75 éves lett Bahget Iskander szír-hetényegyházi fotóművész. Korát meghazudtolóan nagyon jól néz ki, kedves, nagyszerű ember. Isten éltesse még pár évtizedig.

Bahget Iskander fotóművész

Egyszerűen jó nézegetni a portréit, a szociofotóit. Az írók képei szinte mindannyiukról idősebb korukban készültek, a szemekből élettapasztalat, bölcsesség árad, az arcok redői kendőzetlenül megmutatják a felettük elmúlt időt, de senkiről sem az öregség jut eszünkbe, hanem valami más: Esterházy nevetéséből a derű, az életkedv, a jól ismert írói humor sugárzik, Buda Ferenc ősz szakállas mosolyában mérhetetlen emberi jóság, tisztaság van, az öreg Faludy beszél és beszél, mint minden író-olvasó találkozóján. Fejtő Ferenc maga az öreg életöröm.

Juhász Ferenc hosszú szemöldöke alatt kicsit fáradt tekintet, a nemrég elhunyt Kányádi Sándor mintha a létét összegezné: lecsukott szem, finom mosoly, homlokához emelt kéz…, s az egyetlen nő, Szabó Magda portréja szintén szépkori. Nem voltam ott a kiállítás megnyitóján, nem tudom, magyarázta-e a művész, hogy miért öregkori íróportrékat válogatott. Talán mert a 75 éves jubileumhoz az ő bölcs arcuk illett legjobban. Aztán egy-két arc visszaköszön fiatal korából is az 1979-es fiatal írók találkozójának dokumentumain.

Az Egy marék világ megrázó szociofotói szegénységet, küzdelmes tanyasi életet mutatnak, az arcok mellett a kezek, szemek rettentő kifejezőek. Beszédes a magyar ugar tája is, de Iskander mindig beleállítja az ott reménykedő, küszködő embert is. Zseniális az újrafényképezett kislány/anya virággal, fiaival.

Aztán az Áldott állapotban anyaságképei magasba röpítenek. Az anyaság, a pocaklakó gyerek, az őt váró-köszöntő nagyobb testvér, az asszonyaiknak, gyerekeiknek örömködő apák képei a születés csodáját közvetítik. Láttam képeket, melyen régi képeik elé álltak fényképezkedni a gyereküket tartó anyukák. Ebben a teremben nézelődni jó, s nőnek, anyának lenni különösen jó. Emlékszem, a Művelődési Házban is mi mindent felidézett bennem ez a kiállítás.

A keleti kultúra számomra sajnos ismeretlen, de Iskander – származásánál fogva – itt is nagyon otthon van.

A művész azt nyilatkozta, hogy nagy örömmel tölti el a Cifrapalotában való kiállítás lehetősége. Naná, hogy helyt kellett kapnia itt, én még az állandó kiállítást is leszedtem volna egy hónapra, hogy még több képe férjen a falakra. Kedves Iskander! Kívánom, hogy még sokáig maradjon éles a látása és az objektíve. Gyönyörű a MESTERSÉGE, a munkássága.

 

Péczeli Józsefné

 

 

Hozzászólások