A farsang a móka, kacagás, önfeledt vidámság, jelmezes és puccos nagyszabású bálak, nagy lakomák időszaka. Ahogy a természet újjászületik a sötét és hideg, barátságtalan tél után, az emberek is eltemetik morcos, rossz hangulatukat, és új sikereket, örömöket remélnek a megújuló tavaszban. Lakodalmakat is tartanak ilyenkor, amelyek valóban az élet megújulására utalnak.
A népi farsangi szokások mára kissé (vagy nagyon) megkoptak. A fiatalok már talán faluhelyen sem járnak farsangot köszönteni, és a karnevál hercegét sem választják meg a bálon, ahogy azt Csokonai Dorottya című darabjában tették. Nem égetnek el telet jelképező szalmabábot, és a földeken dolgozók nem a farsangi jóslatokból becsülik meg a termést.

Busójárás

A mohácsi busójárásnak csodájára jár a világ, sokan látogatnak el ide farsang vasárnapján. Ilyenkor maszkokat viselnek az állatbőrbe öltözött alakoskodók, és így ijesztgetik a lányokat a jelmezes busófelvonulás közepette. Télbúcsúztatásként egy koporsót bocsátanak a vízre, sötétedés után pedig a főtéren gyújtott máglya körül körtáncokat járnak.
A farsang csúcspontja a „farsang farka”, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó három napos vigasság. Ilyenkor sok külföldi városban rendeznek karneválokat, híres például a riói és a velencei karnevál. Hamvazószerda szigorú böjtje előtti kedden még jól be lehet lakni, ezt a napot nevezik húshagyó keddnek. S ez a nap már tényleg a farsang farkának a legvége. Addig is mulassunk egy jót, ha tehetjük!

Weninger Endréné

Hozzászólások