Pontosan három éve, 2011. december 22-én nyílt meg a Rózsaszín Zsolnay kiállítás, a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed egyik legnépszerűbb állandó tárlata. A páratlan gyűjtemény – melyet immár 70.000 látogató csodált meg – Winkler Barnabás jóvoltából került vissza születési helyére. A gyűjtő a megnyitó évfordulóján minden évben ellátogat a kiállításhoz, ezen apropóból mesélt szenvedélyéről.

Rozsaszin_kiallitas

Hetekig tudnék beszélni róla” – kezdte az interjút. Ugyanez a lelkesedés nyilvánul meg a szokásban, hogy ezen a napon minden évben ellátogat a Rózsaszín Zsolnay kiállítás helyszínére?

Mindig különleges élmény ilyenkor visszatérni ide. 2011. december 21-én, a téli napforduló napján volt a megnyitó, és 22-étől lehetett látogatni a kiállítást. Persze nemcsak ilyenkor jövök, hanem év közben is, hiszen saját kezűleg szeretem rendezni és tisztítani a tárgyakat.

Mi az oka ennek a ragaszkodásnak?

Szeretem saját magam a kezembe fogni ezeket a tárgyakat, mert nem lehet tőlük teljesen elszakadni. Egy gyűjtő sosem tud felhagyni a szenvedélyével. Ráadásul így én tisztíthatom és rendezhetem őket, úgy kerülnek vissza, ahogy én szeretném, és persze az elmúlt három év alatt találtam újabb darabokat is, ezeket elhoztam, hogy gazdagíthassák a gyűjteményt.

Hogy kell elképzelni a tisztítást?

Egy kis rövidnadrágban, meg trikóban mindent kipakolok egy-egy tárolóból, letakarítom a helyét, megpucolom a tárgyakat és visszateszem őket. Mindezt három napon át, reggeltől estig. Hatalmas élmény, mert inkognitóban töltöm itt ezt az időt, mindig megkérem az őröket, hogy ne árulják el, hogy ki vagyok. Közben pedig figyelem a látogatókat, és ahogy beszélgetnek, őszinte véleményeket hallhatok. Büszkén mondhatom, hogy rossz vélemény még nem volt, ami persze nem engem, hanem a kiállítást dicséri.

Mikor és hogyan kezdte gyűjteni a rózsaszín Zsolnay használati tárgyakat?

Negyven éve kezdtem, amikor a keresztanyámtól megörököltem az első darabot, egy boroskancsót. Évekig nem tudtam, hogy ez egy eredeti Zsolnay, csak azért őriztem meg, mert kedves volt számomra a keresztanyám emléke miatt. Sosem jutott eszembe, hogy nézegessem az alját, ahol a benyomott pecsét van, így egyszer teljesen véletlenül derült ki, hogy egy eredeti Zsolnay tárgyat őrzök. Ekkor indult a gyűjtés első periódusa. Felkutattam az összes publikációt, ami a Zsolnay gyárral kapcsolatban létezik, és ezekről az igen különleges tárgyakról csupán egy bekezdést találtam, holott jelentőségük felbecsülhetetlen.

Mi adja ezeknek a tárgyaknak a különlegességét ?

Ez egy országos jelentőségű gyűjtemény, sehol a világon nincs ilyen mennyiségű Zsolnay használati tárgy ebből a korból, pedig nagyon fontos periódusa, és az egyik alapja a Zsolnay-történetnek.

Miért pont a rózsaszín?

Ez egy meggyőző szín. Erre volt a legnagyobb igény. Készült a gyárban néhány más színű tömegtermelésre szánt tárgy is, de azokat nem keresték. A rózsaszín illett a konyhához, a fürdőszobához, a polgári ebédlő- és íróasztalokhoz. Amikor elkezdtem a gyűjtést, rájöttem, hogy menyire fontos, eddig kevéssé kutatott és bemutatott része ez a Zsolnay gyárnak.

Igaz, hogy használati tárgyak, de egytől egyik gyönyörűek…

A Rózsaszín Kiállítás végén már van néhány dísztárgy is, de a legtöbb valóban használati tárgy. Olyan darabok is láthatóak, melyek arany díszítéssel gazdagított hétköznapi használati tárgyak. Látszik, hogy Zsolnay Vilmos az egyszerűbb igényeket is igyekezett kielégíteni, s sikerült a használati tárgyakat dísztárgyakká emelnie.

A legtöbb tárgyon látszik is a használat nyoma. Ez tudatos törekvés volt?

Igen, az arannyal felülírtak hibátlanok, viszont amit használtak, azok csorbák, töröttek. Szándékosan nem restauráltam, mert fontosnak tartom az eredeti minőségüket, ami megmutatja, hogy nincs köztük két egyforma darab. Ezeket valóban használták, értéket ad neki, hogy a kuglófsütőre rá van égve a cukor, hogy a tálak repedezettek, a bögrék csorbák, hiszen 120-130 éve használják őket.

Pontosan mekkora a gyűjtemény és hogyan növekedett?

A kiállítás megnyitásakor több mint 1000 darabos volt, most pedig több mint 1200 darabból áll. A legfontosabb a gyűjtőkedv. Én építésztervező vagyok, és tudatosan, bárhol jártam az országban a munkám során, feltérképeztem a lehetőségeket és meghagytam mindenhol, hogy ha találnak valamit, akkor azonnal értesítsenek. Így az egész országban sikerült újabb tárgyakat találnom, de például a pécsi vásárban is gyakran megfordultam.

Gyűjtőszenvedélye kétségtelen, hiszen könyvet is írt Kezdetben volt a rózsaszín címmel, melynek második, bővített kiadására készül.

Igen, 2015-re tervezem a megjelenést három nyelven, s valószínűleg az lesz a címe, hogy A rózsaszínek hazatérnek. A szívem mélyén mindig is tudtam, hogy vissza fog kerülni a gyűjtemény, s szerencsére ez valóra vált: attól a helytől, ahol annak idején készültek, körülbelül húsz méterre láthatók a tárgyak, ráadásul a Zsolnay Kulturális Negyed gyönyörű környezetében. A könyv azért fontos számomra, mert ha a látogatót erős élmény éri a kiállításon, akkor jó, ha ebből haza is tud vinni valamit.

Van kedvenc darabja?

Igen, a legelső tárgy, amit a keresztanyámtól örököltem, azonban az nincs kiállítva, otthon őrzöm. Most a nyomában vagyok egy WC-csészének, amit nagyon szeretnék megszerezni, ugyanis akkor elmondhatnám, hogy minden tárgy, amit ebben a korszakban gyártottak, megtalálható a kiállításon.

Pontosan melyik korszakról van szó?

Már Zsolnay Ignác is készített ilyen tárgyakat a kezdeti időkben, de a zömét akkor gyártották, amikor Zsolnay Vilmos az 1880-as években a rózsaszín több árnyalatát kikísérletezte. Körülbelül huszonöt éves periódusról van szó, mert 1900-tól már nem gyártották.

Mi a legfőbb motivációja?

Szeretem a gyűjtemény minden darabját. Értékmentő ember vagyok, az építészet területén és más területeken egyaránt. Fontos, hogy megmentsük történelmi emlékeinkből, kincseinkből azt, amit lehet. Ez az életem egyik fő mozgató ereje. Ez a kiállítás a Zsolnay Kulturális Negyedben olyan képet nyújt, ami világra szóló. A legfontosabb az elhivatottságom az értékek iránt.

Forrás: Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. sajtóközleménye

Hozzászólások