Budapest határától 5 kilométerre autóval és vonattal is jól megközelíthetően helyezkedik el Solymár nagyközség. Már az útról is jól látszik a részben újjáépített vár tornya, melyet rövid sétával közelíthetünk meg.

A vár bejárata. A várkapu eredeti helye még tisztázatlan

Nem kell komolyabb túrára készülni, néhány perc alatt feljuthatunk a rekonstruált bejárathoz. Alacsony belépődíj árán bejuthatunk a belső udvarba, ahol meg lehet tekinteni a feltárt falrészleteket, és felmehetünk az Öreg Toronyba is, ahonnan csodás a kilátás a Pilis és a Budai-hegység környező ormaira. A jegy mellé kapott ismertetőből megismerhetjük a vár rövid történetét, mely még ma is számos kérdést vet fel a történészek számára.
A 14. században Lackfi István nádor által építtetett kis kővár később több átalakításon ment keresztül. Inkább reprezentatív, mintsem stratégiai célokat szolgált, mintegy 200 évig főurak és királyok vendégeskedtek benne és vadásztak a környékén. Többször cserélt gazdát, főnemesi családok (Rozgonyi, Garai, Thurzó) és királyok (Zsigmond, II. Ulászló, Mátyás) tulajdonában is volt.
Buda 1541-es eleste után a vár hanyatlásnak indult, a környék elnéptelenedett, a falu lakosai elmenekültek.


Valamikor 1541 és 1580 között ismeretlen okból kiégett a vár. Pusztulását okozta ezen kívül az is, hogy az ide érkező német telepesek az 1700-as évek elejétől a középkori vár köveiből építették újjá a falut.
1929 és 1934 között dr. Valkó Arisztid amatőr régész nevéhez fűződik a vármaradványok felkutatása. A 70-es években folytatódtak a feltárási munkák, 2005-2006-ban pedig megtörtént a várfalak részbeni visszaépítése.
Az újjáépített várat 2006-ban adták át. Mivel a középkori részletek nem pontosan rekonstruálhatók, nem is volt cél az eredeti állapot helyreállítása, a jelenlegi forma csupán egyfajta elképzelést tükröz a vár egykori felépítéséről. A fából készített bejárat nem biztos, hogy az eredeti várkapu helyén áll, és számos részlet még mindig feltáratlan. A több mint 21 méter mély kút is feltárás alatt áll, csakúgy, mint a keleti várfalak és a nyugati palotaépület.


Ha körbesétáltunk a várban és gyönyörködtünk a panorámában is, kisebb, nem túl megerőltető túrákat tehetünk a környéken. A vártól kiindulva két úton juthatunk el egy piknikezésre, pihenésre, gyerekeknek játékra alkalmas réthez. A zöld jelzést követve kicsit hosszabb az út, egy szántóföldet átszelve az Alsó-patak hegyhez érünk, majd az enyhe lejtőn leereszkedve érkezünk a tágas tisztáshoz, ahol a falu lakói minden évben májusfát állítanak.
A rövidebb, jelzés nélküli földút a Paprikás-patak mellett halad, innen 10 perc alatt érhetünk el ugyanoda.


Ha folytatni szeretnénk a sétát, felkereshetjük a Budai-hegység egy különleges látványosságát, a Jegenye-völgy vízeséseit. A patak folyását követve az Alsó-jegenye völgyben haladva először a Rózsika-forráshoz érhetünk el. Vize nem iható, de ott jártunkkor alig-alig csordogált víz belőle. A korsós nőalakot ábrázoló domborművet Rumán Sándor szobrászművész készítette.


20-25 perces könnyű séta után, az egykori bányászatra utaló csupasz mészkősziklák mellett haladva érünk el a vízesésekhez, melyek közül a felső vízesés 5 méteres magasságával a legmagasabb a Budai-hegységben.

Forrás és bővebb információ  

Fotók: Montázsmagazin

 

Hozzászólások