,,Még élnek az éjben a kék színű álmok,
még játssza dalunkat a bús hegedű,
de hűs szelek súgják, hogy vége a nyárnak,
halkul a dal, és a szív keserű.”
(Részlet: az Édes szeptember című verséből)

Kedves Miklós, mutatkozz be az olvasóknak, kérlek! 1948. július 18-án születtél szüleid nagy örömére. Mesélj előbb a gyermekkorodról és arról, hogyan váltál ilyen humánus, közkedvelt emberré. Mert külső szemlélőként én ilyennek látlak!

fazekas1

Szüleim fodrászok voltak, saját üzletükben élték az akkori Újpest kisvállalkozói életét. A Felszabadító hadsereg nekik is meghozta a felszabadulást: mindenüket államosította az új rendszer, és szinte semmi megélhetési mód nem maradt részükre, mint gyári munkásként elhelyezkedni. Édesapám kitanulta a hegesztő-lángedző szakmát, és munkát kapott a Budapesti Bányagépgyárban. Egész életében ott dolgozott, nem túl jó fizetésért, ezért Édesanyámnak is munkát kellett vállalnia.

Én viszont, mint főfoglalkozású három éves kisgyermek, nem voltam könnyű eset. Anyai nagyszüleim neveltek egy ideig, velük is éltem, de később már az óvodai nevelés is rám fért volna – tanulni, szokni egy kissé a közösségi életet. Ám ezt valahogyan én nem így képzeltem. A vége az lett, hogy nagyon rövid idő elteltével az óvoda – mint felforgató elemet – eltanácsolt. Egyetlen bűnöm az volt, hogy reggeltől estig torkom szakadtából üvöltöttem Édesanyám után, ezzel felforgatva minden óvodai fegyelmet, és ezen hozzáállásom hetek alatt sem látszott változni.

fazekas6Sütivel

Más lehetőség nem lévén, Édesanyámnak otthon kellett maradnia, ügyelve neveltetésemre. Otthoni munkát vállalt, ezzel megoldva, kiegészítve a család jövedelmét. Érdekes módon ekkor már nem hiányzott annyira Édesanyám – sokszor egész napra elcsavarogtam és ember nem volt, aki elő tudott volna keríteni, csak a hasam, mert az nálam is nagyobb úr volt néha. Viszont szépen haladtam az iskolai élet felé, mert – minden viselkedésem ellenére – már öt éves koromban, Édesanyámnak köszönhetően, remekül olvastam, betudva hatalmas érdeklődésemnek a kalandok, fantáziák, misztikumok világa iránt. Ezt viszont csak saját forrásból, otthon lévő – és egyre gyarapodó – könyveinkből tudtam kielégíteni. Esti mesékben is bővelkedett gyermekkorom – már amennyire fáradt szüleimnek erre még energiájuk maradt. Mai novelláimban is rendre megjelennek gyermekkorom mesealakjai, persze teljesen más köntösben, ám lelkük – s lelkem – azóta sem sokat változott.

fazekas5Rózsabimbóval

Iskolai éveim tragikus hirtelenséggel szakadtak kétfelé. 1956 októberében – a nagy gyermekparalízis járvány kellős közepén – különös, lázas fájdalom jelentkezett a jobb lábamban, amelyet az orvos egyértelműen a járványnak tulajdonított. Ezzel a gyanúval kerültem kórházba, ám ott kiderült, hogy – ki tudja, mitől – csontvelőgyulladásom volt. Ez a betegség – műtétek, egyéb járulékos betegségek kíséretében – végigvonult egész fiatalságomon. Ennek ellenére, néhány osztályt magánúton végezve, kitűnő eredményeket értem el az iskolában. Negyedik osztály végén még igazgatói dicséretben is részesültem, külön könyvjutalommal.

Miután addig is gyermekkorom nagy részét a kalandok foglalták le, ezek a kalandok egyre inkább kezdtek átalakulni, valahogyan könyv-formát öltöttek. Természetesen iskola, biciklizés, és egyéb nappali elfoglaltságaim mellett estéimet a könyvek foglalták le. Lassan tizenhat éves lettem. Ekkor újabb életveszélyes járvány ütötte fel a fejét a fiatalok között, úgy hívták: BEATLES! Ezt a járványt – amely pillanatok alatt világméreteket öltött – nagyon kevés fiatal úszta meg maradandó károsodás nélkül. Következményeként sorban alakultak a beat-zenekarok, és egy szép napon én is egy ilyen zenekarban találtam magam. Nevünk Kenyérpusztítók volt. Életem egyre inkább csodálatossá kezdett válni, ennél szebbről nem is álmodhattam.

fazekas2Egy kiránduláson

Melyik középiskolába jelentkeztél? A befejezése után próbálkoztál a továbbtanulással?

Szakközépiskolába iratkoztam, és a Könyves Kálmán Gimnáziumban jeles eredménnyel le is érettségiztem. Szakmám finommechanikai műszerész lett. Nyolc év az Egyesült Izzóban mint gépbeállító műszerész, maga volt az élet, minden nehézségével, szépségével együtt nagyon szerettem. Szerelem, házasság, boldogság, kiújuló betegségem, hosszas kórházi kezelés – otthoni elfoglaltságra ítéltettem.

Hihetetlenül boldog szakasza volt életemnek kislányom és kisfiam felnevelése. Igazából akkor tanultam meg gondtalanul, őszintén nevetni… Későbbi nagy fájdalmamra a zene valahogyan kiesett a kegyeimből. A gyermekek azonban lassan – vagy inkább túlságosan is gyorsan – felnőnek. A gyermekek felnőttek, mi pedig – Nagymamám, Édesanyám nyomdokaiba lépve – virágárusok lettünk, mert valamiből élni kellett…

fazekas3

Egy kő Wass Albert hegyeiből

Milyen polgári foglalkozást végeztél a nyugdíjazásodig? Szeretted a munkádat?

2004-ben járunk. Ekkor jelent meg életemben – amely jelenség azutáni életem teljes meghatározója lett – a számítógép, és természetesen számomra a legnagyobb csoda: az Internet. Nem csak az én életem, hanem szinte mindnyájunk élete megváltozott általa. Ekkor már saját video-Tv szervizem volt, és szabadidőmre maradt az Internet. Segítségével újra visszatért életembe ifjúságom legnagyobb csodája: a zene. Különböző internetes oldalakon – a legújabb zenei irányzatokkal ismerkedve – lassan újra megtaláltam saját világomat. Az olvasásról azonban egyetlen percig sem mondtam le. Olvastam én mindent, még a Pallas Nagylexikont is, jobb híján. Nem tudnám meghatározni a kiolvasott könyvek számát, de mindenképpen több ezerre tenném.

Érdekes módon a versek szinte egyáltalán nem érdekeltek, holott egyik kedvenc olvasmányom Arany János Toldija volt. Verseket csak jóval később – mintegy tíz évvel ezelőtt – kezdtem igazán olvasgatni, ekkor írtam első verseimet is. Természetesen ehhez is, mint egyéb irodalmi tevékenységemhez, az internet segített hozzá. Ma már bízvást elmondhatom: ha nem létezik az internet, talán soha nem kezdek el írni. 2004-ig ugyanis soha nem próbálkoztam írással.

fazekas4Happy kutyus és én

Kik a kedvenc költőid, íróid? Miért éppen őket választottad?

Kedvenc íróm – mindenekelőtt – Verne Gyula volt. Nekem Ő volt a kaland, a misztikum, a hős elvágyódás szürke hétköznapjaimból, hatalmas álmodozásaim szülőatyja. Később nagyon szerettem az indián kalandjairól híres May Károlyt, de hát ki nem álmodta akkor magát indiánnak? Majd, ahogyan az évek teltek, megszerettem a bűnügyi történeteket, Agatha Christie és kortársai világát – ez talán még ma is tart, említve Lőrincz L. Lászlót. A Magyar irodalom ismert alakjai közül említeném Szilvási Lajost, Berkesi Andrást és persze Rejtő Jenőt. A külföldi írók közül sokat olvastam Robert Merlétől. Természetesen nem említve magyar és külföldi klasszikusokat, akik megismerése, szeretete gimnáziumi éveim óta megmaradt.

fazekas7

Méltó társaságban a Budapesti Állatkertben

Mikor kezdtél a versírás rögös és göröngyös, olykor édes, majd kesernyés ösvényén járni? Milyen életérzés váltotta ki belőled a szavak versbe öntését?

Talán Claire Kenneth volt, aki elindított a szerelmes regények útján, és talán ezek a regények, valamint múló éveim játszottak közre – egyszer csak el kellett kezdenem írnom verseimet, novelláimat, kisregényeimet, ha akartam, ha nem, kénytelen voltam elkezdeni – azt a különös késztetést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen muszáj írni, mert addig nem lelek békét…
Melyik évben és hol jelent meg első versed a nagyközönség előtt?
2004 táján rátaláltam egy különös zenei oldalra az interneten. Ez volt a Streamload. Ottani társaim példájára, biztatására írtam meg első verseimet. Sajnálatos módon elhagytam azt az oldalt, akkor ismertem meg mostani – mondhatni – második otthonomat, a Fullextrát. Azóta szinte minden irodalmi alkotásom ott jelenik meg először.

fazekas9

Jelent meg verses köteted?

2009-ben jelent meg első verseskötetem Halott fák völgye címmel, ebben addigi verseim, novelláim találhatóak. Azóta elindítottam egy saját vállalkozást, amely egy könyvszerkesztő, könyvkiadó oldal: a Netlíra. Elgondolásom – többek között – az volt, hogy olyan Kortárs Magyar Irodalmárok megjelenését támogassam a megjelenő, megvásárolható irodalomban, akik egyébként nyomtatásban – tekintettel a szinte megfizethetetlen kiadási díjakra – nem tudnának megjelenni. Én őket elektronikus formában megjelentetem, kiadom, árusítom mindenki által megfizethető áron. Miután az E-könyv a jövő irodalmának megjelenítési formája, munkámmal segítséget nyújtok az Élő Magyar Irodalom elterjedésének – remélhetőleg – más országokban is. A világban hatalmas változások, valóságos háborúk folynak ezen a fronton is – harc a pénzért, mi másért is lenne? A technika fejlődését azonban mindenkinek észre kell vennie! Itt jelentettem meg második könyvemet, már E-könyv formájában: A címe – Három. A cím három kisregényre és számos novellára utal. Rövidesen újabb verseskötetem is megjelentetem oldalamon.

Melyik irodalmi vagy művészeti csoportnak, társaságnak vagy a tagja?

Évekig publikáltam a Poet oldalán, a Csillagszemek oldalán, a Cinke oldalán, készítettem hangos verseket filmekkel a Youtube-on. Ezen publikációim ma is élnek, de ma már szinte csak a Fullextrán publikálok. Személyes ismeretségek, barátságok kötnek oda.

fazekas10

Milyen elismerést kaptál eddig irodalmi munkásságodért?

Olvasóimtól kaptam eddig számos elismerést, amelyek talán értékesebbek számomra bármely irodalmi rangnál, díjnál…

Kérlek, mondd el, hogyan telnek napjaid!

Mostanában a Fullextrán végzek moderátori munkát, segítve társaimat a minél színvonalasabb, békésebb alkotómunkában. Emellett a könyvkiadói oldalam vezetése minden szabadidőmet leköti, mert ott minden munkát én végzek.

Milyen gyakran látogat meg az ihlet? Nemrégiben egy gyöngyszemet súgott a füledbe, amelynek első versszakát fel is használtam ide idézetnek. Mennyi idő alatt született meg ez a vers?

Ma már ritkán alkotok bármit is, ugyanis ez leginkább lelki beállítottság kérdése – az élet, a lélek pedig nagyon nehéz társ, és mit sem érdekli, hogy szeretnék-e alkotni vagy sem. Természetesen, ha engedi, ha akarja, nekem muszáj megtennem. Néha percek alatt leírok egy versemet, és csak elírásokat, helyesírási dolgokat javítok. Az általad említett vers természetesen nem ilyen, miután elég nehéz kötött formában íródott. A szabad versek azonban inkább lelkem idejét töltik ki, leírni már csak percek kérdése.

fazekas8

Miklós, valóban bús a szíved, ahogy a versedben írod?

Igen – valóban… Pedig természetemnél fogva vidám ember vagyok – voltam…

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánom, hogy csak a boldogság menjen hozzád vendégségbe. Írjál még nagyon sok szép verset valamennyiünk örömére. A Gondviselés kísérjen továbbra is utadon.

Köszönöm a beszélgetést és a jókívánságokat egyaránt. Egyik kedvencem Petőfi Sándor Szeptember végén című verse. Minden szeptember végén meg is írom gondolataimat…

Fazekas Miklós

Szeptemberi gondolatok

Nékem a bársony az éjszínemül lett,
s a bíbor az égen a hajnali fény –
Álmaim ekkor a létbe merülnek,
éled a város, és ébredek én.

Álmaim egykor, az ifjú időkben
telve levének a vágy színivel –
Léte ma már ilyen őszülő főben
szinte a rég igazát veszi el.

De most is a Nyárban, ha mennek a lányok
az út közepén, biz utánaszalad
képzeletem, és, ha csábos a ringás,
a vágy ölelése szívembe marad.

Már rég nem öleltem a vágy teli testet,
mit Nő ölelése a Férfinak ad,
de, mint moziban az a film teli vászon,
színes az emlék, bár éjbe halad.

Ha adna az ég nékem múltbeli létet,
más színű lenne az éjbeli lány.
Tűzvöröset és a napszínű sárgát
éjszínül szórnám a lába nyomán.

2006-09-28

Ősz lenne már?

Ébred a hajnal, nyár üde színe
Megtörik ismét az ősz küszöbén –
Ébred a vágyam – egy lánynak a szíve
Megsimogat majd egy boglya tövén…

Lángol a nyár még, de nem bír az ősszel –
Sárgul a fákon a sok falevél –
Gondolatommal a lányt ölelem most,
Véle fut szívem egy rét közepén…

2007-09-24

Szeptember még él

Még nyílnak a kertben a nyári virágok,
Még égeti színük az én szívemet,
De túlnan az úton egy ács dala harsog,
Készül a házon a Téli eresz.

Még ifjú a szívem, bár hatvanat látott,
Még hajkoronám is a vállamig ér,
De éveim közben a színe már váltott,
Szürke az árnya, s a szála fehér.

Még forró a dallam, még szólnak a hangok,
Zengik a húrok az én dalomat,
De érzem, ha egyszer elejtem a lantot,
Nem keresik majd az én nyomomat…

2008-09-24

Szeptembert élvén

Kandalló tüze égeti szívem,
Fény-parazsában táncol a Lány –
Feltűnik egykori – múltbeli – képen,
Mily gyönyörű volt a Nyár derekán.

Míg szálltak a lángok, szálltak a táncok,
Szálltak az évek a semmi felé,
Éjszakaszínben, a lobbanó fényben,
Sokszínű múltam, mi végleg enyém…

2009-09-11

Szeretlek még én

Még nyílnak az éjben az édeni álmok,
Még perzseli szívem a lángszínű vér,
De nézd csak, a nyárfalevél színe váltott,
Zöld, üde hátán már barna az ér.

Szép szemű álmom az éjbe kacsingat,
Vágyom a csókot, amíg az enyém,
De tél szele már színes lombokat ringat,
S halkul a dallal a vágy, a remény.

Mostani vágyam az égbe kiált még,
Férfierőm soha el nem apad,
De szép szeretőm szeme fényes ajándék,
Meddig enyém még, mi dalra fakaszt.

2010-08-30

Szeptember és én

Még hívnak a zöldbe az ifjúi álmok,
még elhiszi szívem, hogy van kikelet,
de hunyt szeme van már az alkonyi napnak,
s társa a hűs szél – beléremegek.

Még izzik a szívem a nyár sugarától,
s nem hisz a dalnak, hogy tél szele jő,
de látom a völgyben a vérszínű vándort,
s hullik a fákra az őszi eső.

Biztat a hajnal lángsugarával,
higgy neki vándor, hisz simogat ő,
de jégszíve lészen a nyári szeleknek,
épp születőben a zord temető.

Mondd, ha a tél hava elfedi léptünk,
lángol-e majd az a tűz odabent?
S vágyik-e szívünk az új tavaszunkra,
mint száz ibolyára a hószínű csend?

2011-10-11

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások