Az EGYSZERVOLT KARÁCSONYOK című történetekben az epizódok szereplője ugyanaz a személy, de életének különböző szakaszában. A történeteket két részben közöljük. Szerzőjük: Farkas Ferencné Pásztor Ilona.

1964. GYÁR IHLETTE KARÁCSONY

Zötyögött lassan a munkásvonat. Este 9 múlt már. A várost alig érintve, inkább a falusias városszélen cammogott a mozdony. A kupéban kedvetlen munkásemberek ültek egykedvűen. Néha szunyókáltak, egyesek kártyáztak, mások halkan beszélgettek. A közelgő karácsony is szóba került. A sok férfi között az ablaknál egy szomorú szemű, 40 év körüli asszony nézett ki az ablakon. Gyászruha volt rajta. Nézte, de nem látta a város fényeit, pedig itt-ott már a köztéri kivilágított karácsonyfák neonszínű villanykörtéi is hivalkodtak, s néhány ház ablakában is meg-meggyulladtak az advent fények.

Az asszony gondolatban messze járt. Ez lesz az első karácsony a férj, az édesapa nélkül. De korán elment! – sóhajtott fel őszintén. Itt hagyott két nevelnivaló kislányt! 11 és 15 évesek. Igaz, sohasem követelőznek, vidám az ő szegénységük, összetartó ez a pici család! Hogy mit ki nem találtak tegnap is! A kertből behoztak egy napraforgószárat. A ház előtti 10 éves fenyőről csippentettek le pár gallyacskát. Egy hegyes kis késsel apró lyukakat fúrtak a napraforgó szivacsos szárába, s ügyesen beleillesztették a fenyőgallyat. Csirizzel ragasztották oda a végleges helyére. Fél óra sem telt bele, s máris kész volt az „álkarácsonyfa”… Pénzbe nem került, kecses és csinos lett. S a díszek! Pattogatott kukorica füzért ügyeskedtek rá!

Nem hiába szolgál ő is a gyári portán! A múltkor az egyik öreg szakinak megengedte, hogy az aktatáskájában kevés gyújtóst vigyen haza. Nem lesz ennyitől szegényebb a gépgyár! Legközelebb vastag, színes sztaniollapokat nyomott a kezébe az öreg: jó lesz a gyerekeknek. Különben ezt meg nem számolja senki, – mondta magyarázatul, – ezzel szigetelik a szabadban futó melegvizes csöveket. Most ebből készültek a díszek. A lányok nagy kabátgombot fektettek a lapokra, körülrajzolták, kivágták. Kettőt összeborítva a varrógéptű alá igazították. Ő végigszaladt nagy öltésekkel rajta. Lett vagy 3-4 méter fényes sztaniol-fűzér. Mikor a kis fára illesztették, az szinte kihúzta magát, hiszen ettől lett karácsonyfa. Cukor, ajándék, ünnepi vacsora, az nem lesz. De lesz karácsonyi ének, s hagyományápolásból megsüti a szegények karácsonyi eledelét, a prószát! Milyen jó, hogy eszébe jutott!

Lassított a szerelvény. Megérkeztek a gyárhoz. Mindenki lekászálódott, s arra gondolt: ez az utolsó munkás éjszaka karácsonyig. Dudált a gyár. Megkezdődött a műszak, beindultak a gépek.

Távol a duruzsoló gyártól összebújva aludt egy ágyban két kislány azzal a gondolattal a fejecskéjükben: már csak egyet kell aludni karácsonyig.

1986. BABAHÁZ

Kigyulladtak az utcán a halogénlámpák. Egészen városias külsőt kapott ettől az utca. A szemben lévő, újjáépült családi ház földszinti ablakában villódzni kezdtek a karácsonyi fények. Megritkult az utcai forgalom. A Szenteste Kisdedváró, meghatott hangulata lengte be az otthonokat.

Itt, bent a nappaliban az asztal mellett csodálkozó kislányszemek méregették a frissiben „felépített” Barbie-házat, ami rózsaszínben pompázott. Teraszán baba-hintaszék ringatózott, benne elegáns baba múlatta az időt. A babaszobában babaszőnyeg takarta a padlót, s kanapé várta a baba-vendégeket. Milyen csodák vannak manapság! – gondolta a Nagyi. Bár emlékezett rá, hogy a szülőkön, akik tegnap este rakták össze a Barbie-összkomfortot, majdnem kifogott a feladat! Nehéz volt megtalálni a sok apró, többnyire rózsaszín alkatrész illeszkedését, igazi helyét. De lám, sikerült!

Micsoda öröm tükröződik a bájos kis arcocskán! –Tetszik, kincsem?- kérdezték a megajándékozottat. – Ó, nagyon szép! De lehet hozzá még kiegészítést tenni? – tudakolta bátortalanul az unoka. – Mi hiányzik neked itt, Kincsem? – tette föl a csodálkozó kérdést a Nagyi. – Mi? Hát egy fecskefészek a csatorna mellől, s a pulik! A fehér Bikfic és a fekete Maszkos! De azokat rögtön ideteszem. – S a polcról máris lekerült a két kis kerámia-puli. – Holnap pedig készítek a ház sarkára fecskefészket!
A Nagyi szívét melengették ezek a tervek, s visszagondolt a hajdani, szegényes karácsonyokra. Szerette volna örökre emlékezetébe vésni ezeket a perceket.

1996. TEMETŐ

A szülők sírhelyén, a fekete márvány síremlék mögött pici fenyőcske tudatja a világgal: itt a karácsony. A pici karácsonyfa egyetlen dísze egy fehér gyertya, aminek lángja éppen utolsót lobban az eleredő hóesésben.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások