Nemsokára az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepli ez a kedves nyugdíjas pár. Ez már önmagában egy csodálatos esemény, ám ők nem csak a házasságban, de a hivatásukban, a művészetben is mindig kéz a kézben, azonos úton jártak és járnak ma is. Humán beállítottságú művészlelkek.

 

csatabela03

Irénkém, mesélj magatokról, a családi háttérről, amely mindkettőtöket szinte azonos pályára terelgetett!

A Kis-Küküllő mente hajdan legszebb gyöngyszemeként számon tartott községben, Makfalván születtem. Ma öt másik kis székely falu: Székelyabod, Szolokma, Atosfalva, Csókfalva, Szentistván községközpontja. Több mint 500 éves település, híven őrzi Dózsa György, Wesselényi, az 1848-as forradalom és szabadságharc haladó hagyományait. Szüleim kevés földön gazdálkodó iparos emberek voltak, nagy gondot fordítottak négy gyermekük nevelésére, taníttatására. Legkisebb gyermekként sok szeretettel neveltek. A család, iskoláim, a „tüzes szívkohók”, a falu, a bölcsőhely sok szeretettel, erős akarattal, szorgalommal, tudásvággyal és őszinte Istenhittel tarisznyáltak fel útravalóul egész életemre.

Férjem a hegyekkel ölelt Gyergyói-medence festői településén, Gyergyócsomafalván született, sokgyermekes családban. Korán elvesztette édesapját, korán vált nagykorúvá. Iskoláit, az egyetemet is kiváló eredménnyel (piros diplomával) végezte, közben a vakációkban és szabadidejében munkát vállalt, hogy kiadásait fedezni tudja. Szorgalmát, kitartását, erős akaratát, hitét őseitől örökölte. Mindig erős támasza volt családjának. Legkisebb testvérét is ő iskoláztatta.

 

csatabela2

A férjem által alapított gimnázium előtt Korondon a Magyar Nyelv emlékének állított térplasztika áll .

Mikor és hogyan találtatok egymásra?

1964–ben végeztem az egyetemet. Tanári kinevezésemet Korondra kaptam, az akkor frissen alakult Korondi Líceumba (Gimnázium), ahol Csata Béla volt a gimnázium igazgatója. Tizenegy friss diplomás tanártársammal együtt érkeztem ebbe a festői tájon, a Hargita aljában található fazekasközpontba, jókedvű, szorgalmas, szívós, hagyományőrző székelyek lakta nagyközségbe.

Itt szövődött köztünk az a szép barátság, amely szerelemmé, majd házassággá nemesedett. Első gyermekünk is itt született 1965-ben. Ebben a mozgalmas, színes élményekkel telített környezetben a tanítás mellett mindketten sokrétű társadalmi és kulturális tevékenységet is folytattunk. Színdarabok, fonóestek, nőegyleti munka, Béla a Községi Tanács vezetőségi tagja volt… Aktívan bekapcsolódtunk a község szellemi, kulturális és társadalmi életébe.
Korond után közeledni akartunk férjem szülőfalujához.

 

csatabela5

Könyvbemutató a szülőfalumban, Makfalván a Református templomban

Áthelyezéssel mindketten állást kaptunk Gyergyóalfaluban, az ottani gimnáziumban.  Időközben Béla beiratkozott francia szakra. Álmunk a nagyváros lett, ahonnan tanulmányait is könnyebben folytathatta. Így kértük áthelyezésünket, és pályázattal meg is kaptuk a lehetőséget, hogy Szatmárnémetibe kerüljünk. De most már különböző iskolákba (addig mindketten ugyanabban az iskolában tanítottunk). Ő a Zene- és Képzőművészeti Gimnáziumban, én egyik Autószerelő Szakközépiskolában tanítottam. Szatmárnémetiben éltünk negyed századot, és itt töltöttük el az ifjúságunkat. Lányunk is itt született. Mindkettőnket sok siker és sokféle szép emlék fűz ehhez a városhoz.

Csak 1994-ben – miután lányunk elvégezte a tanítóképzőt Győrben az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán, és a román tanügyi hatóságok az ott szerzett diplomáját nem ismerték el, állást nem biztosítottak számára -, döntöttünk az áttelepülés mellett. Nem bántuk meg. Egerben telepedtünk le, ahol férjem az Eszterházy Károly Főiskola szakvezető tanáraként a 4. sz. Gyakorló Iskolában tanított nyugdíjazásáig, én pedig a Lenkey János Honvéd Gimnáziumban a nyugdíjazásomig.

 

csatabela4

Könyvbemutatóm Kibéden – Mátyus Ilona, a Hagyományőrző Csapat vezető tanára mutat be és énekel.

A férjed a munka mellett tolmácsolt és idegenvezetői munkát is végzett…

A tanítás mellett férjem a tolmácskodást, fordítást, idegenvezetést már az 1970- es években elkezdte. Turistacsoportokat szervezett külföldre. Szatmárnémeti Idegenforgalmi Irodájának külső munkatársa lett, több nyelvet tud anyanyelvi szinten (francia, orosz, román). Sok csoportnak volt idegenvezetője, tolmácsa, de külföldről érkező csoportokat is kalauzolt felkérésre belföldi turisztikai útvonalon, megmutatva a hazai kulturális, idegenforgalmi értékeket, objektumokat. Ma is sok megkeresést kap erre a tevékenységre.
Nagy élmény volt számomra, hogy 2000-ben elkísérhettem férjemet Párizsba a Francia Tanárok Világkongresszusára. Ezt az utat férjem jutalmul kapta, mivel tanítványa az országos francia nyelvi versenyen első helyen végzett.

Úgy tudom, a párod még szinkrontolmács is volt nemzetközi fórumokon.

A szinkrontolmácsolás nagyon jó nyelvismeretet, figyelem-összpontosítást, gyors reagál-képességet, beleélést, koncentrációt, fegyelmet követel. Ezekre a szinkrontolmácsolásokra leginkább külföldön került sor, de előfordult hazai helyszíneken is.

  • A Moszkvai olimpián 1980-ban
  • A Posta és Távközlési Hálózat Nemzetközi Konferenciáján Brüsszelben
  • Az egri régi zene együttesnek, a ”Muzica Aulica” fellépésén a „Ritka Zene fesztiválján” Clermont Ferrand-ban, Franciaországban
  • Eger testvérvárosában, Mâcon – ban szervezett „Asztali örömök” fesztiválján egri borászokkal.
  • Fogászok Nemzetközi Konferenciáján Siófokon
  • Rádióamatőrök Nemzetközi Találkozóján Galyatetőn

 

csatabela1

Kirándulás az erdélyi, festői szépségű fürdőhelyre, Szovátára

A magyartanári végzettségnek nem feltétlen a velejárója, hogy a tanárnő verseket is tudjon írni. Mikor éreztél késztetést arra, hogy gondolataidat versbe szedd?

Már gyermekkoromban is próbálkoztam versírással. Egyik március 8-án, nőnapi rendezvényen 10 évesen saját versemet adtam elő nagy nyilvánosság előtt a Községi Kultúrotthonban és iskolai ünnepségen is. Az irodalom mindig a kedvenc tantárgyam volt, a magyartanáraim is kiválóak voltak. Ők „fertőztek meg” az irodalom szeretetével, biztattak, irányítottak a pályaválasztásra is.
Az egyetemen egy évig stilisztikát tanultunk, rengeteg verset, novellát elemeztünk stilisztikailag, alapos ismeretekkel vérteztek fel tanáraink, amiért nagyon hálás vagyok. Már ott, akkor Kolozsváron jártunk nagyszerű, nagy tudású professzoraink vezette Irodalmi Körbe, ahol a fiatal tehetségek felolvasták írásaikat, ezeket elemeztük, bírálgattuk. De középiskolában is az Önképzőkör lelkes tagja voltam.

Első komolyabb verseim Édesanyám elvesztésekor, 35 éves koromban keletkeztek. Utána évekig folklórral, néprajzgyűjtéssel foglalkoztam. 1978-ban jelent meg első közös antológiánk is ebben a témában: Szatmári népballadák címmel. Ez a lázas gyűjtőmunka és az eredmény a román nacionalista falurombolás ördögi ámokfutásának utolsó, 24. órájában történt, amikor még ezeket a népi kincseket 24 magyartanár kollégámmal összegyűjthettük a Szamosháton, a Tövisháton, a Túr és a Körösök vidékén, ahol hajdan Móricz Zsigmond is gyűjtött néprajzi anyagot. Áttelepülésünk után, de főleg nyugdíjazásomtól kezdve sorra jelennek meg versköteteim, eddig öt. De újabb három kiadásra és természetesen szponzorokra vár!

 

csatabela3

Somoskő várában a férjemmel

Tudom, hogy versfordításokkal is foglalkoztok. Ki milyen nyelvből fordít?

A férjem franciából, oroszból és románból fordít magyarra, és magyarból ezekre a nyelvekre. Főleg szakfordításokat készít jogi, borászati, környezetvédelmi, turisztikai területen. Például az Egert bemutató CD francia nyelvű szövegét, a Tisza tói ökocentrum leporellóját fordította.

Irodalmi fordításai közül megemlítem az Agota Kristof magyar származású svájci írónő L’Anaphabète (ÉD. Zoe 2004) regénye alapján a J’écris  (Írok) c. színdarab lefordítását. A darabot egy brüsszeli színtársulat bemutatta Egerben. A fordítás alapján a férjem által készített füzetecske segítette a magyar közönséget a francia nyelven bemutatott darab megértésében. 1995-ben lefordította Jean Claude Amiot francia zeneszerző Jeu de fol amour – Játékos szerelem című gyermekoperáját, amelyet a szerző vezényletével sikeresen mutattak be Egerben. Ezzel a darabbal országos díjat is nyertek.

Én oroszból és ukránból verseket fordítok. Leginkább a karácsonyi ünnepkörből és klasszikusoktól, főleg az orosz líra két nagyasszonyától fordítottam: Anna Ahmatovától és Cvetájevától. De sokat fordítottam a kazár származású kortárs költőnőtől, Tamila Garmastól, akivel egy közös kötetben jelentünk meg: Nefelejcsek, Mezőkövesd, 2014.

 

csatabela6

Könyvbemutató Gyöngyösön Dr. Fülöp Lajossal, az ELTE nyugalmazott professzorával

Most, hogy nyugdíjasok vagytok, még több időt szenteltek a művészet oltáránál? Mi ez: szenvedély, hobbi, időtöltés?

A művészetek Isten adományai. Megszépítik életünket, finomítják a lelkeket, oázist jelentenek ebben a tülekedő, egyre inkább elidegenedő, elsivárosodó, anyagias, pénzéhes világunkban. Kodály írta:”Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját.” Valóban közel kerültünk a művészetek világához, de talán az a festői környezet: a sajátos színek, ízek, illatok, mozdulatok, arcok, az erdélyi táj, az a csodálatos, édeni varázslat, ahol felnőttünk, mind-mind hozzájárult lelkünk fogékonyságának alakulásához, a csodák befogadására alkalmassá tett.

Nekem a versírás szenvedélyemmé vált, de gyógymód, pihentető kikapcsolódás, gondűző álmodozás és szókimondó fegyver is egyben. Szinte naponta írok verseket, vagy átírom, átrendezem, kettőből lesz egy harmadik. Javítgatom, szépítgetem a már megírtakat az igényesség jegyében.

Férjem fordít, idegenvezetői feladatokat lát el és tanít. Még most is tanít Egerben, az OXFORD Nyelviskolában. Diákokat, felnőtteket készít fel nyelvvizsgára francia és orosz nyelvből. Mindezt még mindig töretlen lelkesedéssel, hozzáértéssel és nagy szakmai szeretettel teszi.

 

csatabela7

Könyvbemutatóm Egerben a Bródy Könyvtárban – Dr. Fülöp Lajos professzor, nyelvész, folklorista, költő, Dr.Cs. Varga István professzor, irodalomtörténész, Cseh Károly költő, Csatáné Bartha Irénke költő, Bodó Boglár versmondó könyvtáros, Sata Árpád színművész

Tagjai vagytok valamelyik irodalmi vagy művészeti társaságnak?

Több irodalmi, művészeti társaságnak is tagjai vagyunk: A Sütő András Baráti Társaságnak, A Heves Megyei Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának vagyok vezetője, A Dsida Jenő Baráti Társaságnak mindketten, A Csongrádi Faludy György Irodalmi Társaságnak, A Lenkey-s Bajtársi  Egyesületnek férjemmel együtt, és ezen kívül több irodalmi-közéleti alapítványnak is . A Bodor Péter Alapítványnak, A Wesselényi Miklós Alapítványnak, A Borsos Miklós Művészetéért Alapítványnak.

Milyen kulturális élet folyik Egerben? Kérlek, mutasd be nekünk a Kálvin Házat!

Eger nemcsak a turizmusáról híres, de elsősorban kulturális központ. Gazdag a színházi élete, kulturális, sportélete, sok a középiskolája, van főiskolája, Sportuszodája, termálfürdője, törökfürdője, Vármúzeuma.  A kulturális élet több helyszínen zajlik: Gárdonyi Géza Színház, Bartakovics Béla Közösségi Ház, Bródy Sándor Könyvtár, Idegen Nyelvi Könyvtár, Eszterházy Károly Főiskola Könyvtára, Kálvin Ház, Gyermek és Ifjúsági Szabadidős Központ, Vármúzeum, Gárdonyi Szülőház, a Kepes Ház, a Líceum kápolnája és még sorolhatnám.

A Kálvin Ház már a korábbi években is kulturális, zenei, irodalmi rendezvényeknek adott helyet. Ebben a barátságos, meghitt, szakrális környezetben léphettek fel könyvbemutatókkal írók, költők, a Farkas Ferenc Zeneiskola és a Főiskola Zenetanszékének ének tanszakos növendékei, versmondó színészek, ahol a falakról tehetséges képzőművészek vagy éppen naiv festők képei mosolyognak ránk.

 

csatabela8

 

Szejke fürdő – Találkozás az Erdélyi Gondolat kiadójával, Beke Sándorral, aki az Erdélyi Toll főszerkesztője is, és rendszeresen publikálja írásaimat

Évfordulók, ünnepi megemlékezések, könyvbemutatók, tudományos konferenciák, előadássorozatok, író- olvasótalálkozók, helytörténeti séták, vetítéssel egybekötött előadások, várséták, Végvári vigasságok rendezvényei, gyermeknapi rendezvények, fesztiválok, hangversenyek és versmondó versenyek, bábelőadások, kórustalálkozók és egyéb kulturális rendezvények színesítik a kultúrára vágyók életét. Ezek leginkább ingyenesek, ahol minden korosztály kedvére válogathat érdeklődésének megfelelően a jobbnál jobb programokból. Ezeknek a rendezvényeknek gyakori visszatérő vendégei vagyunk férjemmel együtt. Talán ez az életforma is egyike lehet a hosszú élet titkainak?

Jelent már meg könyvetek?

Eddig megjelent köteteim:
2008-ban jelent meg az Otthonízű szavak
2011-ben jubileumi kötetem, a Gyökerek éneke
2012-ben gyermekversek kötetem, Csillagőrző csodaerdő
2014-ben Vissza a forráshoz, az 50. házassági évfordulónkra
Kiadásra készen állnak: Kereszthordozók, Virág nyíljon, fény nevessen gyermekversek, Örömágak, örömfények a négy évszakról

Ezen kívül megjelenek antológiákban, folyóiratokban, periodikákban, irodalmi pályázatokon:
Agria, A vers, Alföldi paletta, Hegyhimnusz, Erdélyi Toll, Hazanéző, Tűzhely, Végvár, Erdőszentgyörgyi Figyelő, Makfalvi Tekintő, Múzsa, Klárisok, Bükkvinfest – Bogácsi Bordalok Gyűjteménye, Szárnyaló szavak. De megjelentem Pusztai János regénytrilógiájában, az Öregedés címűben is több versemmel. (Talán ez is egyik módja a halhatatlanságnak?)

 

csatabela9

Férjemmel Párizsban 2000-ben

A Faludy György csongrádi irodalmi pályázaton (nemzetközi kitekintésű irodalmi pályázat volt) vers kategóriában Arany fokozat II. díjával tüntettek ki 2011-ben. Szerepeltem a Marosvásárhelyi Rádióban, az Eger Tv-ben, a Katolikus Rádióban Egerben, és gyakorta szerepelek lakóhelyemen az Ostoros TV-ben.
Számos író- és olvasótalálkozót, könyvbemutatót, rendhagyó irodalomórát is tartottunk iskolákban, nyugdíjas klubokban, Uránia Filmszínházban, Wass Albert maratonon, több hazai és külföldi városban: Eger, Gyöngyös, Miskolc, Nyíregyháza, Verőce, (kétszer is), Recsk, Karcag (több alkalommal is), Budapest, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Barót, Erdőszentgyörgy (több alkalommal), Gyergyó, Gyergyócsomafalva, Szováta, Korond, Kibéd, Makfalva, Gyergyószárhegy, Székelyderzs.

Ezek a találkozók nem elsősorban rólam szóltak, leginkább a költészet erejéről, szépségről, hitről, jóságról, igazi értékekről, a magyar kultúráról, az ősi hagyományokról, a tiszta forrásokról. Útjaimon nagy segítőim voltak: irodalomtörténészek, a kedves, biztató nyelvész professzor dr. Fülöp Lajos, férjem menedzselése: Ő volt útjaink szervezője, mindenben segítőm, biztatóm. Bábszínészek, énekesek és versmondók emelték az előadások, a költői estek színvonalát, és a hallgatóság, aki odafigyelt minden szavamra, odafigyelt és megszívlelte a versek üzenetét. Úgy hiszem: Érdemes volt ezért dolgozni, és érdemes folytatni a munkát!

 

csatabela010

Irénke, milyen álmaitok vannak még, amelyeket szeretnétek valóra váltani?

Legfőbb vágyunk: jó egészségben még együtt élni emberséges emberek közt sokáig. Sokat utazgatni, sok szép tájat, érdekes embereket megismerni, sok boldog és hasznos élménnyel gazdagodni, sok-sok szeretetet adni és kapni.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Annak reményében búcsúzom, hogy a nyár folyamán ezt Kecskeméten folytathatjuk. Addig is kívánunk nektek erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. És ne csak az aranylakodalmat, de még a gyémántot is éljétek meg szeretetben, békességben együtt, egymásért, egymással. A Teremtő legyen veletek!

 

Van egy forrás

Van egy forrás valahol
a Hargita aljában,
gyermekkori korsómmal
sokszor odajártam.

Rigók, szajkók, pintyek,
ha közelben laktak,
szomjukat eloltva
víg dalt komponáltak.

Jó barátom lett a forrás,
patyolat hitével
nemcsak korsómat,
lelkem is töltötte.

Emlék már e forrás,
jelkép lett örökre,
életem végéig
merítek belőle.

  Szülőföld – szonáta

A szülőföld nem költöztethető,
magaddal hurcolod arcát,
halhatatlan gyökerei
emlékeidben fogva tartják.

Beléd épül minden sejtköve,
bástyaként óv a magány ellen,
hiánya felsebzi a lelket
búcsúzások fájó perceiben.

Minden úttal és minden újrakezdéssel
a pillanat csak létezni elég,
a folytonossággal már sosem ér fel,
ha a biztos út iránya megszakad,
melyen hazajár(hat) ölelésre a gondolat…

Ha a tudatból kiveszne „az otthon”,
nem maradna benne csak sivatag,
hol lennének az oltalmazó lombok,
s az álmokat vigyázó, biztos falak.

És eltűnne az anyák ölelése,
eltűnne minden, mi visszavár,
múltnak, jövőnek akkor lesz vége,
ha kipusztul életedből az otthoni Nyár!…

Én hiszem, hogy él bennem egy táj,
hol minden múlt idő jelen,
velem fekszik és kel, mi meghatároz,
belőle bomlik ki életem.

Történelem lüktet az utcák vérkörében,
az emlékezet ölelőn körbejár,
belélegezni lélek ablakom kitárom,
enyém e falakat védő oltalom,
kezdet és vég épül itt végtelenre,
ez a vidék örökölt otthonom.

Az otthon nyugalma, biztonsága
az egyetlen, ami nem átmenet,
akkor sem, ha elhagyom nemsokára,
ide velem egy világ  érkezett …

Csillagszívek lüktethetnek odafent,

mint hatalmas, csillogó fényjelek,
állócsillag közöttük az OTTHON,
tudom, hogy ő forgatja az eget,
mert úgy világít át az örökös gondon,
mint arcunkon a tiszta lelkiismeret.

Hárfahúrokon több szólamra

Puha papucsot húzott az éj,
kézen fogva vezet feléd,
oly közel vagy tudom,
mint a víz, mint az ég.

Lefoszlik rólad minden szürkeség,
ahogy a békés hangok
varázsvilágot szőnek köréd,
egy csillag a csend hálóján fennakad:
a nyári éj mosolyod csillantja felém.

Szomjas szememnek kútja
s a gyöngéd, halovány árnyak,
titkos, különös formák,
tudják, hogy téged várlak,
s szívemben tűzvirágot nyitnak.

A völgy ölén, hegyek szívén
zöldek öröme gurul szerteszét,
s a fák közé a napból méz pereg,
hol kedvesem áldott két szeme
reményem fényes kék ege.

Jöjj, bűvös Hold, édes Méz-Napom,
szívemnek szerelmes társa,
te légy kertemnek karcsú ágon
ringó legszebbik virága.

Jöjj, kedvesem, találj rám,
készítsd vacsorám,
készítsd nyoszolyám,
hogy áradjon bennünk újra a jókedv.

Hullámozzon szívünkön
virágok, májusok, csókok
tiszta szenvedélye,
s ragyogjon, mint fehér akácok
sziromló szikraesője.

És ragyogjunk egymás szemében
bűvös földi fénnyel,
így lehessünk egymásnak
a legszentebb fényjel.

Tamila Garmas: A hópelyhek

Az égből
letáncoltak kecsesen
a bájos hópelyhek
egyikük
arcomra
huppant hirtelen
oly törékeny
tökéletes
a teste
megérinteni
sem mertem
és forgott
lengett
kerengve
simogatott
csillogó szépsége

nem sokáig
élveztem
ezt a gyönyörűséget
a föld magához
ölelte őket
ott már nem is
voltak szépek
elvesztették
bájos
varázsfényüket
de életük
itt nem ért véget
mert beszívják
lassan a gyökerek
s e virágba levélbe
költöző szépségnek
hálásak lesznek
a mezők s a rétek

Fordította . Csatáné Bartha Irénke   

Marina  Cvetájeva: Szergej Jeszenyin  emlékének

Ne szánakozz – hogy keveset élt!
Ne keseregj – hogy keveset adott!
Mert sokat élt, ki velünk élte napjait,
S mindent adott, ki énekét nekünk hagyta itt.

Marina Cvetájeva: Mint a bal és a jobb kéz

Mint a bal és a jobb kéz–
A te lelked az enyémhez oly közel,
Mi tőszomszédok vagyunk lélekben és testben,
Mint a jobb és a bal szárnyak,
Ahogy minden vihart kiállnak,
És a feneketlen mélységeket átívelik,
Ha erejük kitart a jobbtól a bal szárnyakig…

Fordította: Csata Béla

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások