Búcsú H. Tóth Elvira muzeológustól, régésztől (1929. szeptember 05. – 2015. május 24.)

 

htoth_elvira1

1929-ben született Kunágotán. Középfokú tanulmányait a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreknél folytatta Szegeden, ahol 1948-ban végzett. Ezt követően előbb Borsos Miklós tanítványaként az Iparművészeti Főiskola ötvös-, majd 1953-tól László Gyula tanítványaként az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régészet szakán tanult tovább. Diplomamunkáját „Ötvöseljárások az avar és a honfoglalás korban” címmel írta. 1958-1961 között az Iparművészeti Múzeumban volt gyakornok és segédmuzeológus, majd 1961-től az akkor megalakult, és a férje, Horváth Attila által vezetett Bács-Kiskun megyei múzeumi szervezet Katona József Múzeumába került, ahol az évek alatt muzeológusi, igazgatóhelyettesi, később tudományos főmunkatársi munkakörben dolgozott, és innen ment nyugdíjba 1995-ben.

Legjelentősebb régészeti feltárásai:
Hortobágy-Árkus (Hajdú-Bihar megye) 1959–1960; Kunszállás-Fülöpjakab (Bács-Kiskun megye) 1968, 1978–1979; Kunbábony avar fejedelmi sír  (Bács-Kiskun megye) 1971–1972; Kunadacs-Turipuli tanya (Bács-Kiskun megye) 1961; Izsák-Balázspuszta (Bács-Kiskun m.), 1974; Kunpeszér (Bács-Kiskun megye) 1982–1986; Kecskemét-Hetényegyháza, Mária út (Bács-Kiskun megye) 1994–1995.

 

htoth_elvira4

 

Fontosabb publikációi:
– Kora bizánci üvegpohár egy szabadszállási magányos sírból (Early Byzantine Glasscup in a solitary Grave at Szabadszállás). Kecskemét 1969
– A kunbábonyi avar fejedelem. Der awarische Fürst von Kunbábony. Ausstellungkatalog. Budapest–Kecskemét 1971
– Ein spätantiker Glasbecherfund aus Szabadszállás. ActaArchHung (1971) 115–138., XIII–XXII. taf.
– Preliminary Account of the Avar Princely Find at Kunbábony (Előzetes beszámoló a Kunbábonyi avar fejedelmi leletről). Cumania 1 (1972) 143–168.
– Honfoglaláskori sír Kiskunfélegyházán (A Conquest Period grave at Kiskunfélegyháza). ArchÉrt 101 (1974) 112–126.
– Frühawarenzeitlicher Grabfund in Kecskemét, Sallai-Staße. ActaArchHung 22 (1980) 117–152.
– Sajátos temetkezési szokások a Duna-Tisza közi avarkori temetőkben (Peculiar burial riten in Avar period cemeteries between the Danube and Tisza rivers). ArchÉrt 108 (1981) 157–193.
– Seltsame Bestattungsriten in awarenzeitlichen Gräberfeldern in der Region zwischen der Donau und der Theiss. Cumania 7 (1982) 165–189.
– Késői hun örökség a kunbábonyi kagáni sír leletei között (Das späthunnische Erbe unter den Funden des Khagangrabes von Kunbábony). MKBKM (1988) 5–15.
– Elődeink a Duna-Tisza közén. A Kiskunság és környéke a régészeti leletek tükrében (Unsere Vorfahren in dem Donau-Theiß Zwischenstromlandes). Kecskemét 1988 (Társszerő: Horváth Attila, V. Székely György)
– Négy évtized régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében 1949–1989 (Archäologische Forschungen von vier Jahrzehnten). Cumania 12 (1990) 81–233.
– Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét 1992 (Társszerző: Horváth Attila)

Állami és szakmai kitüntetései:
Szocialista Kultúráért 1969; Munka Érdemrend Bronz fokozata 1972; Nívódíj 1976; Szocialista Kultúráért 1984; Móra Ferenc-díj 1999; Pro Museo emlékérem Kecskemét 2006; ELTE Aranydiploma 2008

 

htoth_elvira3

 

1856-ban került elő egy akkori Csanád, ma Békés megyei kis faluban, Kunágotán az egyik leghíresebb kora avar vezéri sír – és 73 évvel ezután ugyanezen a településen született az avar kutatás kiemelkedő személyisége. Véletlen vagy sem – ki tudja… Tény, hogy az egykori kunágotai kislány először ötvös akart lenni, aztán valami mégis a régészet felé indította – és a régészeten belül is éppen az avar kor felé. Igaz, nem Békés megye területét kutatta, hanem a Duna-Tisza közét és elsősorban Kecskemét környékét – olyan szerencsésen, ami csak keveseknek adatik meg. Munkája nyomán számos rendkívül gazdag avar- és honfoglalás kori temető illetve sírlelet került elő – és persze a kunbábonyi avar fejedelmi sír, mely nemcsak a feltáró régész, de a kecskeméti múzeum hírnevét is messze földre vitte.

De persze a régész nemcsak tárgyakat keres, hanem a múltat próbálja megfejteni. Elvira ásatásai példaértékűek voltak. Rendkívül precíz feltárásai, a jelenségek alapos megfigyelése és pontos dokumentálása igen sok új információval gazdagította az avar korra vonatkozó ismereteinket. Még sok munka várt volna rá, még publikálnia kellett volna néhány fontos ásatását – de erre már nem kerülhet sor.

Régóta betegeskedett. Ezért éppen egy évvel ezelőtt, a Cifrapalotában látható avar kiállítás rendezésekor kicsit félve kértem, hogy fogadjon, hogy bemutassam neki a kiállítási terveket – azét a kiállításét, melyben az általa feltárt legszebb avar leletek kiemelkedő szerepet kaptak. Gondoltam, negyed óráig maradok, hátha hamar elfárad – de másfél óra múlva még mindig élénken beszélgettünk. Végigtárgyaltuk a kiállítás koncepcióját, a kiállítandó leleteket – és Elvira ennyi év-évtized távlatából is felismert minden olyan tárgyat, amit ő tárt fel. Emlékezett a régi kollégákra, mindenre kíváncsi volt, ami velük történt. Amikor elköszöntem, még azt is mondta, hogy szívesen jön le segíteni a rendezésben.

 

htoth_elvira2

 

Erre végül nem került sor, de a megnyitón természetesen ott volt. Korábban érkezett, és így lehetőség volt arra, hogy néhány percig egyedül lehessen a kiállítóteremben – egyedül, de együtt a végtelenül szeretett tárgyaival, hogy együtt emlékezzenek…

Tudom, hogy tetszett neki, amit látott. És abban is biztos vagyok, hogy a megnyitó után megnyugodva utazott vissza Budapestre, mert tudta: a kunbábonyi avar fejedelem, az „ő kagánja” immár méltó helyére került.

Elvira, nyugodj békében!

Dr. Wicker Erika PhD régész

 

 

Hozzászólások