A hibernálásról már biztosan sokan hallottak, még azok is, akik nem járatosak a sci-fi műfajban. A természetben ugyanis valóság az, mely a számunkra egyelőre csak álom. Léteznek olyan sarki, magashegyvidéki rovarok, békák, melyek a tél folyamán, vagy a hegyekben éjszaka, amikor a hőmérséklet fagypont alá zuhan, megfagynak, majd kiolvadnak és folytatják az életüket. Természetesen, amikor megfagynak, meghalnak, mert a szívük megáll. Szervezetükben azonban van egy olyan folyadék, mely egyfajta fagyálló, így meggátolják a jégkristályok gyors képződését, mely károsítaná a sejteket.

Nos, az ember megirigyelte ezt, és a hibernálás atyjának tartott Robert Ettinger 1976-ban megalapította a Krionikai intézetét. A tudományág gyors léptekkel fejlődött, s ma már csak egy karnyújtás, hogy életet kapjunk a halál után. De hogyan zajlik mindez? Mostanság több Krionikai intézet kínálja szolgáltatását. Körülbelül 28 ezer dollárért rendelkezhetünk úgy, hogy halálunk után testünket egy különleges eljárásnak vessék alá. Ennek során a testből eltávolítják a vért, helyére egy speciális folyadékot töltenek, melyet szívmotorral keringetnek mindaddig, míg a szövetek telítődnek vele. Ez a folyadék nagyon hasonló ahhoz, amely az említett állatokban van.

Fontos, hogy a fagyasztás során ne keletkezzenek jégkristályok, mert azok tönkreteszik a sejtet. Hasonló ez ahhoz, mint ahogy a mélyhűtőbe tett hús felolvasztáskor levet ereszt. Ez annak a jele, hogy károsodott. Miután megtörtént az előkészítés, a testet mínusz 196 Celsius fokra hűtik, majd folyékony nitrogénnel telt kapszulába helyezik és tárolják. Akár korlátlan ideig. Csak a nitrogént kell pótolni, mely párolog. Az első ember, akit lefagyasztottak, Rhea Ettinger volt, aki 1977-ben halt meg. Nem olyan régen, 92 éves korában meghalt maga Robert Ettinger is, és 106-os sorszámmal egy hűtőkapszulába került.


A krionikai kutatások olyan ütemben fejlődnek, hogy az álom hamarosan valóság lehet. Az állatkísérletek biztatóak, s a cégek igyekeznek embereket is meggyőzni, hogy beleegyezzenek a kísérletbe. Eddig azonban még senkit sem próbáltak a mélyfagyasztásból feléleszteni. Elvileg azonban nem lehetetlen a dolog, tehát joggal reménykedhetünk. Azok, akik ma lefagyasztva pihennek, ők általában azért vetették alá magukat ennek, mert valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, s abban reménykedtek, hogy egy napon gyógyítható lesz a kór, s akkor ismételten az élet színpadára szólíthatók. Léteznek olyan előkészületek is, hogy az amerikai hadsereg bevetéseiben súlyosan sérült katonákon hajtsák végre.


Képzeljük el, hogy egy napon életre kelthető az, akit hibernáltak. Miért jó ez? Nos, akit hibernálnak, annak állapota évszázadok alatt sem változik. Az idő megáll a halála pillanatában, miközben a világ fejlődik. Így valaki kényelmesen „kivárhatja”, míg betegsége, sérülése gyógyítható lesz. Az űrhajózásban is jó lenne ez az eljárás, amikor az embereket egy nagyon hosszú útra küldenénk, például csillagközi utazásra. A sci-fiben ez gyakori. Például az Alien filmekben. Még fénysebesség közeli sebességgel is évekig tart egy-egy ilyen út. Sokkal jobb, ha a személyzetet hibernálják, és csak akkor élesztik őket, amikor megérkeznek. Ez idő alatt nem öregszenek, nincsenek biológiai szükségleteik, nem kell várakozni, míg úton vannak.

Újabban azonban olyan gyors fejlődésen megy át a tudomány, hogy lehet, hogy nem is lesz szükség az ember hibernálására. Ha feloldanák az ember klónozásának tilalmát, akkor mindenki új testben folytathatná az életét. Ez megoldható úgy, hogy mesterségesen létrehoznak egy klónt egy tartályban (műméhben) és az illető agyáról készítenek egy letöltést, majd ezt a klónba programozzák. A bioinformatika hamarosan talán ezt is lehetővé teszi.


A kérdés nem annyira az, hogy megvalósítható-e, hanem etikai jellegű. A humánklónozás tiltott. Másrészt ki dönti el, hogy ki az, aki tovább élhet az új testben, amikor a Föld már így is túlnépesedett. Gazdagok kiváltsága lesz ez. Ugyanez igaz lehet a hibernálásra is. Kit hoznak vissza az életbe? A problémára talán a világűr jelenthet megoldást. Ha majd az emberiség benépesíti azt, akkor juthat hely a „feltámadóknak” is. Egy-egy gigantikus és kényelmes űrkolónia be tudja majd fogadni az embertömegeket. De a Naprendszerben is van hely, sőt más csillagok körül keringő ún. exobolygók korlátlan lehetőségeket tartogatnak a népességnövekedés kezelésére.

-Garzó László-
2014. május 28.

Hozzászólások