Pallai Károly Sándor még csak harminc éves, de több mint 20 idegen nyelven olvas, ír, beszél vagy műfordítást végez. Ő az első magyar költő, aki elnyerte a rangos libanoni nemzetközi irodalmi elismerést, a Naaman-díjat. Károly summa cum laude minősítéssel doktorált az ELTE-n. Óceanista, irodalomtörténész, műfordító, költő, szerkesztő, könyveket is ad ki…

A vele készült interjú harmadik része következik..

 

pallai1

Ausztráliában

Mit jelent számodra a műfordítás, a sokszínű irodalmak megismertetése az irodalomkedvelő nagyközönséggel?

A műfordítást nagyszerű és különleges dolognak tartom, melynek révén nyelvek, kultúrák, országok, képzeletvilágok, világegyetemek között utazhatunk, közvetíthetünk. Egy különleges feladat, nagy megtiszteltetés és komoly bizalmi munka ez, hiszen egy szerzői univerzum átadásáról van szó, ami nem is csupán átfordítás, tükrözés, hanem valamiféle titokzatos, rendkívüli kémia, ami az egyszerű transzformálás helyett sokkal inkább az alkotás és művészet mezőjében helyezkedik el, és így rendkívüli kihívást jelent.

Egy másik világban, dimenzióban való megformálás, leképezés a műfordítás, ami egyben formálás, átformálás is. Sok esetben egyensúlyozás, melynek révén olyan részletek kaphatnak fényt, amelyek korábban csak kötőanyagnak tűntek, azonban a szövegek fordítása révén lényeges építőelemmé avanzsálnak. Előfordul, hogy egy-egy jó mondat megszületése alatt máskor több bekezdést is le lehet fordítani, egyedülálló elégtétel, sőt különleges jutalom és ajándék ugyanakkor, ha például a ritmusból és rímelésből is sikerül sokszor átmenteni valamit, vagy valamilyen addig szinte teljesen rejtett, bimbószerű tartalom kibomlik, és virággá terebélyesedve betölti a teret az új nyelv jelentette fény és újszerű táplálék hatására.

Összefoglalva tehát varázslatos feladatnak és kivételesen nagy felelősségnek, kihívásnak tekintem a műfordítást, ami ugyanakkor csodálatos lehetőség a közvetítésre. Mindebből talán az is körvonalazódik, hogy az olvasók, a közönség szempontjából is igen nagy jelentőséget tulajdonítok a folyamatnak. Különösen nagy örömmel tölt el, ha olyan földrajzi és gondolatvilági értelemben is távoli nyelvekről fordíthatok, mint a különböző kreol nyelvek, a tahiti vagy az afrikaans, és gyakran én is örömteli meglepetéssel szemlélem a kibontakozó és formát öltő szövegeket, melyek minden alakítási kísérlet, értelem- és formaadási törekvés mellett is mindig kibújnak a formákból és keretekből, még gazdagabbnak mutatkozva, még több színben játszva. Fontos feladatomnak tartom tehát, hogy minél több és minél többféle szöveget tudjak eljuttatni minél nagyobb közönséghez érthető és hozzáférhető módon.

 

pallai030

Pódiumbeszélgetés az ELTE rektorával és öregdiákokkal az Educatio Nemzetközi Oktatási Kiállításon (ELTE Online, Nagy Ádám Zoltán fotója)

 

Jól tudom, hogy már komoly előadásokat tartasz, és neves emberekkel szerepelsz együtt?

Szerencsére úgy látom, hogy sokakat érdekel az, amivel foglalkozom. Igyekszem építeni és ápolni a kapcsolatokat, és hálás vagyok minden lehetőségért, aminek köszönhetően bemutathatom kutatásaimat, és beszélhetek az általam nagyon különlegesnek, egyedinek és értékesnek, érdekesnek tartott irodalmakról, kultúrákról. Azt követően, hogy 2013-ban a La Femme magazin beválasztott az ”50 tehetséges magyar fiatal” programba, egyre több megkeresést, felkérést kaptam újságoktól, rádióktól, tévécsatornáktól.

Komoly elismerés volt számomra, hogy 2014-ben tudományos és irodalmi tevékenységem elismeréseként az ELTE egyedüli doktoranduszként engem is beválasztott ELTE Megéri videóportré sorozatába, és kisfilmet forgattak munkámról, kutatásaimról. Ezzel olyan jeles tudósok és szakemberek közé kerültem, mint Lovász László, Béres József, Garaczi László, Bojár Gábor, Bánáti János, Persányi Miklós vagy Winkler Márta. A portréfilmek a TV-ben is mentek, és szerepük volt az egyetem felvételi kampányában is, csakúgy, mint a filmek szereplőinek képeiből készült plakátoknak.

Szintén az ELTE felkérésére részt vettem az Educatio Nemzetközi Oktatási Kiállítás egy pódiumbeszélgetésén az egyetem rektorával és több volt diákkal, bemutatva munkámat és népszerűsítve az egyetemen és a karunkon folyó oktató-kutató munkát. Meghívtak az ELTE Egyetemi Napokra is, ahol az egyetem kommunikációs igazgatójával, Béres Józseffel, Bojár Gáborral, Bánáti Jánossal és más öregdiákokkal beszéltem a munkámról és az egyetemről a pályaválasztás előtt álló fiataloknak és az érdeklődőknek.

Első irodalmárként meghívott a Csodák Palotája, hogy ismeretterjesztő előadássorozatuk keretében beszéljek kutatásaimról, az óceánok és tengerek irodalmáról. Rendkívüli megtiszteltetés volt ez is számomra, hiszen az eddigi előadók az MTA különböző intézeteihez, neves egyetemekhez és kutatóintézetekhez köthető, elismert szakemberek, professzorok voltak és külön öröm volt, hogy az előadást élőben közvetítették az interneten is és a teljes felvétel elérhető és visszanézhető.

 

pallai025

 

Összegzésként elmondhatom tehát, hogy különleges megerősítést és motivációt jelent minden alkalom, amikor olyanokkal szerepelhetek együtt munkámról, az általam szeretett és lényegesnek tartott dolgokról beszélve, akikre felnézek, és akiket példaképnek tekinthetek.

Milyen elismeréseket, kitüntetéseket kaptál ez idáig munkásságodért? Kérlek, mondj valamit nekünk a Naji Naaman-díjról is!

Általános iskolában, majd később gimnáziumban is nagyon szerettem mindenféle tanulmányi versenyen részt venni. A versmondó, magyar nyelvi, idegen nyelvi megmérettetések mellett a matematika, földrajz, illetve az atlétikai versenyek is helyet kaptak. Az évek múlásával aztán egyre inkább az idegen nyelvek kezdtek foglalkoztatni. Nagyon fontos elismerést jelentettek gimnáziumban az ösztöndíjak, külföldi utazások, melyek nagyban meghatározták később pályaválasztásomat és életem irányát. A Fényi Gyula-díj, amit a gimnáziumi tanulmányi eredményeimért kaptam, máig szép emlék.

Az egyetem alatt írt tudományos munkámmal elnyertem az ELTE Bölcsészettudományi Karának Tudományos Ösztöndíj Pályázatán az Újlatin nyelvek és irodalmak kategóriájában az első helyet. Maradandó élményt jelentett a diploma megszerzése utáni ösztöndíj, mellyel a Besançonban található Université de Franche-Comté továbbképzésén vehettem részt. Fontos visszajelzés volt később a doktori ösztöndíj, illetve a doktori képzés során a konferenciákra való kiutazáshoz kapott támogatások. Sok energiát és jelentős lökést adott, hogy már doktoranduszként meghívott a Pécsi Tudományegyetem óraadónak.

2013-ban a Seychelle-i Kulturális Minisztérium kitüntetett a szigetek irodalmának, kultúrájának megismertetése, népszerűsítése terén kifejtett tevékenységemért. Az elismerésről a napilapok is beszámoltak, és mindez rendkívül fontos visszajelzés volt számomra, ami azt mutatta, hogy jó úton haladok, és elismerik, megbecsülik a munkámat.

2015-ben elnyertem a Nemzeti Tehetség Program „Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíját”, melynek köszönhetően meg tudtam írni a Suriname és a karibi holland szigetek irodalomtörténetéről szóló magyar nyelvű monográfiát.

2016-ban, hosszas kiválasztási folyamatot követően bekerültem a Magyar Templeton Programba. A program célja a kivételes (1 a 10.000-ből) kognitív tehetségek azonosítása és számukra egy egyéves komplex, személyre szabott tehetséggondozó program felajánlása annak érekében, hogy „a tehetségek személyes sikereinek elérése mellett abban is segítse őket, hogy a tevékenységük pozitív hatással legyen a szűkebb és a tágabb környezetükre, az emberiség sorsára”.

 

A 315 kiválasztott Junior Templeton Fellow 20.000-nél is több tehetséges jelentkezőből került kiválogatásra többkörös, igen összetett beválogatási rendszer segítségével (IQ teszt, szókincs, problémamegoldás, munkamemória, motiváció, kreativitás, korábbi eredmények, interjú). Nagy elismerés és megtiszteltetés volt, hogy engem is beválasztottak, hiszen nemzetközi szinten is kivételes programról van szó, mely számos lehetőséget kínál a fejlődésre, kapcsolatépítésre, a céljaink megvalósítása terén tett előrelépések segítésére.

 

Fontos számomra, hogy a Templeton Programban való részvételem apropóján is megnyíló médiamegjelenési lehetőségeket eredményesen tudjam arra használni, hogy bizonyítsam, az irodalom kultúrát, társadalmat, történelmet alakító, formáló erő. Igen lényegesnek tartom a költők, írók, gondolkodók, az irodalom és általában a humán tudományok egykori megbecsülésének visszaállítását, és reményeim szerint a programnak köszönhetően erre is sikerül felhívnom a figyelmet.

 

pallai09

Díjátadó gála – Szabó Lőrinc-díj, Miskolc

Szintén idén részesültem a Szabó Lőrinc-díjban, mely Miskolc Megyei Jogú Város önkormányzata által alapított irodalmi díj, mely a város irodalmi életében szerzett érdemekért költőknek, íróknak, irodalomtörténészeknek, publicistáknak adományozható. Nagy meglepetés és kivételes megtiszteltetés volt, hogy megkaptam ezt az elismerést, és a város ünnepi közgyűlésén a Nemzeti Színházban a városban élő, vagy ahhoz kötődő számos kiváló tudós, művész, sportoló mellett átvehettem a díjat.

Nem sokkal ezt követően értesültem róla, hogy Libanonban elnyertem a Naji Naaman-díjat. A díj 14 éves története során első magyar költőként kaptam meg az elismerést. A Naaman-díjat olyan egyéni hangú, jellegzetes, saját stílust teremtő, nemzetközi szinten is kiemelkedő szépirodalmi műveket létrehozó alkotóknak ítélik oda, akik alkotásaikban és közéleti szerepvállalásukban is kiállnak az egyenlőség, a szabadság eszméi mellett, és akik mélyen elkötelezettek az emberi jogok és általános emberi értékek fejlesztése és gazdagítása mellett.

pallai026

Az angol, francia vagy arab nyelvű könyveket, kéziratokat díjazó alapítványhoz minden évben több ezer pályamű érkezik. Hongrie-poème (Magyarország-vers) című, francia nyelvű versciklusomban hazánk múltjával, jelenével, jövőjével, a komoly és sokszor terhes, nem kellőképpen feldolgozott történelmi hagyatékkal, valamint az identitás kérdésével foglalkozom mélyrehatóan. A művet olyan kiemelkedőnek találta a zsűri, hogy javaslatukra a kuratórium a kitüntetés egy új kategóriáját alapította meg a költemény elismerésére, így részesültem Géniusz-díjban, mely első alkalommal került odaítélésre. Az elismerés fennállásának közel másfél évtizedes története során erre még nem volt példa.

Az elismerés alapítója az 1954-es, libanoni születésű Naji Naaman költő, humanista, filantróp, aki munkája során legfontosabb céljának mindig is az irodalom és az általános emberi kultúra fejlesztését, gazdagítását tartotta. 1991-ben hozott létre ingyenes irodalmi könyvsorozatot, melynek keretében a világ minden tájáról származó szerzők több száz könyvét adta ki. Kioszkokat hozott létre a könyvek terjesztésére, nyilvános könyvtárat alapított, kulturális, irodalmi eseményeket szervezett. Ragaszkodott hozzá, hogy egy központi költségvetéstől és állami támogatástól független, nonprofit szervezetet alapítson a kultúra szolgálatára.

Naji Naaman irodalomszervező, kultúratámogató tevékenységét számos nemzetközi elismeréssel díjazták már. A Naji Naaman-díjra 2016-ban több mint 2100 pályamű érkezett, 60-nál is több ország költőitől, íróitól. A díjazottak műveit kiadványsorozatai keretében terjeszti az alapítvány, és a kitüntetettek a Naaman Kultúra Háza örökös tiszteletbeli tagságát is elnyerik. Nagyon fontos elismerés és megerősítés volt ez számomra.

Igen komoly megtiszteltetés, hogy elektronikus és nyomtatott lapok, rádiók és tévécsatornák is beszámolnak munkámról. Ezek közül is kiemelhetem az MTV-t, ahol idén Véghelyi Balázs áldozatos munkájának köszönhetően a Tessék! című műsorban volt látható rövid portréfilm rólam. Különösen nagy öröm, ha egy hozzá hasonló, könyvkiadással és szerkesztéssel is foglalkozó nagyszerű költő talál méltónak arra, hogy bemutassa tevékenységemet. Említhetem még Hajdu Mariann cikkét az Észak-Magyarországban, a Kecskés Ákos által készített rádióinterjút, vagy azt a közel egyórás portrébeszélgetést, amit Kozma Ágnes készített velem rendkívül színvonalas, ”Esti beszélgetések” című műsorában, ahol a szerkesztő-riporter-műsorvezető bámulatra méltó felkészültségének, kedvességének és profizmusának köszönhetően nagyon sok téma szóba kerülhetett, és olyan részletekre is kitértünk, amikről eddig máshol, más fórumokon nem volt még lehetőségem beszélni.

 

 

Mi az, amit még szeretnél elérni az életedben? Milyen álmaid vannak, amiket szeretnél valóra váltani? Nem csak mint költőt, hanem mint magánembert is kérdezlek.

Legfőbb céljaim családommal kapcsolatosak. Szeretnék biztonságos, szerető, elfogadó és támogató légkört teremteni kisfiam számára, hogy egészséges, boldog, értelmes és értékes életet tudjon élni, tudja kibontakoztatni képességeit, és meg tudja valósítani vágyait, álmait. Nyugodt, boldog, békés, szeretetteli családi életet, harmóniát szeretnék teremteni, mert minden másnak ez adja a nélkülözhetetlen alapot.

Nagyon szeretnék tudományos pályán maradni, kiteljesedni abban, amit csinálok. Nagyon nehéznek látom az itthoni helyzetet, de sem családommal külföldre költözni, sem eddigi eredményeimet és munkámat feladva teljesen másba fogni nem szeretnék. Így remélem, hogy megkapom a szükséges szakmai és anyagi támogatást, hogy a tudományos és irodalmi pályán maradhassak, és tovább tevékenykedhessek. Hosszú távú célom, hogy nemzetközi szinten is elismert, tudományos műhelyt, kutatócsoportot létrehozó tudós legyek. Szeretném óceanistaként, irodalomtörténészként, költőként és műfordítóként is folytatni a munkámat. Célom, hogy fejlesszem és jelentőssé tegyem azt a dokumentációs központot, ami az ELTE-n már munkám és kapcsolataim nyomán elkezdett kiépülni az óceánok kultúrájával, irodalmával kapcsolatban.

 

pallai027

Költészeti Világévkönyv, költőként és műfordítóként is szerepelnek benne írásaim

A terveim között szerepel, hogy ismeretterjesztő könyveimmel, fordításaimmal igyekezzek átadni, közvetíteni az általam megismert nyelvi és kulturális gazdagságot, sokszínűséget. Természetesen szívesen tanítanék is majd, ha úgy érzem, hogy kellőképpen töltekeztem és bővítettem ismereteimet ahhoz, hogy igazán jól át tudjam őket adni, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy ösztönözni tudjak velük az önálló munkára, kutatásra, a megismerésre.

Mindenképpen szeretnék hosszabb-rövidebb tanulmányutakra eljutni azokra a helyekre, amikről már sokat írtam és gondolkodtam, hiszen bár szoros és élő kapcsolatban állok a szerzőkkel, így még hitelesebben tudnám kulturmissziós célomnak szentelni magamat. Nagyon fontos célkitűzésem, hogy motiválni, segíteni, támogatni tudjam az elkötelezett és tehetséges fiatalokat, hogy a tudományos pályát válasszák, a kiemelkedő fiatal kutatók számára pedig szeretnék létrehozni egy díjat, ösztöndíjat annak érdekében, hogy megerősítő visszajelzést és anyagi támogatást kaphassanak munkájukhoz.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani ezért az interjúért, beszélgetésért, a bemutatkozási lehetőségért. Még egyszer hálásan köszönöm a Nyaramnak alkonyán című kötet kedvesen dedikált példányát. Nagy élmény volt olvasni a csodás szövegeket. Köszönöm ezt az emberi, alkotói osztozást, találkozást, a munkámmal és életemmel kapcsolatban tanúsított érdeklődést.

Kedves Károly, nagyon szépen köszönöm az interjút. Engedd meg, hogy szívből gratuláljak az eddig kapott díjaidhoz és ahhoz az alázathoz, szorgalomhoz, kitartáshoz, amely eddig jellemezte életedet. Legyen erőd, egészséged, kitartásod ahhoz a munkához, amit megálmodtál! Szeretettel kívánok további minden jót Neked és családodnak is!

(A bemutatott tehetség a Magyar Templeton Program támogatásában részesül, mely program a Templeton World Charity Foundation, Inc finanszírozásával valósul meg.)

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások