Azok a kilencvenes évek! Horváth Péter kecskeméti hangtechnikus kortörténeti írásainak 10. része a kilencvenes évekről – Tilosban

Bizonyára sokunknak ismerősen cseng a „Tilos Rádió” kifejezés. Ez volt Magyarország első, jelentős médiafigyelmet és közönségérdeklődést kiváltó kalóz rádióadója, mely a rendszerváltást követően – médiatörvény hiányában – a frekvenciamoratórium időszakában kezdte el sugárzását 1991. augusztus 21-én.

Rádiós műsorvezető, lemezlovas az ötvenes évekből

Tudvalévő, hogy a rádióadó üzemeltetői rengeteg borsot törtek a hatóságok orra alá, folyamatosan változtatták települési helyüket, ezzel nehezítve az időközben aktivált bemérő személyzet dolgát. Budapesti vételkörzetükben hallgatóik száma napról napra gyarapodott, a szabadelvű társaság kalandos akcióiról hamarosan az egész ország tudomást szerzett. Sok szimpatizánst gyűjtöttek maguk köré a renitens srácok, többek között nekem is tetszett a szabadság ezen kifejezési módja, bátorságuk, a hatósággal folytatott macska-egér játékuk.

Ismerünk konyhatündéreket, akik remek érzékkel, pillanatok alatt ínycsiklandó falatokat tudnak készíteni egy halom nyersanyagból. Nos, én kb. hasonlóan vagyok a rádiókészülékek építésével. Mivel otthonosan mozgolódok a nagyfrekvenciás területen, bizonyos technikai határokat figyelembe véve, nem jelent különösebb nehézséget olyan rádióadó készülék előállítása, mely a csatlakoztatott antenna függvényében relatíve komoly hatótávolság áthidalására képes.

Jelen esetben nem a szabályoknak megfelelő, legális körülmények között üzemeltetett rádiókról írok, hanem pár kalózadó történetét osztanám meg. Figyelem! A következőkben felsorolt csibészségek sokszorosan túllépték az elévülési időt, másnak nem történt károkozás, illetve adott esetben az államkasszába be lett fizetve a kirótt büntetés! 🙂

Politikai gazdaságtan kollokvium, Budapest, ZMKMF, 1989. január

Vezeték nélküli hírközlés szakos, másodéves hallgatók voltunk, vészesen közeledtünk a félévi vizsgákhoz. A tét hatalmasnak tűnt! A főiskola tanulmány-eredményességi ösztönző rendszere úgy működött, ha valaki elért bizonyos félévi átlagot, akkor különféle kiváltságok illették meg (pl. 4,1 felett = Élenjáró hallgató, 4,6 felett = Kiváló hallgató). Persze jól jött az ösztöndíj kiegészítés is, de egy Budapesten tanuló diáknak sokkal többet számított, hogy a 21.50-es kimenő idejét kitolták pl. éjfélig.

Vizsgaidőszak, non-stop teafőzés, zajlott a tételek kidolgozása, magolása. Szakmai tárgyakból simán vettük az akadályokat, de a már akkor is megkérdőjelezett igazságtartalmú politika és gazdaság összefüggésrendszerét elemző tantárgy bizony kifogott rajtunk. A bonyolult és speciális szókészlettel rendelkező anyagból még a hagyományos puskázás is hiábavaló kísérletezésnek tűnt.

Kisteljesítményű FM adókészülék

A frissen megjelent Rádiótechnika újság lapozgatása közben egyszer csak megtaláltuk a megoldást! Mintha előre érezte volna a vállunkra nehezedő nyomást a főszerkesztő, éppen abban a számban közölt le egy hobbi célú adókészülék kapcsolást. Mi, a tétvizsga előtt álló fiatalok kiterjesztettük a „hobbi” értelmezését, és addig csak filmben látott vezeték nélküli „súgó berendezést” alkottunk. Pár alkatrészből rövid idő alatt összeraktuk a kisteljesítményű, CCIR FM sávban üzemelő pici adót, vevőként pedig zsebrádiót használtunk hozzá. A tesztelés során a miniatűr mikrofonba beszélve egészen jó minőségű, élethű hangot sikerült közvetítenünk, és a kb. 20 méteres hatótávolság is elegendőnek bizonyult céljainkhoz.

Eljött a vizsga napja. Izgultunk rendesen, hiszen jó néhányan mindent egy lapra, a kis adó-vevő készülékünk sikerére alapozva tettünk fel. Minden második társunk be lett „drótozva” még kint a folyosón. Mikor szólították, belépett a terembe, jelentkezett, majd tételt húzott. Katonáéknál nem szokatlan a hangos, artikulált beszéd, így a vizsgáztató bizottságnak fel sem tűnt erőteljes, többször ismételt, a tétel tartalmát és megértését visszaigazoló jelentésünk. Kint, az ajtó előtt várakozó segítők így tudták meg, melyik tételt kell majd pontról pontra beolvasni a kis adó mikrofonjába. Míg a kintiek suttogva diktálták a tételt, addig bent a vizsgázó a zakójának ujjában felvezetett fülhallgatóban mindent tisztán hallott, szorgalmasan jegyzetelt, majd szóban előadta az anyagot.

Emlékszem, az én feleletemet hármasra értékelték, ez pontosan két jeggyel volt jobb, mint amit valójában érdemeltem. 🙂 Jellemző, hogy akik éltek a kis adó által nyújtott segítséggel, mindannyian átmentünk a vizsgán, illetve még néhány jó tanuló társam. A csoportunk másik részét viszont kíméletlenül elkaszálták politikai gazdaságtanból félévkor!

Szakmai tantárgy, Kecskemét, Kertészeti Főiskola, kilencvenes évek közepe

A Kertészetis diákokkal mindig is jó kapcsolatot ápoltam, a heti rendszerességgel tartott Oldies Partykon kívül is találkozgattunk. Vizsgaidőszak környékén nagyon el volt kenődve a társaság, a legtöbbjüket az foglalkoztatta, hogyan veszik majd az akadályt F-né kiszórós tantárgyából. Ekkor elmeséltem a fenti történetemet, és mintegy kiegészítésként hozzátettem, talán még van is egy, a célra alkalmas kis adó otthon a fiókomban… Nem mennék bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy a csoport tagjai bőven a várt eredmény felett produkáltak azon a vizsgán! 🙂

Strand reklám, Kecskemét, 1992 nyara

Hozhatja az Élet úgy, hogy egyik napról a másikra bejön egy program, és jó lenne erről minél előbb értesíteni, tájékoztatni a célközönséget. Így történt ez velünk is azon a nyáron. Hirtelen felkérést kaptam, hogy egy favorizált, de nyáridőben zárva tartó szórakozóhelyen kellene bulit tartani a közeljövőben. Részemről semmi akadálya, de ki és hogyan fogja erről a rendezvényről értesíteni a fiatalokat? Manapság, az internet korában csak mosolygunk a probléma súlyát illetően, de 25 évvel ezelőtt kevésbé voltak kiforrottak a tömegtájékoztatási lehetőségeink. A plakátozás, szórólapozás a hosszú átfutási idő és gyenge hatékonyság miatt azonnal kiesett a sorból, hiszen úgysem olvasná ezeket senki, a fiatalság a strandon lubickol, sütteti a hasát.

Megint a rádióhullámokat hívtam segítségül. Mivel akkoriban a Danubius Rádió volt az egyetlen, országosan fogható, menőnek számító adó, így a strandon is annak műsora szólt kihangosítva. Mindössze annyi volt tehát a feladatom, hogy a már előzetesen megépített, fiókom mélyén lapuló adómat ugyanerre a frekvenciára (103,3 MHz) hangoljam, és időnként adásra kapcsoljak, elnyomva a távoli adó jelét, lejátsszam saját reklámomat.

Így is történt. A walkman, adókészülék és antenna kényelmesen elfért a többi strandfelszerelés között, az pedig senkinek nem tűnt fel, hogy a táskában matatva, időnként megmozdítok egy kis kapcsolót. Mindössze azon lepődhetett meg a fürdőző közönség, hogy a Danubius Rádió szokatlan gyakorisággal reklámoz egy kecskeméti rendezvényt, Paul Anka dalával… 🙂

A kecskeméti Strand- és Élményfürdő

Oldies Rádió, Kecskemét, 1994

Ha úgy hozta a hangulatom, szívesen leültem otthon a keverőpult elé, és gyakoroltam a zenék egymáshoz illesztését, átkeverését. Kisebb zenés blokkokat kísérleteztem így ki, melyeket aztán prezentáltam a közönség előtt is. Mint korábban említettem, egészen jó kapcsolatot sikerült kialakítani a Kertészetisekkel, de kis idő múltán a Tanítóképzős lányokkal is baráti viszonyba kerültem. Igényként merült fel, hogy örömmel hallgatnák a bulin elhangzott és ahhoz hasonló jó zenéket máskor is. Szívesen másolgattam kazettákat, de az iparinak számító mennyiséget mégsem vállalhattam. 🙂

Ekkor fogalmazódott meg bennem egy kalózadó üzemeltetésének a gondolata. Mivel Kecskeméten, és úgy általában vidéken nem osztották még ki az URH CCIR sávot a helyi adók számára, teljes csend honolt a tartományban, szabadon választhattam frekvenciát. 96 MHz mellett döntöttem. A háztömb tetején lévő, 25 méteres magasságba szerelt dipól antenna már 1 Watt teljesítmény használatával is komolynak mondható, 2-5 km-es hatósugarat eredményezett.

Horváth Péter

A “műsorszolgáltatás” részemről abból állt, hogy kevés szabadidőmben leültem a felszerelés mellé, és jó zenéket válogattam, sugároztam ki a láthatatlan, távoli közönség számára. A rövid, néhány hónapos kalózrádiózás során nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam különféle helyekről, emberektől, gyakran személyre szólóan, dedikálva került a dal lejátszásra. Érdekes volt!

A banánhéj, amin megcsúsztam, egyszerű technikai, konstrukciós hiba eredménye. Tudniillik nem gondoskodtam kellőképpen az adó alapjelének tisztaságáról, így pontosan az első felharmonikus (192 MHz) okozott zavart valaki TV vételében. Ők értesítették a frekvenciagazdálkodási szakhatóságot, akik mérőkocsival felszerelkezve jöttek Kecskemétre, és hamarosan meg is találták a jel forrását. A hatóság emberei teljesen jogszerűen, korrektül jártak el, amikor felvették a jegyzőkönyvet, és leplombálták a kis adómat.

Tettenérés, elismerés, határozat átvétele, bírság megállapítás, befizetés négy részletben… Ismerős szituáció. 🙂

Utóirat 1. A nemzetiszínű szalagos, lepecsételt kis jutazsák tartalmával együtt még sokáig díszelgett a polcomon.

A Gong Rádió székháza Kecskemét belvárosában

Utóirat 2. Másfél évvel később, 1995 augusztusában 96,5 MHz-en megkezdte sugárzását a Gong Rádió.

 

Folytatás következik…

Horváth Péter hangtechnikus (Art Audio)

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások