Egy február másodiki elmélkedés a medve és a mormota árnyéka kapcsán.

Forrás: Wikipédia

 

Egyik nap azt figyeltem, ahogy az emberek – a családom, az ismerőseim, a szomszédok, a boltos, a postás stb. – a napi rutinjaikat végzik.
Minden áldott nap ugyanazok a mozdulatok és eseménysorok, változtatás nélkül.  Ki belefáradva, belekeményedve, görcsösen, ki pedig vidáman éli meg a hétköznapjait.
A hétvégék és az ünnepek talán egy kicsit mások: ekkor később kelnek fel, a reggeli is hagymás rántotta, nem csak egy korty kávé. Ilyenkor sétálnak egyet délután a korzón, futnak egyet a hegyen, vagy éppen elmennek egy moziba…
Szoktam is mondani a „Zuramnak”, hogy talán ez az ünnepi-vasárnapi az emberek valódi arca, mert aztán másnap eljön a hétfő és megbolondulnak, s fásultan folytatják tovább a hétköznapi rutint onnan, ahol pénteken befejezték .

Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk.
(Henry David Thoreau)

Apropó mozi!

Eszembe jut az Idétlen időkig című filmvígjáték, melyben egy tévés időjárás-bemondó érzelmi- és jellemfejlődésének lehetünk szemtanúi, a magányos kiábrándultságtól a boldog, szerelmes beteljesedésig.
Ez az a nap, amelyiken nálunk a medve, Amerikában pedig a mormota árnyékával jelezheti, hogy közeleg-e már a tavasz.
Forgatókönyvírói alapszabály, hogy a főhőst a film elejétől a végéig, 5-10 percenként sanyargatni kell. S bizony a Bill Murray által alakított Phil Connors szenved is rendesen.
Ragyogó analógiaként ugyanúgy Phil-nek hívják, mint a most téli álmából ébredező mormotát, amely állatka miatt Punxsutawney az időjósok városa lett.

Groundhogday2005

Egy valódi mormotanap Punxsutawneyban 2005-ben

 

Phil-mormota a filmben még 6 hétre visszaalszik, hiszen meglátja az árnyékát, s úgy tűnik, Phil Connors is sötéten látja a dogokat, de ő egy folyton ismétlődő téli rémálmot lát. Álmában minden reggel ugyanarra a napra ébred. Hat órát mutat az óra, ugyanazok a csacskaságok szólnak a rádióban, ugyanazokkal az arcokkal találkozik, ugyanazok a mondatok hangzanak el, ugyanúgy lép bele a jeges pocsolyába, s ugyanúgy ott reked a hóvihar miatt a városban az operatőrrel, Larryvel (Chris Elliott) és a csinos, bájos, ifjú szerkesztőnővel, Ritával (Andie MacDowell).
Minden változatlanul történne a 6 hétnek megfelelő ismétlődésben, ha főhősünk el nem kezdene tudatára ébredni talán a harmadik „ugyanazon” a napon.

Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.” (Dan Millman)

S lassan, egyik máról a másik „ugyanazon”mára egy kicsit változtat a hozzáállásán, de mindig hibázva, valahol elvétve a dolgot. Majd kisvártatva tökélyre viszi a hibajavítást is, s mindent előre lát. Később rájön, hogy manipulálni tudja a szereplőket és eseményeket is, hiszen ő már többször átélte ugyanazt a napot. Kipróbál mindent, jót és rosszat, a fentet és a teljes mélypontot. Megszelídít és megszelídül maga is. Végül annyira finomítja jó tulajdonságait, hogy a szerelem is beteljesedik Ritával, és „heppi” lesz az „end”.

A film online is megtekinthető.

Antalffy Yvette

Hozzászólások