Életünk legmélyebb kérdéseire tettekkel kell válaszolnunk – Az evangéliumokban akadnak mondatok, hasonlatok, amelyek önmagukban is megélnek, s nem is kapcsolódnak szorosan ahhoz a szövegkörnyezethez, amelyben találhatók. Némelyiket az evangélium szerzője saját szerkesztő szándéka szerint illeszti egyik vagy másik kapcsolatba. Ilyen az a szövegrész is, ahol a hétköznapok jeleiből kell következtetnünk, hogy mit is kellene cselekednünk.

Aztán a néphez fordult: „Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik. S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik. Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni? (Szent Lukács)

A saját életünkben is így van ez: ha egészségesek vagyunk, azt természetesnek vesszük. De elfeledjük azt, hogy a betegség is természetes emberi állapot. Csak legföljebb nem esik jól. Hogy történnek velünk jó dolgok, az természetes, meg csapnivalók, az is természetes, csak esetleg nekem nem esik jól. Senkinek sem ad az élet mindig csak jót. Hogy az életben szeretnek bennünket, azt természetesnek vesszük. Hogy esetleg nem szeretnek, azt nem vesszük természetesnek, bár az is természetes állapot akkor is, ha nem esik jól. Nincs sehol megírva, hogy mindenki szeressen minket. Ez is természetes állapot.

Ha nagyon énközpontú a lelki életem, akkor elvárom, hogy nekem jó legyen. Bár tudat alatt, de sokszor az Istennel is azért tartom a kapcsolatot, mert jót várok tőle, a rosszat meg kikérem magamnak. Az énközpontúságból eredően nagyon sok MIÉRT kérdésünk van. Miért pont én? Miért épp velem? Miért pont most? Sorolhatnánk tovább. De ezek a kérdések megnyugtatóan nem válaszolhatók meg szavakkal. Ki kell lépnünk az énközpontúságból, akkor kaphatok választ, vagy akkor gyógyulhatok meg, akkor gyógyulhatunk meg.

Ebben az esetben is Jézus tettei és szavai együtt hatnak. A nyilvános tömeg előtt végzett gyógyításai mindössze utcai tanításának előkészítői. A cselekedet és hatása a tömeg figyelmét a Jézusba vetett hitünknek gyógyító erejére irányítja.

Nekünk is szembe kell néznünk azzal, hogy életünk legmélyebb kérdéseire nem lehet szavakkal válaszolni, hanem tettekkel. A tetteket lehet majd szavakba foglalni. Ha valakinek fáj valami, akkor nem biztos, hogy segíteni tudok, de elérhető lehetek a számára. Számíthat rám. Az emberi kapcsolatokban tudunk választ adni: meghallgatjuk más problémáját, engedjük, hogy föl tudjanak hívni bennünket. Azzal a magatartásunkkal tudunk segíteni, hogy elérhetőek, megszólíthatóak vagyunk. A szenvedőt meghallgatjuk, letöröljük a homlokát, együtt érzünk vele. Majd kifejezzük ezt szavakkal is. Tulajdonképpen a bajt, a fájdalmat nem oldjuk meg, de mégis segítünk. Isten szeretetét is így tudjuk közvetíteni mások felé. 

 

Görbe László piarista

 

 

 
Elhangzott a Kecskeméti Televízió Örömhír című adásában 2018. november 7-én.

 

 

 

Hozzászólások