Azok a kilencvenes évek! Horváth Péter kecskeméti hangtechnikus kortörténeti írásainak 9. része a kilencvenes évekről – Stage pass

A KÖNYV, amely a hangtechnikusi pálya iránti orientációmat meghatározta

A kilencvenes évek elején – zenei témájú irodalom után kutatva a könyvtárban – találtam rá egy rojtos, lapjaira széthullott könyvre, a címe: Stage pass. Boros Lajos írása a színpadi produkciók támogatását végző technikusok, rakodólegények (gyűjtőnevén: road-ok) munkáját, életkörülményeit mutatja be. A szerző a szakmai körökben ismert roadokkal készített interjúin keresztül tárja elénk a ’70-es, ’80-as évek magyar rockzenei világát, részletes betekintést kaphatunk egyes bandák, zenészek életébe is.

Jó időben, jó helyen került a kezembe ez a könyv! Laikusnak csak egy szimpla riportsorozatnak tűnhet, számomra viszont a jövőképet vetítette előre. A könyv olvasása közben erősödött meg bennem az elszántság, hogy ezentúl a hang szakmával kívánok komolyabban foglalkozni. Akkoriban már javában technikuskodtam az Ifjúsági Otthonban, illetve saját zenés rendezvényeim is voltak, de éreztem, még nagyon az Út elején tartok.

Önálló és maximalista személyiségként nem könnyen tolerálom, ha más utasítására kell álomként dédelgetett, szeretett hobbymat/munkámat kötelességszerűen végezni, ezért úgy döntöttem, hogy a saját utamat kezdem járni. Tisztában voltam azzal is, hogy nem fogja senki alám tolni az alapvető berendezéseket, azokat mindet, egytől egyig nekem kell előteremtenem vagy megépítenem. Mivel elég jó technikai érzékkel, alkotókedvvel áldott meg a Sors, így ezt sikerült is viszonylag rövid időn belül realizálnom.

Néhány szó a szakmai előéletemről:

Nagycsoportos óvodásként már nem különösebben hozott lázba az építőkockázás, a kisvasúttal való játszadozás. Aput vártam haza, de nagyon. Meg is jelent, hozta a papírzacskót, benne a műszaki boltban frissen vásárolt kincsekkel. Elem, kapcsoló, csengő, izzólámpa, vezeték, stb. Na, ezek voltak az én igazi játékszereim! Órákon keresztül el tudtam molyolni ezen alkatrészek szét- és összeszerelésével, soros és párhuzamos kapcsolásokat valósítottam meg, de volt, hogy az elem kapcsait zártam rövidre, így az pillanatok alatt lemerült, és vége szakadt a játékomnak.

1980-ban, 11 éves koromban kerültem közelebbi kapcsolatba a hasonló elektronikai érdeklődéssel megáldott társaimmal a Kecskeméti Művelődési Központ rádiós szakkörében. Szombat délutánonként 2 és 5 óra között Csörsz Ottó szakkörvezető foglalkozott velünk. Megtanultuk a morze alapjait, egyszerű detektoros rádiókat építettünk. Az idősebbek viszont komolyabb áramköröket, készülékeket alkottak. Volt ott Nixie csöves óra, fényerőszabályzó, futófény, fényorgona, erősítők, hangszínszabályzók… Minden egyes alkalommal tanultunk valami újat, érdekeset.

Jólesik visszaemlékezni a gyermekkorra, ifjúkorra…

Szakkör után kollektíve átsétáltunk a Katona József Könyvtárba, ahonnan több évfolyamnyi Rádiótechnika újságot kértünk ki helyben tanulmányozásra. Olvasgattunk, kapcsolási rajzokat másoltunk ki. Zárórakor alig bírták kitenni a szűrünket onnan. Otthon aztán ment az álmok valóra váltása rendesen! Egy csöves rádióból kiszedett fűtőtrafó táplálta első forrasztópákámat, mellyel áramkörök tucatjait készítettem.

Aktívan, versenyszerűen is vízilabdáztam akkor, volt olyan időszak, hogy reggel, este edzések az uszodában, illetve hétvégén meccsek. Ja, meg persze iskolába is jártam… 🙂 Mit ne mondjak, kellett zsonglőrködnöm a kevés szabadidőmmel! Gondos, okos anyám fél szemét rajtam tartotta, és azonnal beavatkozott, ha úgy érezte, a tanulmányi eredményem rovására megy az önmegvalósítás. Ilyen esetben elzárta a szerszámaimat, vagy eltiltott a rádiós szakkör látogatásától. A szankció addig tartott, míg ki nem javítottam a rossz jegyet, illetve fel nem mondtam a leckét.

Tanulmányaimat elektroműszerész szakközépiskolában folytattam, ahol igen komolyan belemerültünk a szakmába. Mivel én választottam, nagyon szerettem. Csodálatos 4 év volt! Hálával tartozom valamennyi oktatómnak, tanáromnak, de a legtöbbet talán elektronikai szakoktatómnak, Kecskeméti Józsefnek köszönhetek. Jóska (most már szólíthatom így, anno szakoktató elvtárs volt a titulusa) részletesen, szakmailag korrekten tanított minket, és szigorúan számon is kérte az anyagot. Addig fűrészeltünk, reszeltünk, fúrtunk, forrasztottunk, rajzoltunk, mértünk, amíg csak tökéletes nem lett egy munkadarab! Félmegoldás nem létezett!

A IV. A elektroműszerész szakközepes osztályunk ballagási képe 1987-ből. A fotón többek között látható Záhonyi Ákosné osztályfőnök és Kecskeméti József szakoktató is.

Az érettségit követően aztán Budapesten folytattam a tanulmányaimat, ahol más jellegű, de nagyon hasznos, komplex képzés jutott osztályrészül. Ezúton is hálás köszönet tanárainknak (többek között Czár Károlynak, Füleki Sándornak, Czárné Sebestyén Erikának)!

Ennyi kitérőt követően talán érthető, hogy nem jövök zavarba, ha fúrót, reszelőt, forrasztópákát ragadva meg kell alkotnom a kívánt hangtechnikai berendezést. Elkezdődött tehát az építkezés. A Tiszti Klubos keverőt követte a félasztalnyi helyet elfoglaló 12 csatornás zenekari, valamint a máig is hadra fogható, nagyon szép hangú diszkó keverő. A Quad-405 erősítőket felváltották a kor csúcstechnikáját képviselő, és azóta is kiválóan üzemelő 250W-os FET-es Crescendo erősítőblokkok.

Abban az időszakban többnyire otthon, a rendelkezésre álló két szoba és erkély hasznos felületét kihasználva készültek az eszközeim, de előfordult olyan is, hogy a munkahelyemen fellelhető erőforrásokat kellett igénybe vennem. Köszönet érte Sebestyén Jánosnak, Egri Károlynak! Sokat köszönhetek továbbá hangtechnikus barátomnak, Szabó Jánosnak, akivel mind a mai napig nagyon korrekt a kapcsolatunk, kölcsönösen számíthatunk szakmai-emberi téren is egymásra.

A rendszerváltást követően megindult a Beatrice zenekar szekere. Az akkori kultúrpolitika rehabilitálta Feróékat a sokéves mellőzöttséget követően, és kárpótlásként több soron körbeturnéztatta őket az országban. Így jutottak el Kecskemétre is, ahol a Szabadidő Park színpadán zenéltek. Mivel szerettem őket, sőt akkortájt már játszottam is a számaikat a közönségnek, kíváncsi voltam rájuk. De legfőképpen a hangtechnikájukra.

Életem során akkor először és utoljára találkoztam azzal a hangosítási megoldással, ami teljesen elvarázsolt. A színpad két oldalára az Origo Studio hatalmas mennyiségű (kb. 2 x 16 = 32db!), egyforma kinézetű 3-utas hangfalai voltak szimmetrikusan felpakolva, basszus láda sehol. Az elrendezésnek köszönhetően olyan tiszta, erős, egészséges hangzása volt a zenekarnak, hogy az egy életre megmaradt bennem.

1992-ben készült, manapság is kiválóan működő 2 x 250 Wattos FET-es végerősítők

Pár évvel később, mikor hangfaltípust kellett választanom, ezek a ládák jelentették a kiindulási alapot. Felkerestem tehát az Origo Studio gazdáját, Cserny Kálmánt, aki készségesen fogadott, én pedig papír, ceruza, mérőszalag segítségével mintát vettem a hangfalairól.

A „határtalan” barátságnak, no meg a vámosnak juttatott több karton cigarettának köszönhetően Ukrajnából sikeresen beérkeztek a hangszóróim, Debrecenbe kellett értük mennem 1994 tavaszán. Egy nap alatt megjártam az utat, az autó zsúfolásig volt pakolva 12” és 15” hangszórókkal, kiegészítő szerelvényekkel. A Reflex magas sugárzókat Üllőről szereztem be, a hangváltó és FET-es végfokok saját készítésűek voltak. Sareny barátom nem csak zeneileg kompatibilis Rockin’ DJ, de civilben asztalos volt, ő készítette el nekem rétegelt lemezből a 4 darab „Kálmán-féle”profi ládát.

A hangszórókat kipakolva az autóból, azonnal neki is láttunk a hangfalak összeszerelésének, hiszen csak pár nap volt hátra a következő nagy rendezvényig, amelyen szerettük volna az új rendszert használni. Festés, ládák kibélelése, hangváltók, csatlakozók, hangszórók, fogantyúk, rácsok szerelése, rendszervégfok kábeleinek elkészítése várt ránk.

Hangtechnikus kollégák

Mikor összeállt minden, tartottunk egy tesztet a szüleim udvarán. Tisztán, hatalmas hangnyomást produkálva szólalt meg a 4 hangfal, több utcányira is tökéletesen elhallatszott Toto: „Hold the line” muzsikája. Élvezet volt hallgatni! A járókelők közül többen betévedtek az udvarunkba, azt hitték, kerti partyt tartunk, lehet bulizni … 🙂

A főpróbának számító következő rendezvényen több zenekart kellett hangosítani az új cuccal, ami nagyon jól sikerült! Ez a négyes összeállítás mélysugárzókkal, monitor ládákkal kiegészítve hosszú időn keresztül biztosította a minőségi megszólalást a nagyobb rendezvényeken is.

 

Folytatás következik…

Horváth Péter

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások