni, de szerintem arra születni kell!

Mit jelent számodra a barátság, a közös szórakozás, a zenélés a barátokkal?

Sportolóként mindig csapatjátékos voltam – zenésztársaim sokkal többet jelentenek, mint csapat, ők nagyon jó BARÁTOK is! Velük egész az életem.

 

ferencsamu3

 

2014 – A Gitárklub Alapítvány évzáró bulija

Kérlek, mutasd be a kedves családodat is!

Sport és pedagógus család vagyunk, mindenki NB kézilabdás múlttal rendelkezik! A feleségem testnevelő tanár, kitűnően zongorázik és abszolút hallással rendelkezik. A fiam testnevelő tanár, a kislányom Külkereskedelmi Főiskolát végzett, ő nem pedagógus! Három gyönyörű unokám van: a 9 éves Zsófika, a 6 éves Zalán és a 2 éves Viktória.

Van olyan álmod, amelyet szeretnél, ha valóra válna?

Hiszek abban, hogy az álom valóra válhat! Azt kívánom, hogy Zsófika nevű unokám lába meggyógyuljon, és egészséges legyen egész életében!

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Boldog vagyok, hogy ismét egy nagyszerű embert mutathattam be az olvasóknak. Remélem, hogy a novemberi jótékonysági estünkön szeretettel köszönthetlek a fellépők között.

Én is köszönöm a beszélgetést, kedves Éva! Ígérem, ott leszek!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások